A REKORE, az MVGYOSZ és a MEOSZ egyaránt sérelmezte, hogy a társadalmi egyeztetésre nem kaptak hivatalos úton felkérést, csupán a véletlennek volt köszönhető, hogy eljutott hozzájuk az információ. Az országos érdekképviseleti szervezetek jelezték az ÉMI felé, hogy ilyen módon nem valósul meg a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben is kiemelt “Semmit rólunk nélkülünk!” elve. További problémát jelentett, hogy a kép formátumban közzétett tervezet a látássérültek számára egyáltalán nem volt hozzáférhető, de még az ép látású szakembereknek is komoly nehézséget okozott az olvasása. Kérésünkre az ÉMI rendelkezésre bocsátotta az irányelv tervezet olvasható PDF változatát, egyúttal a véleményezési határidőt is meghosszabbították 15 nappal.

A műszaki irányelv tervezetről a REKORE és az MVGYOSZ is úgy nyilatkozott, hogy azt még módosításokkal sem tartja elfogadhatónak és bevezethetőnek. Az anyagban foglaltak számos ponton ütköznek és ellentmondásban állnak az építésügyre és akadálymentesítésre vonatkozó hazai jogszabályokban és szabványokban foglaltakkal, illetve az országos érdekképviseleti szervezetek állásfoglalásaival. A szervezetek ezért amellett, hogy felhívták a figyelmet a dokumentum legsúlyosabb hibáira – a teljesség igénye nélkül -, javaslatot tettek egy teljesen új, az aktuális szakmai gyakorlattal és a hatályos jogszabályokkal összhangban levő irányelv kidolgozására.

A tervezettel a legfőbb probléma az elavult fogalomhasználat és szemléletmód mellett az volt, hogy a tartalma egyáltalán nem felelt meg a címben foglaltaknak. A megnevezés alapján az egyébként hiánypótló irányelvnek azt kellene tartalmaznia, hogy a különböző funkciójú létesítményekben milyen eszköz- és feltételrendszerre van szükség ahhoz, hogy az ott működő szolgáltatások mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőek legyenek. Nem elegendő ugyanis egy múzeum, iskola, kormányhivatal vagy sportcsarnok esetében az akadálymentes bejutás és az épületben való akadálymentes közlekedés lehetőségét biztosítani, hanem a szolgáltatásokat is hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal vagy más akadályozottsággal élő látogatók számára. Így például egy múzeumban biztosítani kell a látássérült látogatóknak a tárlatokat bemutató audioguide rendszert és tapintható műtárgy másolatokat, egy iskolában minden tanuló számára rendelkezésre kell állnia a megfelelő szemléltető eszközöknek és segítő technológiáknak, egy kormányhivatalban lehetővé kell tenni az akadálymentes ügyintézést, egy siket vagy egy autizmussal élő ember számára is, egy sportlétesítményben pedig ugyanúgy kell akadálymentes nézőtéri rész, mint akadálymentes öltöző, hiszen itt a néző és a sportoló egyaránt lehet kerekesszékkel közlekedő mozgássérült személy.
További komoly hiányossága az irányelvnek, hogy a taktilis burkolati jelzések tekintetében egyáltalán nem fogalmaz meg méretezés- és kialakításbeli követelményeket, emellett egy meglehetősen elavult definícióval határozza meg a vezetősávok és figyelmeztető jelzések körét és szerepét. Teljesen hiányoznak továbbá a tervezetből az üzemeltetési, szolgáltatásszervezési és infókommunikációs akadálymentesítési megoldások, márpedig ezek elválaszthatatlanok a mindenki számára nyitva álló szolgáltatások igénybevételének hozzáférhetővé tételétől.

Bízunk benne, hogy az ÉMI figyelembe veszi az érdekvédelmi szervezetek több ponton is egyező javaslatait és sor kerül egy valóban korszerű irányelv kialakítására az érintettek bevonásával.

—

2019. február 14-én került átadásra a 2018-as Befogadó Magyar Település Díj a Parlament Vadász termében. A Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) által 2011-ben alapított díjat ezúttal is három önkormányzat nyerte el. A díjazottak: Gyula Város, valamint Budapest III. és XIII. kerületének önkormányzata. A díjakat dr. Simon Attila szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár és Kővári Edit, a FESZT elnöke adta át. A díjat odaítélő zsűriben többek között jelen sorok írója is részt vett az MVGYOSZ képviseletében.

A Befogadó Magyar Település Díjat azon önkormányzatoknak ítéli oda a FESZT elnöksége, melyek elkötelezettek a hozzáférhető települési környezet megvalósítása, az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő településpolitika folytatása és a fogyatékos emberek helyi szervezeteivel való szoros együttműködés kialakítása mellett. A Befogadó magyar település díj pályázatot kétévente hirdetik meg és minden alkalommal legfeljebb három települést díjaznak. A díjért bármely magyarországi önkormányzat versenybe szállhat, amely képes hitelt érdemlően bemutatni, hogy tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít az esélyegyenlőség biztosítására, a településen élő fogyatékos személyek inklúziójára, a fizikai és infókommunikációs akadálymentesítésre, a helyben elérhető szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésre. A pályázók kétkörös bírálati folyamat eredményeként nyerhetik el a Befogadó magyar település díjat, melyet két évig jogosultak kommunikálni, arculati elemeik között megjeleníteni.

Németh Orsolya