Látássérült informatikai szakember, cégvezető, számos olyan innováció fejlesztője és meghonosítója, melyet a vak emberek nagy megelégedéssel használnak. Az ALKO-SOFT Nonprofit Bt. ügyvezetőjével, Dvariecki Bálinttal hivatásról, az eddigi eredményekről és terveiről beszélgettünk.
V.V.: Mikor döntötted el, hogy informatikus leszel?
Azt hiszem, ez már az általános iskolában eldőlt. Először a BraiLab 48 kB-os beszélő számítógépekkel találkoztam, és nyolcadikos lehettem, amikor megjelentek a 286-os, IBM-kompatibilis számítógépek. Ezek már jobban felkeltették a figyelmemet, annyira, hogy az egyik osztálytársammal úgy döntöttünk, ezen a vonalon tanulunk tovább, és 1991-ben a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolába felvételiztünk. Floppys BraiLab Plus gépeket hordtunk be a suliba, azon jegyzeteltünk, azon írtuk a dolgozatokat is, a tanárok pedig külön foglalkoztak velünk, korrepetáltak bennünket. Az érettségi mellett itt középfokú programozói végzettséget szereztem.
V.V.: Amit aztán gyorsan tovább is fejlesztettél…
Így van, a következő lépés a Gábor Dénes Főiskola volt, amelynek Balatonbogláron volt egy kihelyezett tagozata. Mi voltunk az első évfolyam. Informatikában én rendelkeztem a legmagasabb képzettséggel, így amiben tudtam, segítettem a többieknek, programoztam, a csoporttársaim pedig más tantárgyakban támogattak engem. Magnóval, diktafonnal vettem fel az órákat, otthon kijegyzeteltem az elhangzottakat, persze ez rengeteg időt elvitt. Akkoriban még jobb volt a látásom, nagyítókkal meg speciális távcsőszemüveggel a normál könyveket is tudtam valamennyire használni.
V.V.: A diploma megszerzése után hol sikerült elhelyezkedned?
A főiskola után, 1999-ben nagyon nehéz volt munkát találni. Jelentkeztem programozói és informatikusi állásokra is, de sorban jöttek az elutasítások. Nem árultam zsákbamacskát, már az önéletrajzban közöltem, hogy látássérült informatikus vagyok. A legtöbb helyről vissza sem jeleztek, vagy csak azt írták meg, hogy szerintük én azt a munkát vakon nem tudnám ellátni.
Aztán az édesanyám talált egy álláshirdetést az egyik akkori napilapban, hogy a Budapesti Tanítóképző Főiskola informatikust keres. Beadtam oda is a jelentkezést, vesztenivalóm nem volt. Nagy meglepetésemre, aki interjúztatott, a Neumann Szakközépiskola egyik tanára volt, és bár engem nem tanított, megismert. A sok jelentkező közül végül engem vett fel. Egyszer megkérdeztem tőle, miért. Azt mondta, szeretett volna esélyt adni nekem, hogy be tudjam bizonyítani, meg tudom csinálni, meg tudom ugrani ezt az akadályt. Ez nagyon pozitív indulás volt, ami az egész karrieremre kihatott. Két évig dolgoztunk együtt, amikor elment a munkahelyéről, és engem javasolt a csoportvezetői pozícióra. Először feltételesen kaptam meg a beosztást, de fél éven belül teljes mértékben elfogadtak csoportvezetőnek, és már én vehettem fel az embereket, akikkel együtt dolgoztam. Mi bonyolítottuk le a közbeszerzéseket, és egy 120 gépből álló hálózatot üzemeltettünk egészen 2008-ig. Ekkor jöttem el onnan, ám közben jó pár átszervezést is megéltünk.
V.V.: Hogyan jött a vállalkozás ötlete?
Két kollégámmal 2004-ben alapítottuk meg az Alko-Soft Nonprofit Bt.-t. Egy reggel felkeltem, s azt éreztem, hogy egy idő után a saját lábamra szeretnék állni, nem akarok másoktól vagy egy munkahelytől függeni. Pénzem nem volt, így folyószámlahitelből finanszíroztam az egész cégalapítást. Eleinte egy-két munka jött csak be, négyig dolgoztam, utána mentem ki az ügyfelekhez. Kocsi híján gyakran BKV-n vittem egyensúlyozva a gépet és a CRT-monitort a megrendelőhöz, hogy időben leszállítsam. Küzdelmes időszak volt.
Aztán 2008-ban, mikor eljöttem a főiskoláról, a Hermina Egyesület éppen olyan kijáró informatikust keresett, aki a tagoknak segít az otthonukban. Nekem kapóra jött ez a lehetőség, mert kötetlen munkaidőben dolgoztam, magamnak osztottam be a feladatokat, így mellette a céget is tudtam fejleszteni. Akkor kezdtem el igazából kialakítani a szolgáltatásstruktúrát, pontosítani, hogy mit nyújtunk a magánszemélyeknek és mit a cégeknek.
