Beszélgetéssorozatunk olyan önkéntes felolvasókkal készül, akik a Bodor Tibor Kulturális Egyesületben dolgoznak, s örvendeztetnek meg bennünket újabb és újabb hangoskönyvekkel. Fogadják az interjúkat olyan szeretettel, amilyen örömmel felolvasóink nyilatkoznak.

– Kérem, mondjon nekünk pár szót magáról, elfoglaltságairól, kedvenc időtöltéseiről, stb.

– 69 éves közgazdász vagyok, 1972 és 1990 között külkereskedőként magyar népművészeti termékek exportjával illetve textil bérmunka-exporttal foglalkoztam. Munkám során a világ sok tájára eljutottam, s az ott szerzett tapasztalatokat iparkodtam saját életemben hasznosítani.

1990-ben férjem munkája révén családommal Bécsbe költöztem.

Az irodalom szeretete alakította legfőbb hobbimat is. Német nyelven olvasott és magyarul meg nem jelent szépirodalmi műveket fordítok magyarra, melyeket az internet segítségével juttatok el, sajnos egyelőre kiadó hiányában, csak szűkebb, baráti olvasó körömhöz. Az ő lelkes biztatásuk jelent számomra igen nagy inspirációt újabb és újabb regények felkutatásához és lefordításához.

– Hogyan került kapcsolatba a Bodor Tibor Kulturális Egyesülettel? Milyen könyveket olvas fel szívesen?

– Kiskoromtól fogva a könyv jelentette számomra a legfőbb szórakozást, és az is eszembe jutott, hogy diákkoromban a hangos olvasással tudtam legjobban memorizálni a tananyagot. Ezért is ragadta meg a figyelmemet az a Facebook-felhívás, melyben önkéntes felolvasókat kerestek. Mivel két fiamnak is sok mesét olvastam, amit ők élvezettel hallgattak, azt reméltem, talán szélesebb hallgatóság számára is élvezhetően tudnám tolmácsolni kedvenc könyveimet. Így kezdődött másfél évvel ezelőtt, s azóta már a tizenötödik könyv felolvasásánál tartok. Ezek között Gárdos Péter: Hajnali láz, Ágota Kristóf: Trilógia, Bánk Zsuzsa: Az úszó, Urs Widmer: Anyám szeretője saját ajánlásaim voltak, míg Psota Irén és Szántó Piroska memoár-kötetei látássérültek igényei alapján kerültek felolvasásra.

– Látássérült hallgatókkal tartja a kapcsolatot?

– Messengeren megismerkedtem Varga Ildikó látássérült olvasómmal, aki sok hasznos tanáccsal ellátott (pl. hogy egy-egy felolvasott rész ne legyen 35-50 percnél hosszabb. Az ő kérésére kerestem több generáción átívelő családregényeket pl. Fábián Janka Emma könyvei illetve az egzotikus környezetben játszódó Monszun Indiában Julia Gregsontól.

– Tehát az önkéntes segítségnyújtás soha nem állt távol öntől?

– Az önkéntes segítés egész eddigi életemet végigkísérte és épp ezért rendkívül boldoggá tesz, hogy hasznos segítséget nyújthatok látássérült olvasóimnak, hogy összeköthettem az irodalom szeretetét a segítségnyújtással, és közreműködésemmel bővülhet a Bodor Tibor Hangoskönyvtár olyan kortárs írók műveivel is, mint Oláh Gábor illetve Szentmiklósi Tamás.

– „Tudod, a könyvek ajtók. Mindig és mindörökké. A könyv ajtó egy másik helyre, másik szívbe és másik világba.” (Catherynne M. Valente) Mi jut erről eszébe?

– Egy-egy könyv elolvasása során alkalmam nyílik egy más ember bőrébe bújni, más és más sorsot átélni, gazdagítva ezzel a saját életemet, s bízom benne, hogy azokét is, akik meghallgatják a felolvasott könyveket. Számomra az a jó könyv, ahol valamilyen formában azonosulni tudok valamelyik szereplővel.

– Milyen támogatást kap az egyesülettől?

– Nagyon örülök, hogy tagja lehetek egy ilyen remek közösségnek, mint a Bodor Tibor Kulturális Egyesület, melynek alaphangulatát a két alapító, Puskás Kata Szidónia és Helle Maximilián biztosítja folyamatos odafigyelésével és áldozatos munkájával. Úgy érzem, ezzel mindnyájunkból a legjobbat hozzák ki, s az ő vitathatatlan érdemük, hogy ilyen szép számban növekedett az önkéntes felolvasók száma. Maxi és Jakab Géza türelemmel és megértéssel segítettek kezdeti technikai botladozásomban, és nekik is köszönhető, hogy felolvasott könyvem az első száz elkészült hangoskönyvek egyike lehetett. Az erről szóló oklevelet egy felejthetetlen ünnepségen kaptam kézhez. A havonta tartott találkozók mindegyikén nem tudok személyesen részt venni, de remek ötlet, hogy felvétel készül róluk, amit utólag az Fb-oldalunkon módunkban áll megtekinteni. Az egyesület munkáját talán három szóval tudnám legjobban jellemezni: emberség, segítőkészség, hozzáértés.

– Részt vett már látássérültek mindennapjait bemutató rendezvényen?

– Annak érdekében, hogy jobban megismerhessem a látássérültek világát, részt vettem egy vezetésen a Vakok Intézetében. Azért is tartanám nagyon hasznosnak az olvasó-felolvasó találkozó létrejöttét, mert alkalmunk nyílna jobban megismerni az ő igényeiket, s ezek ismeretében törekedhetnénk a felolvasások minőségének további tökéletesítésére. Nagy érdeklődéssel várom a november 7-re meghirdetett Hangvarázs vaksötét koncertet Vincze Lillával.

– Mit üzen a leendő felolvasóknak?

– Talán azzal fejezném be, hogy úgy érzem, a felolvasás csodás élményekhez juttatott, és általa sok remek embert ismerhettem meg. Így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki csak egy pici affinitást is érez magában ehhez a tevékenységhez.

Köszönöm, hogy időt szakított a beszélgetésre!

További örömteli pillanatokat kívánunk!

Árvay Mária