Milyen módon kell megerősíteni a jelenleg az Európai Unióban működő szociális védelmi rendszereket? Mit tesz az EU annak érdekében, hogy érvényesüljön az egyenlő esélyű hozzáféréshez és a megkülönböztetés-mentességhez való jog egy fogyatékossággal élő személy hétköznapi életében?
„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)
A sorozat előző részében áttekintettük, hogy mit tesz az Európai Unió a munkahelyek akadálymentesítéséért, a meglévő munkahely fenntartásáért, és annak érdekében, hogy minél több fogyatékossággal élő ember kerüljön foglalkoztatási jogviszonyba. Jelen cikkünkben részben az előzőekben kifejtettek hátteréül szolgáló szociális rendszerek működését, az ezekben felmerülő akadályokat, és az ezek kulcsát jelentő egyenlő esélyű hozzáféréshez való jogot járjuk körbe.
Tisztességes életszínvonalat a fogyatékossággal élő embereknek is!
A tisztességes foglalkoztatás mellett a megfelelő szociális védelem – beleértve a nyugdíjprogramokat is – alapvető előfeltétele annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családjaik számára a tisztességes életszínvonalhoz elegendő jövedelem álljon rendelkezésre.
Összhangban a szociális jogok európai pillérével és az emberi jogi ENSZ-egyezménnyel, az EU-tagállamok megújították szociális rendszereiket: a reformok keretében azokban a tagállamokban, ahol eddig nem voltak ilyenek, ott új, jövedelempótló juttatásokat vezettek be a fogyatékossággal élők számára.
A strukturális reformtámogató program, majd később a technikai támogatási eszköz egy újabb lehetőséget biztosít a tagállamoknak ahhoz, hogy az erre elkülönített 864,4 millió eurós költségvetés felhasználásával más módokon hajtsanak végre reformot a szociális rendszeren belül, például abból a célból, hogy emeljék a szociális ágazati dolgozók, a gondozók és az ápolók fizetését.
Az elégtelen munkaerőpiaci részvétel, szociális védelem és az emiatt elérhetetlenül drága gondozási szolgáltatások hiánya további kiszolgáltatottsághoz vezethet, hiszen az érintettek jobban ki vannak téve az elszegényedés kockázatának. Nem ritka ugyanis, hogy – többek között az elégtelen foglalkoztatási körülmények és lehetőségek okán – az érintettek előbb választják a pénzben kevesebb, de biztosabb rokkantsági ellátást egy bizonytalan, ám valamivel többet fizető munkahellyel szemben, ahol a munkaviszonyuk bármikor megszűnhet.
Az Európai Bizottság ezért:
- 2022-ben tanulmányt készít a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szociális védelemről és szolgáltatásokról, hogy megvizsgálja a rokkantsági ellátással, az időskori jövedelemmel, az egészségbiztosítással, a pénzbeli és nem pénzbeli ellátásokkal, valamint a fogyatékosság miatti többletköltségekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat,
- iránymutatást nyújt a tagállamoknak a fogyatékossággal élő személyekre és a fogyatékossággal kapcsolatos értékelési keretekre összpontosító szociális védelem további reformjaihoz, többek között a technikai támogatási eszközön keresztül benyújtott kérelmek alapján,
- intézkedések meghatározására kéri a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szociális védelem hiányosságainak további leküzdésére, hogy csökkenteni lehessen az egyenlőtlenségeket, többek közt a fogyatékossággal és a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos külön költségek kompenzációja révén.
Az egyenlő esélyű hozzáférés továbbra is elméleti fogalom?
A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megkülönböztetés és az erőszak minden formájával szembeni védelemhez, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, a kultúrához, a lakhatáshoz, a szabadidős tevékenységekhez, a kikapcsolódást elősegítő tevékenységekhez, a sporthoz és a turizmushoz való egyenlő hozzáféréshez és esélyegyenlőséghez, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Joguk van ezekhez, ám hozzáférésük már nem mindig.
Az Európai Bizottság kutatásai alapján:
- az egészségügyi szolgáltatásokból hozzáférhetőségi okokból kizárt emberek között négyszer annyi a fogyatékossággal élő, mint a nem fogyatékossággal élő;
- a nem fogyatékossággal élő EU-polgárok 43%-a szerez felsőfokú végzettséget, míg a fogyatékossággal élőknek csupán 29%-a;
- a fogyatékossággal élő emberek 52%-a tapasztal magával szemben negatív diszkriminációt.