V.V.: És ha ez nem lett volna elég, egy új területekbe is belekóstoltatok.
Segédeszközökkel 2012-től kezdtünk el foglalkozni. Először az Informatika a Látássérültekért Alapítvány eszközeit, illetve szoftvereit forgalmaztuk viszonteladóként, majd léptünk egy nagyot, és közvetlenül a gyártóktól hoztunk be olyan eszközöket, amelyek megkönnyítik a látássérült emberek mindennapjait. Többek közt digitális nagyítórendszereket, Braille-kijelzőket kezdtünk el árulni. Emellett részt vettünk társadalmi vállalkozásokat fejlesztő programokon, majd 2017-ben egy GINOP pályázaton is elindultunk, aminek segítségével lefektettük az eRikkancs alapjait. Ez a szolgáltatás a látássérült emberek számára teszi lehetővé a nyomtatott sajtó önálló és egyszerű olvasását. A munkáink nyomán pedig egyre többen ismertek meg bennünket.
V.V.: És idővel, ha jól tudom, az elismerések is megtaláltak…
2015 környékén részt vettem egy Példakép versenyen, amit 40 év alatti vállalkozóknak indítottak: 440 jelentkezőből a 37. lettem. Elnyertük a Telekom Delfin-díját az esélyegyenlőségi kategóriában, és közben folyamatosan haladtunk: a segédeszközök honosításán és forgalmazásán túl olyan szolgáltatásokat alakítottunk ki a látássérült felhasználóknak, amelyek az információkhoz való egyenlő esélyű hozzáférést támogatják.
V.V.: Melyek azok a főbb szakmai területek, amelyek meghatározzák a cég portfólióját?
Stratégiai cél, hogy több lábon álljunk. Az első láb a hagyományos IT-szolgáltatás, informatikai támogatás cégeknek és látó magánszemélyeknek. Üzemeltetünk informatikai rendszereket havi díjas formában, de eseti informatikai szolgáltatásokkal, illetve beruházások kivitelezésével is foglalkozunk. A másik fő láb a segédeszközök értékesítése, valamint vannak webes és szoftveres akadálymentesítési szolgáltatásaink is. Mindezek mellett meghatározó tevékenységünk, hogy látássérült magánszemélyeknek informatikai támogatást nyújtunk a mindenkori ár 50%-áért. Egyedül oktatással nem foglalkozunk, mert arra már nincs kapacitásunk. Másként viszont hozzájárulunk a tudásmegosztáshoz, például a díjmentes DITAL könyvtár üzemeltetésével.
V.V.: Az irodalom ráadásul további szolgáltatást hozott a portfóliótokba.
Így van, a legújabb „gyerekünk” egy kiadó, amit 2021-ben indítottunk el, és kifejezetten elektronikus és hangoskönyv-kiadással foglalkozik. A Helma Kiadó olyan kortárs szerzők műveit adja ki, akik eddig önerőből nem boldogultak. Az ő könyveiket készítjük el e-book és hangoskönyv formájában, illetve a jövőben a tervek között szerepel még hangjátékok elkészítése is. Kapcsolódik továbbá a kiadóhoz egy podcast-csatorna is, itt kéthetente azokkal a szerzőkkel beszélgetünk, akikkel szerződésben állunk.
V.V.: Hogyan tudod mindezt időben ütemezni, illetve összeegyeztetni a családdal?
Most már kicsit rendeződtek a dolgok, amióta többen vagyunk, de régebben hétvégéket, estéket töltöttem munkával. Persze most is előfordul, hogy a munkaidő nem 8-tól 4-ig tart, hanem addig, amíg van mit csinálni. Szerencsém, hogy a családom mindenben nagyon támogat, közösen sikerült megtalálnunk az arany középutat, így a munka, a hobbi, mint a mágneshorgászat és a régi informatikai eszközök gyűjtése, valamint a civil tevékenység, például a LESEK (Látássérült Emberek Segédeszköz Konferenciája) szervezése is belefér az életembe.
V.V.: Ennek a rovatnak az a célja, hogy olyan látássérült embereket állítsunk fókuszba, akik egy-egy területen valami egészen rendkívülit hoztak létre. Neked ki a példaképed?
Nem tudok egy embert megjelölni, inkább általánosságban tudom mondani, hogy felnézek azokra az emberekre, akik az informatika világában rendkívüli változásokat hoztak. Minden kritika mellett azt el kell ismerni, hogy Steve Jobs, Bill Gates vagy éppen Mark Zuckerberg is a semmiből építette fel a birodalmát. Az informatikában, ha a jó időben van egy jó ötleted, azzal nagyon messzire el lehet jutni.
V.V.: A jó időben érkező jó ötlet alapvetően a ti tevékenységetekre is igaz, hiszen számos innováció honosítása kapcsolódik hozzátok.
