Kinga gyógypedagógus, hivatástudata töretlen, rengeteget tesz embertársaiért. Ismerjük meg közelebbről!
Villányi Kinga vagyok, 1975-ben születtem. Gyógypedagógusként dolgozom.
A gyermekek szeretete, a hivatástudat, a szakmai elkötelezettség az emberek segítése mindig körülvett születésem óta. Édesapám közgazdász. Édesanyám Dr. Lehel Mária, belgyógyász, akupunktőr, évekig a Vakok Állami Intézetében dolgozott orvosként. A betegek iránti törődést, empátiát, segítőkészséget, láthattam egész gyermekkoromban, és még ma is. Megtanulhattam általa a kitartást, a másság elfogadását, az elesettekkel való kommunikációt, a választott szakma szeretetét, a hivatástudatot, az alázatosságot. Két csodálatos nagymamám is csak a jó dolgokra tanított egész életében. Édesanyám bátyja Lehel László népművelő volt, elismert személy a közművelődési szakmában. A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetését is elnyerte munkásságáért. Óriási felelősséget érzett a felnövekvő generációk iránt. Halála után díjat alapítottak emlékére, amit jelenleg is évente közművelődési szakember, népművelő kaphat meg. Ebben a segítő, elfogadó, empatikus szellemben nevelkedtem, ezért nem volt kérdés számomra a pályaválasztás. Egyértelmű volt, hogy pedagógus leszek.
Általános iskolában zongorázni tanultam, Németh Tamás vak zongoraművész volt a tanárom. Lenyűgözött a zongorajátéka. A zongora, a zene iránti szeretetemet, édesanyám mellett tőle is kaptam. Már akkor elvarázsolt a Braille-írás is. Kisgyermekként varázslatnak hittem, hogy Tamás bácsi a pontozott papírokról tudott olvasni. Ezúton is szeretném neki megköszönni, hogy megtanított zongorázni, csodálatos zongoratanár, zongoraművész, fantasztikus ember.
Óvónőképző szakközépiskolában érettségiztem, ahol gyermekfelügyelői képzésben is részt vettem, itt több intézményt megismertem, melyek a fogyatékos gyermekek nevelését, oktatását látják el. Ekkor kezdtem érdeklődni igazán a gyógypedagógia iránt.
1993. december elsején kezdtem dolgozni jelenlegi munkahelyemen, a Kőbányai Komplex Óvoda, Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben, ahol a mai napig tanítok.
Másfél évig gyermekfelügyelőként tevékenykedtem, majd 1995-ben felvételt nyertem a Zsámbéki Katolikus Főiskola tanítói szakára, magyar nyelv és irodalom műveltségi területre. Ebben a tanévben 1 év fizetés nélküli szabadságon voltam, mert ugyan az életemet a pedagóguspályának szenteltem, de másfelé is nyitott voltam. A főiskola első évével párhuzamosan elvégeztem egy szinkronszínész-képző iskolát, ahol a beszédképzést fantasztikus szakemberektől sajátíthattam el, melyeket a mai napig tudom érvényesíteni gyógypedagógusként, és a könyvek felolvasásánál is.
Az 1996/1997-es tanévtől elkezdhettem tanítani.
2002-ben megszületett kisfiam, aki a mai napig bearanyozza életemet, fantasztikus fiú! Balázs, a Szinyei Merse Pál Gimnázium 11. osztályos tanulója biológia-kémia tagozaton. Gyönyörű fotókat, festményeket, üvegékszereket készít szabadidejében.
2004-ben diplomáztam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán, a tanulásban akadályozottak pedagógiája szakon.
A 2006/2007-es tanévtől egészen a mai napig, a tanulásban akadályozottak tagozatán tanítok a két tanévre tervezett első, és a második osztályban. Az elmúlt évek alatt váltakozva tanítottam életvitelt, testnevelést, rajzot, környezetismeretet, ének-zenét, a magyar nyelv és irodalom tanítása viszont állandóvá vált szakmai életem során.
2012-ben elvégeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán a fejlesztő-differenciáló pedagógia szakot.
