Míg az MVGYOSZ székházban a fehérbot nemzetközi napján az oktatásra helyeztük idén a hangsúlyt, egy másik fontos esemény is zajlott egy időben a szövetség ünnepségével: a Pesti Magyar Színházban második alkalommal rendezték meg az Akadálymentesítés az előadóművészet területein konferenciát, melyen munkatársaink is részt vettek. A színház több mint 300 akadálymentesített, audionarrált és jelnyelvi tolmács által közvetített előadáson van túl. Hamarosan már minden darabjukból lesz elérhető akadálymentes előadás.

A délelőtt folyamán rövid előadásokat hallhattunk a látás- és hallássérült emberek számára történő kulturális, elsősorban színházi akadálymentesítésről, délután pedig két csoportban (külön a látás- és külön a hallássérült résztvevők) vehettünk részt kerekasztal beszélgetésekben.

Nagy bejelentések

A nap rögtön egy óriási bejelentéssel indult: Szabó Sándor, az MTVA kiemelt feliratozó szakértője elárulta, hogy 2020. szeptember 1-től az MTVA minden saját gyártású műsorát audionarrációval fogja ellátni, idővel pedig igyekeznek majd a többit is. Ez nemcsak a látássérült nézőknek lesz hasznos, de rengeteg idős embernek is, akik ugyan látnak, de nehezükre esik követni a műsorok sűrű cselekményét. Ennek kapcsán érdemes elgondolkozni az audionarrátorok felelősségéről. Nem mindegy ugyanis, hogy – aktuális példát említsünk – hogyan interpretálják például egy választási eredményeket mutató táblázat adatait, mit emelnek ki, mit nem.

Audionarráció mint művészet

Ahogy egyre jobban belemélyedtünk a különféle művészeti ágak audionarrálásába, mint festményleírás, színházi előadás közvetítése, múzeumi tárlatvezetés – de mint kiderült, még cirkuszi produkciót is lehet audionarrálni –, egyre egyértelműbbé vált, hogy tulajdonképpen új művészeti ág van születőben: az audionarráció nem csupán egy szakma, vannak ugyan tanulható elemei, de a befogadó által átélt élmény nagyban függ attól, hogy az audionarrátor hogyan fogalmaz, mit emel ki, milyen speciális információkat közöl a hallgatóval. Ugyanez igaz a jelnyelvi tolmácsokra is, hiszen egy siket beszélő szövegét ezerféleképpen lehet tolmácsolni. Emellett nagy kérdése jelenleg a szakmának, hogy hogyan lehet a bemutatott szöveg stílusát jelnyelven érzékeltetni.

Amikor bennfentes lesz a látássérült nézőből

Marosi Antal, a Fővárosi Nagycirkusz sajtófőnöke elmesélte, hogyan működik az audionarráció gyakorlata a cirkuszban, ami egy abszolút vizuális, szinte kizárólag a látványra építő műfaj. Míg a színházban az előadás nagy része beszédre épül, a cirkuszban csak a porondmester szövegét és maximum az oroszlán bőgését lehet igazán hallani. Legalábbis sokan ezt gondolnák elsőre. De rengeteg egyéb eleme van a cirkusznak, ami átélhető, az atmoszféra, a vadállatok szaga, a tömeg zúgása, amikor az artista a levegőbe repül, az elfojtott sikolyok, amikor a 4 méter magas elefánt a porondra lép. Ezek mellé a Fővárosi Nagycirkuszban kitalálták azt, hogy a látássérült vendégeket az előadás előtt fél órával beengedik a nézőtérre, bemutatják nekik az állatokat, megtapinthatják az elefántot, az eszközöket, amiket az artisták használnak, és rengeteg olyan információval, érdekességgel látják el őket, amelyek a látó nézőkhöz sosem jutnak el, így egyfajta bennfentesekké válnak, és bizonyos szempontból teljesebb, komplexebb élményt is kapnak, mint látó társaik.

Mindenki számára elérhető művészet

Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő a művészet mindenki számára elérhetővé tételéről beszélt, és saját, siket emberként tapasztalt színházi élményeiről mesélt. Elmondta, hogy iskolás korában hetekig készültek egy színházi látogatásra, betanulták a Diótörő cselekményét, majd mikor végre megnézték, óriási élményt, de egyben hatalmas szellemi erőfeszítést jelentett, hogy követni tudja, ami a színpadon történik. Akkor még elképzelhetetlen lett volna egy jelnyelvi tolmács jelenléte a színpadon. 1998 előtt gyakorlatilag alig létezett akadálymentesített művészet. Ahhoz, hogy megteremtődjön, két dolog kell: az elérhető előadások és a nézői igény. A kultúra akadálymentesítését ma már jogszabályok és pályázati támogatások teszik lehetővé, de meg kell teremteni azt a közönséget, akik igénybe is veszik a lehetőségeket. Szerencsére egyre többen vannak, akik a látás- és hallássérültek közül igénylik a művészetet, és ki is használják a lehetőségeket. Fontos lenne persze, hogy ne csak Budapesten, hanem országszerte el tudjon menni színházba, moziba, cirkuszba minden látás- és hallássérült, aki szeretne.

Képezni kell az új szakembereket

A PMSZ célja, hogy országos kulturális akadálymentesítő központtá váljon, és más színházaknak, létesítményeknek is segítsen az akadálymentesítésben tanácsokkal, jó gyakorlatok, tapasztalatok megosztásával. A színház igazgatója, dr. Zalán János a konferencia második felében, a kerekasztal beszélgetésen megragadta az alkalmat és kijelentette, hogy létrehozzák azt a szakmai csapatot, amely innentől a kulturális akadálymentesítésért dolgozik, és közösen gondolkodva haladnak tovább azon az úton, aminek egy részét a PMSZ már bejárta. Ahhoz, hogy ebből országos gyakorlat legyen, rengeteg új audionarrátorra és jelnyelvi tolmácsra van szükség. Az FSZK hamarosan 235 órás, gyakorlati központú audionarrátori képzést indít, melyre 12 főt tudnak fogadni. Emellett, hogy őket meg tudják fizetni, a legtöbb intézménynek támogatásra van szüksége, mert a költségvetésükben erre egyelőre nincs keret.

Ádám Judit