Megszenvedtük az első magyarul beszélő karóra fejlesztését. Rengeteg alkudozás volt a gyártóval, de aztán sikerült a magyar hangchipet megcsinálni hozzá, és lényegében legyártatni a magyarul beszélő karórát. Ennek folyományaként lett magyarul beszélő asztali óra, tapintható és magyarul beszélő karóra, sőt gyerekeknek készült beszélő karóra is. A másik nagy harcunk a kifejezetten látássérült felhasználóknak kifejlesztett könyvolvasó magyar beszédmotorral való egyesítése volt, de forgalmazunk jó minőségű, megfizethető árú digitális nagyítókat is. És fontos megemlíteni az Orbit Braille-kijelzőt is, hiszen, aki csak Braille-ben olvas, korábban csak álmodott egy hordozható, frissíthető Braille-kijelzőről, ami önálló fájlolvasóként is használható.
V.V.: A látássérült olvasók számára az eRikkancs nevű szolgáltatás is jelentős innováció.
Igen, ennek segítségével az eddig csak nyomtatott formában elérhető újságokat akadálymentesen lehet olvasni. Eddig, ha egy látássérült ember el akart olvasni egy nyomtatott újságot, akkor megvette, esetleg megpróbálta szkennelgetni, felismertetni a szkennelt szöveget, vagy bízhatott abban, hogy valaki már felolvastatta a cikkeket. De így nem valósul meg a szabad információhoz jutás, mert csak azt olvashatta el, amit már valaki felolvasott, és nem azt, amit éppen szeretett volna.
Az eRikkancson a kiadványokat cikkgyűjteményes, akadálymentesített és normál képes változatban is elérhetővé tesszük. iPhone-on, Androidon és számítógépen le lehet tölteni egy alkalmazást, és amint az ember megvásárol egy újságot, a cikkgyűjteményes változatánál kiválasztja a számára érdekes cikket, megnyomja a play gombot, és rögtön hallgathatja is a beépített beszédmotor segítségével. A képes változatot pedig a gyengénlátó olvasók is jól tudják használni, mert ki tudják nagyítani a benne lévő oldalakat. Többek között a Vakok Világa is elérhető a rendszerben.
V.V.: Említetted az MVGYOSZ folyóiratát – mióta van kapcsolatod a szövetséggel?
Az első találkozás még az általános iskola időszakára tehető, a ‘80-as évek végére, ‘90-es évek elejére. Tizennégy éves kortól lehetett tagsági viszonyt létesíteni, azóta vagyok tag én is. Édesapám is látássérült volt, hozta a postás a hangoskönyveket Balatonboglárra, azokat már gyermekként imádtam hallgatni, aztán magam is jártam kazettákat kölcsönözni a hangoskönyvtárba. A következő kapocs a segédeszközbolt volt, emlékszem, akkoriban, még a ‘90-es évek elején a kis műanyagtokos, angolul beszélő óra volt a sláger.
Az elmúlt években a szakmai kapcsolattartás erősödött, hiszen az MVGYOSZ segédeszközboltja 2014 óta viszonteladói partnerünk. Idén nyáron pedig még szorosabbra fűztük a szálakat, amikor együttműködési megállapodást kötöttünk a szövetséggel; ez lényegében a könyvtáraink, a DITAL és az MVGYOSZ könyvtárainak átjárhatóságát biztosítja. Megkönnyítettük a regisztrációs folyamatot, összekötöttük a tagnyilvántartóval a rendszert, így mindegyik felületre törzsszámmal és e-mail-címmel lehet belépni. Idáig a könyveket csak TXT formátumban lehetett letölteni, de mostantól, ha tartozik hozzá Braille-formátum az MVGYOSZ jóvoltából, akkor aki Braille-kijelzővel szeretné olvasni, le tudja tölteni BRF formátumban is. A DITAL adatbázisában több mint 28 ezer könyv található meg, az összekapcsolást követően lehet majd Braille, TXT és hangoskönyvekre is szűrni. De mindezekről ezen lapszám egy másik rovatában, úgy tudom, részletesen is beszámol a szövetség.
Nagyon jól informált vagy, a Klikkpont rovatban valóban részletesen leírjuk az összekapcsolással járó előnyöket. De most kanyarodjunk vissza hozzád! Ha egy mondatba kellene összesűríteni a hitvallásod, ami új feladatok felé visz, mi lenne az?
Az e-mailjeim aljára szoktam írni egy mondatot, ami így hangzik: „…minden akadály leküzdése erősebbé tesz minket”. Hiszek ebben, de talán a legnagyobb hajtóerőt mégis azoknak az embereknek a pozitív visszajelzései adják, akik használják a szolgáltatásainkat.
– bhk –
Az interjú a Vakok Világa folyóirat 2022. évi 3. lapszámában jelent meg. A teljes folyóirat az MVGYOSZ webáruházában vásárolható meg ide kattintva.