E kétségbeejtő adatokat tekintve nem csoda, ha az Európai Bizottság a 2021-2030-ig terjedő cselekvési időszakban külön intézkedésekkel igyekszik elősegíteni, hogy a fogyatékossággal élő polgárok is ugyanolyan esélyekkel jussanak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, a jogvédelemhez, a szabadsághoz és a biztonsághoz. Ha ez a négy pillér már adott, akkor lehet továbbhaladni olyan, szintén fontos kulcspontokra, mint a szociális védelem, az egészségügy, az oktatás, az áruk és szolgáltatások, valamint a lakhatás egyenlő esélyű hozzáférhetősége.
A kiszolgáltatottság csökkentése
Az igazságszolgáltatás, a jogvédelem, a szabadság és a biztonság, illetve ezek mindenki számára nyújtott hozzáférhetősége teszi az emberek közösségét társadalommá, és garantálja a különböző egyének emberi jogait. Ha kizárunk e jogok gyakorlásából bárkit is, azzal emberi méltóságát sértjük, még akkor is, ha ezt indirekt úton tesszük.
Ezen akadályok az észszerű alkalmazkodás mentén nagyrészt felszámolhatóak lennének, különösen az igazságszolgáltatás és a jogvédelem területén. Megfelelő alkalmazkodás mellett ugyanis lehetővé válna, hogy a fogyatékossággal élők tanúként járjanak el, és áldozatként, gyanúsítottként vagy vádlottként is akadálytalanul gyakorolhassák az őket megillető jogokat. Megfelelő intézkedésekkel, továbbá a szakterület tekintetében tehetséges és megalapozott tudással rendelkező fogyatékossággal élő szakemberek is szerephez juthatnának mint bírók, ügyészek vagy ügyvédek.
Mindaddig, amíg az egyes tagállamokban bevett gyakorlat a pszichoszociális, mentális vagy értelmi akadályokkal küzdő személyek jogképességtől való megfosztása, addig ezt az Európai Bizottság sem nézheti tétlenül.
Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálására, az áldozatok jogainak védelmére és a szakemberek képzésére irányuló kezdeményezéseiben az Európai Bizottság a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban figyelembe veszi a fogyatékosságot. Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálása elengedhetetlen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításához, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is, ha biztosított az akadálymentesség.
A fogyatékossággal élő nők tízszer nagyobb kockázatnak vannak kitéve az őket érő erőszakot illetően, ezért rájuk, illetve az intézményekben lakó fogyatékossággal élő polgárokra különös figyelemmel kell lenni az új képzési és akadálymentesítési stratégiák megalkotása során. További cél az egyének jogainak védelme a digitális térben, valamint a CRPD-vel és más fogyatékossággal élőket érintő uniós szabályokkal összhangban a jogi szakemberek képzésének bővítése.
Az Európai Bizottság:
- együttműködik a tagállamokkal a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi hágai egyezménynek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő végrehajtása érdekében, többek között a kiszolgáltatott felnőttek, különösen a szellemi fogyatékossággal élők határokon átnyúló helyzetekben való védelméről szóló tanulmány révén, hogy előkészítse a hágai egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását,
- tanulmányt készít a büntetőeljárás során a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek számára biztosított eljárási biztosítékokról, valamint felméri, hogy szükség van-e olyan jogalkotási javaslatokra, amelyek megerősítik a bűncselekmények áldozataivá váló, kiszolgáltatott felnőttek támogatását és védelmét az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiával (2020-2025) összhangban,
- iránymutatást nyújt a tagállamoknak az EU-n belül fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésével kapcsolatban, az ENSZ által biztosított nemzetközi iránymutatás alapján,
- olyan intézkedéseket fog kidolgozni, amelyek támogatják a tagállamokat abban, hogy növeljék a fogyatékossággal élő személyek szakemberként való részvételét az igazságszolgáltatási rendszerben és összegyűjtsék a támogatott döntéshozatallal kapcsolatos bevált gyakorlatokat.
A következő rész tartalmából
Mennyiben valósul meg az egyenlő esélyű hozzáférés követelménye az egészségügy, a szociális támogatások, az oktatás, az áruk és a szolgáltatások területén? Mit jelent az inkluzív és akadálymentes oktatás és ki juthat hozzá? Hogyan reagál az egészségügy egy fogyatékossággal élő páciens megjelenésére? Tudják-e a jelenlegi rendszerek garantálni, hogy ő is hozzájusson minden őt megillető kezeléshez?
Jövő heti cikkünkből kiderül!
Addig is maradjanak velünk!
Velegi Dorottya
jogi munkatárs
