Váradi Lászlóné Zsuzsa vagyok, 50 éves, szolgálati járadékos, csepeli lakos. Jelenleg egy vagyonvédelmi cégnél dolgozom, mint diszpécser. Két nagy lányom van, akik már önálló életet élnek, albérletbe költöztek, egyik a VI. a másik a XIV. kerületbe, de „gyereknek” ott van öt cica, akik helyettesítik a lányokat, szóval nem unatkozunk. A párom is nagy állatbarát, a mindennapjaink a munkáról, a macskákról és a lányaim ügyes bajos dolgainak, kéréseinek intézéséről szólnak. Elég otthonülős emberek vagyunk, ritkán töltjük a szabadidőnket a lakástól távol, legalábbis szórakozás céljából.
A tényleges szórakozás nálunk régebben az olvasás és minden otthon űzhető „sporttevékenység” volt. Ez alatt értem a kártyázást, társasozást, illetve nagyon szeretünk a párommal Honfoglalót játszani. Nem tudom szabadidős tevékenységnek számít-e, de több alkalommal jelentkeztem különböző műsorokba statisztának – Éjjel-nappal Budapest, A gyanú árnyékában – illetve műveltségi vetélkedőkre. Sajnos csak egy játékra jutottam be – Kérem a következőt – és ott is kiestem. Ettől függetlenül megérte, mert nagyon jól éreztem magam, mind a válogatáson, mind a forgatáson. Ezen kívül szeretek varrni, és most karácsony közeledtével különféle díszeket, koszorúkat alkotni. Roppant jó szórakozás, csak időigényes. Továbbá szeretek főzni, ha valamilyen recept megtetszik, azt ki kell próbálnom. Volt egy idő mikor tortákat gyártottam, kb. futószalagon. Boldog-boldogtalan tortákat kapott, a munkahelyemre napi szinten vittem a sütiket, mivel a párommal mi nem vagyunk édesszájúak. Szóval vannak úgymond „idényjellegű” fellángolásaim, és vannak tartós tevékenységeim.
– Gyermekként is szerette a könyveket, szívesen olvasott?
Igen, nagyon szerettem és szeretek olvasni. Nekem elváltak a szüleim és az apai nagyszülőknél nevelkedtem. 5 évesen már az újságot olvastam és nagynéném hathatós közreműködése miatt kívülről fújtam Petőfi Sándor „Szeptember végén” című versét. Bármerre mentünk, az utcán minden feliratot elolvastam, rengeteg mesekönyvet elolvastam, és még általános iskolás koromban Jókai Mór összes művét ledaráltam, nagyon szerettem az írásait. Verne Gyuláról meg ne is beszéljünk, az ő könyveit többször is elolvastam. Akkor ők voltak nálam a slágerek, és persze az összes Karl May és egyéb indiános könyv. Általános iskolában részt vettem egy „Szépen, jól magyarul” versenyen, természetesen itt sem nyertem, de az, hogy engem küldtek már nyeremény volt. Nálunk még az iskolában volt versmondó és színjátszó szakkör, aminek a tagja voltam. Minden ünnepen műsorokat adtunk elő, amit én nagyon szerettem, bár mindig izgultam. Sokszor ki is kaptam a nagymamámtól az olvasás miatt, mert előszeretettel tettem a regényeket a történelem atlasz alá, a tanulás álcája alá rejtve az olvasásomat. Persze lebuktam, de ez nem vette el a kedvem az olvasástól.
– Hogyan került kapcsolatba a Bodor Tibor Kulturális Egyesülettel?
Egy szerencsés véletlen folytán. A lányom még 2010-ben beregisztrált a Facebook-ra, de nem vagyok egy kifejezetten számítógépbarát felhasználó. Használom, mert muszáj, használom, mert jó dolog, de nem szeretek/szerettem állandóan a gép előtt ülni és bámulni. Volt olyan, hogy a kollégám felköszöntött februárban a névnapomon és fél év múlva köszöntem meg neki, mert addig fel se léptem az alkalmazásra. Azóta persze SMS-ben köszöntenek inkább. Ha jól emlékszem májusban léptem be a Facebook-ra, amikor feladta nekem a hirdetést, hogy felolvasókat keresnek, addig nem is hallottam róla. Elolvastam a feltételeket, elküldtem a bemutatkozó anyagot és megkaptam a választ, hogy beválasztottak a csoportba. Hát így. Azt hiszem jókor léptem be jó helyre, és szerencsére meg is feleltem.
– Milyen könyveket olvas fel szívesen?
Leginkább, ami engem érdekel. Igazából mindent szívesen olvasok, de azt hiszem, hogy az én mentalitásomhoz a lendületesebb, cselekményesebb könyvek felolvasása illik. Amivel kezdtem, az pedig Vavyan Fable, Halkirálynő és a kommandó című könyve. Imádom az írónőt, minden könyvét ronggyá olvastam. Főleg, hogy a rendőrségtől jöttem el „nyugállományba”, ahol, mint nyomozó dolgoztam, teljesen bele tudom élni magam a történeteibe. Ezen kívül kedvenc íróm még Lőrincz László, Stephen King, Dean R. Koontz, Robert Ludlum, Ken Follett, Wilbur Smith, Agatha Christie, Rejtő Jenő és sorolhatnám őket. Nem tudom illett-e, de amikor a nagyobbik lányom még nagyon pici volt, napközben sokszor Rejtő Jenőt olvastam neki hangosan, hogy elaludjon. Persze mikor már meg is értette, amit olvasok, áttértem a mesékre. Krimiket, kalandregényeket, fantasztikus könyveket, fantasyt olvasok legszívesebben. Szeretem a római és görög mitológiát, az ezzel kapcsolatos irományokat, regényeket is szívesen olvasom.
