Május 6-án a Vakokat Gyámolító Országos Egylet egykori elnökének, Sipeki Balás Béla halálának 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendezett a Fiumei úti sírkertben a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a Nemzeti Örökség Intézetével közösen.
A megemlékezés résztvevőit Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója és dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke köszöntötte. Sztakó Krisztina Sipeki Balás Béla tiszteletére Vázlat 1944-től címmel költeményt írt, melyet a megemlékezés nyitányaként szavalt el a közönségnek.
A Sipeki házaspár sírjának helyét évtizedekig homály fedte. Az elmúlt évben a szövetség elnökségi tagja, Sztakó Krisztina a Nemzeti Örökség Intézetének hathatós segítségével kiderítette, hogy Sipeki Balás Béla és felesége, Sipeki Balás Béláné, született Dégen Eugénia egy 2004 óta védett sírban, a Forinyák család sírjában talált végső nyughelyet a Fiumei úti sírkertben.
Sipeki Balás Béla a Vakokat Gyámolító Országos Egylet örökös tiszteletbeli elnöke volt. A házaspárnak gyermeke nem született, így végakaratukban az 1905 májusától otthonukként szolgáló villa nagyobbik hányadát a vakok egyletére hagyták örökös használatra. A Sipeki-villa azóta is a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége székházaként funkcionál.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója ünnepi beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy Sipeki Balás Béla sírhelyének beazonosításával gazdagodtak a vak és gyengénlátó embereket segítő személyekre történő megemlékezések helyszínei a Fiumei úti sírkertben.
Felhívta a jelenlévők figyelmét arra is, hogy ugyancsak kimagaslóan sokat tett a fogyatékossággal élő személyekért a piarista Pivár Ignác (1843–1905), a fogyatékossággal élő tanulók helyzetének javításán fáradozó pedagógus is, aki 1892-től volt a Siketnéma Intézet igazgatója. Hivatali ideje alatt bevezette a közös hangos imádságot és házimunkára osztotta be a növendékeket. 1895-től pedig a Vakok Intézetének vezetését bízták rá, ahol az addig kizárólagos zeneoktatás mellett az iparos mesterségek oktatását is bevezette. Szintén Pivár Ignác nevéhez fűződik az oktatásban addig csak kísérleti jelleggel használt Braille-írás alkalmazása is. „A mai naptól a mögöttünk álló síremlék számunkra sem csak Forinyák Géza miatt lesz nevezetes. Sipeki Balás Béla mától minket is megállásra késztet majd minden nap, amikor elhaladunk a síremlék előtt” – mondta zárszavában Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója a megemlékezésen.
Dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke köszönetet mondott Móczár Gábornak és munkatársainak a sírhely beazonosításához nyújtott segítségükért, majd Sipeki Balás Béla munkásságát méltatta. Beszédében kiemelte, hogy a Sipeki család nagylelkű adományozásának köszönhetően a szövetség önálló székházzal rendelkezik, mely az évtizedek folyamán több tízezer tagnak biztosított szolgáltatásokat az önálló életvitelhez.
Sipeki Balás Béla Gyula Edvárd Lipótvárosban, Pesten született 1863. augusztus 3-án egy vagyonos földbirtokos családba. Jogi tanulmányait Budapesten végezte, majd hosszabb külföldi tanulmányút után ügyvédi irodát nyitott. Tanulmányútjait megkönnyítette az a tény, hogy angol, francia, német és olasz nyelveken beszélt.
Az ügyvédi munkát követően törvényszéki jegyző lett, majd az Igazságügyminisztériumba került, ahol osztálytanácsosi rangig vitte. Tizenhét évig állt a minisztérium szolgálatában. 1911. szeptember 21-én Zala vármegye főispánjává nevezte ki az uralkodó. Ezt a posztot hat éven át, 1917. július 21-ig töltötte be. 1918-ban, az I. világháború elvesztése után visszavonult a politikai élettől, és kizárólag jótékonysági szervezetekben, intézményekben tevékenykedett, többek között a Herminamezői római katolikus egyházközség világi elnöke, valamint több mint húsz évig a Vakokat Gyámolító Országos Egylet elnöke volt. Élete során fáradhatatlanul dolgozott a látássérült emberek sorsának javításán. Értékes közéleti működésének elismeréséül megkapta a Lipót-rend lovagkeresztjét, a Vöröskereszt hadiékítményes tisztikeresztjét és a jubileumi szolgálati érmet, valamint rangos nemzetközi kitüntetésekkel is rendelkezett.
A jótékonyság a házaspár mindkét tagjára jellemző volt. Felesége, Sipeki Balás Béláné, született Dégen Eugénia az I. világháború alatt két és fél évig az általa Zalaegerszegen alapított hadikórházat vezette, majd Budapesten tevékeny részt vállalt a gyermeknapközi otthonok megalapításában és fenntartásában, továbbá a Magyar Vöröskereszt jótékony akcióiban.
A Sipeki-villa fontos közösségi események színhelye volt a századelőn, a házaspár életében a Hermina úti 650 négyzetméteres villa minden májusban élettel telt meg. A Színházi Élet korabeli beszámolói szerint „a Sipeki-villában tartott gardenpartykon neves közéleti személyiségeket láttak vendégül, mely hagyományosan egyben a társasági élet tavaszi nyitánya is volt”. Sipeki Balás Bélát művészeti körökben is tisztelet övezte, így beválasztották az 1925-ben megvalósult Jókai centenárium előkészítésébe is.
Az ismert és elismert házaspár a századfordulótól példát mutatott a kortárs nemesi családoknak a jótékonyság lehetőségeiből, hagyatékukkal megteremtették a látássérült emberek érdekképviseletének hosszú távú infrastruktúráját is, hiszen szinte példa nélküli, hogy egy szervezet nyolc évtizeden át ugyanazon a helyszínen fejtheti ki szakmai tevékenységét.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a felejthetetlen mecénás házaspár közéleti tevékenységének emlékét megőrzi és továbbadja az utókor látássérült embereinek.
A beszédeket követően a résztvevők egyperces csönddel emlékeztek meg Sipeki Balás Béla áldozatos munkájáról. A sírhelyen elhelyezett koszorúk előtt Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója és dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke néma főhajtással adózott.
Ha valaki szeretné felkeresni a sírhelyet, akkor az alábbiakat kell megjegyeznie: Sipeki Balás Béla és felesége, Sipeki Balás Béláné, született Dégen Eugénia egy 2004 óta védett sírban, a Forinyák család sírjában nyugszik. A családi síremlék a főbejárat mellett balra a második sírhelyen található. A síremléken az utolsó két név, S. Balás Béla (1863-1944) és S. Balázs Béláné (1869-1944) segíti a Sipeki házaspár beazonosíthatóságát.
Hegedűs Katalin
kommunikációs munkatárs