Sok továbbképzésen vettem részt, az egyik egy intenzív zenei továbbképzés, a speciális színes – kotta módszer (Ulwila). 3 éve egy kolléganőmmel hangszeres zenére tanítjuk a gyerekeket ezzel a módszerrel. Párom és egyik kollégánk készíti nekünk a kottatartókat. Kis zenekarunkkal a tavalyi évben a Fővárosi Kulturális Versenyen kiemelt arany fokozatot értünk el. A gyerekek tubafon hangszeren, szintetizátoron, illetve ritmushangszereken játszanak gyerekdalokat.
Jelenleg első osztályos, tanulásban akadályozott gyerekeket tanítok. A mindennapjainkban a tanulás mellett a zenét és a vidámságot nélkülözhetetlennek tartom. 2016-ban 100%-os eredménnyel minősültem, és így Pedagógus II. fokozatba léphettem.
Mivel fiam egyes típusú diabétesszel él, és iskolánkban is voltak, illetve jelenleg is jár diabétesszel élő gyermek, szívemen viselem mindennapjaikat, számíthatnak rám.
A munkám mellett nagyon fontos számomra a család. Húgommal, és gyermekeivel is nagyon szoros a kapcsolatom.
2018-ban életem párja – aki egyben 13 éve a kollégám is – jelölt a Neteducatio által meghirdetett Pedagógus Oscar- díjra, melyet a rengeteg szavazatnak köszönhetően megnyertem, általános iskolai tanár kategóriában. Ugyanebben az évben a Kelet-Pesti Tankerületi Központtól pedagógus napon emléklapot vehettem át.
Szabadidőmben olvasok, subázok, a családommal töltöm az időt, illetve önkéntes vagyok diabétesszel élő gyermekek és családjaikkal foglalkozó alapítványoknál, egyesületnél.
A nem látó emberek felé mindig segítő szándékkal fordultam. Általános iskolába a Hermina útra jártam, a környéken nagyon sok nem látó emberrel találkoztam, így már egészen kis koromban sokszor segítettünk szüleimmel, nagymamáimmal a zebrán átmenni nekik, ez teljesen természetessé vált számomra. Fiam, Balázs is a Hermina útra járt iskolába, így ez a segítő magatartás számára is korán ösztönössé vált.
Amikor tudomást szereztem, hogy önkéntes felolvasókat keres a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, azonnal küldtem a Kis herceg próbafelvételét. Rengeteg könyv között nőttem fel, itthon is nagyon sok könyvünk van. A fiamnak is sikerült átadnom a könyvek, az olvasás szeretetét. Nagyon szeretek olvasni magamnak, illetve a gyerekeknek (imádom az új könyvek illatát), ezért azt gondoltam, így örömöt szerezhetek másoknak is. Csodálatos érzés, hogy a hangommal „életre keltem” a könyveket. Egy felolvasott könyvemet már véglegesítettek, egyet beküldtem vágásra, és a harmadik könyvemet pedig már megrendeltem, nagyon várom, hogy megérkezzen, és el tudjam kezdeni olvasni. Fantasztikus, hogy részese lehettem 2018-ban az első 100 hangos könyv átadásának, egy gyönyörű oklevelet is kaptam. Egy fantasztikus csapat részese lehetek, amit köszönök Puskás Kata Szidóniának, Helle Maximiliannak, Dr. Nagy Sándornak, Dr. Nagyné Berke Mónikának, a vágóknak, akik véglegessé varázsolják a könyveinket, a könyvek meghallgatóinak, akik segítő szándékkal értékelik a felolvasottakat. Az első könyvet a szövetségben olvastam fel, Puskás Anett rengeteget segített, neki is köszönöm, és mindenkinek, aki részt vesz a szervezésben. Árvay Máriának pedig a cikk megírását köszönöm! Remélem nem hagytam ki senkit! Az olvasóknak egy Kosztolányi Dezső idézettel szeretném megköszönni, hogy meghallgatják az általam felolvasott könyveket:
„ A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos.”
A portrét összeállította és szerkesztette: Árvay Mária