– Az egyesület rendelkezik egy adott repertoárral, vagy a felolvasók maguk is bővíthetik a kínálatot?
Az egyesületnek van egy úgynevezett igénylistája, ami azokat a könyveket tartalmazza, amelyeket a látássérült emberek kértek, amit szívesen olvasnának/meghallgatnának. A felolvasandó könyv kiválasztásánál elsősorban ezt vesszük figyelembe, de ezen kívül vannak saját felajánlások is a felolvasók részéről, amik szintén felkerülnek erre a listára. Így a lista természetesen folyamatosan bővül.
– Tudna ajánlani egy-két művet a felolvasottak közül az érdeklődőknek?
A Vavyan Fable könyveket mindenféleképp. A többi, mások által ez idáig felolvasott könyveket még nem olvastam, de a csoport beszélgetéseiből kiindulva Bächer Iván: Emberevő című könyvét is ajánlanám, mindenki nagyon dicsérte, és a felolvasó Mach András nagyon kellemes hangszínnel rendelkezik, élvezet őt hallgatni.
– Kapott már visszajelzést a felolvasott hanganyagokról?
Igen, az első könyv felolvasásáról egy pozitív bírálatot kaptam Nagy Sándor úrtól. Továbbá segítőkészen felhívta a figyelmemet olyan hibákra, amiket én észre se vettem olvasás közben. Én úgy gondolom, ezek a visszajelzések kellenek, mert így tudok javítani a felolvasásomon.
– Milyen érzés hangosan felolvasni?
Felolvasni még csak jó érzés, de visszahallgatni!!!! Hát az első reakció meglepő – Ez nem én vagyok, Úristen! Ki ez? – Furcsa saját magát hallgatni az embernek, teljesen mást hall, amikor felolvas egy szöveget és teljesen más a hangszín a visszahallgatás során. Szóval jó érzés felolvasni, de nagyon nehéz. Ezt addig, amíg nem kezd bele valaki egy könyv felolvasásába, addig nem tudja. Én is úgy ugrottam bele, hogy mit nekem az a 460 oldal, pikk-pakk megleszek vele, hiszen már korábban olvastam is a könyvet. Hát nem lett pikk-pakk. Rájöttem, hogy oké, hogy felolvasok, de azt olyan formában kell tennem, hogy más számára érthető és élvezhető legyen. Ez pedig nehéz. Van egy összefoglaló a csoportban „Hogyan kezdj neki a felolvasásnak” címmel, amiben nagyon sok segítség van a felolvasók részére. Mikor ezt elolvastam, csodálkoztam, hogy miért ajánlott a helyes levegővétel technikáját elsajátítanom, hiszen a beszélgetéshez sem tanultam meg külön, az olvasáshoz miért lenne szükséges, az is a beszéd egy formája. Hát tévedtem, nem kicsit. Olvasás közben rá kellett jöjjek, hogy egy hosszabb körmondatot nem igazán tudok végig olvasni anélkül, hogy ne fulladna el a hangom. Továbbá azt is megtapasztaltam, hogy 20-30 perc felolvasás után egyre többet hibázok, többször kell visszaolvasnom, megváltozik a hangszínem, romlik a felolvasás minősége. Szóval nem olyan egyszerű, mint én azt kezdetben gondoltam, de ettől függetlenül jó érzés. (Főleg amikor elkészül vele az ember.) Jó érzés az, hogy annak, aki szeretne, de nem tud elolvasni egy könyvet, annak a részére általam/általunk elérhetővé válik a könyv tartalmának megismerése.
– Sikerült már kapcsolatba lépni látássérült olvasókkal?
Konkrét olvasókkal még nem léptem kapcsolatba.
– Hosszú távon milyen tervei, célkitűzései vannak?
Terveim? Konkrét tervem, célkitűzésem nincs. Egyszerűen szívesen olvasok fel továbbra is könyveket az egyesületnek. Esetleg terv az lehet, hogy ezentúl a számomra új könyveket is rögtön hangosan olvasom fel. Eddig olyan könyveket választottam, amit már korábban olvastam. Könnyebbnek találom egy már ismert könyv felolvasását, mint egy teljesen idegen, új könyvét. Viszont így talán időt spórolok meg, és több könyv felolvasására lesz lehetőségem. Célkitűzés pedig az lehet, hogy évente legalább 4-5 könyvet tudjak rögzíteni, úgy, hogy azzal minél több olvasónak örömet tudjak szerezni.
– Köszönöm a tartalmas beszélgetést!
Az interjút készítette:
Árvay Mária
Click edit button to change this text.
