Az érdekképviseleti tevékenység ritkán hoz gyors sikert. Egy-egy probléma megoldásához éveken át tartó levelezésre, egyeztetésre és kitartó szakmai munkára van szükség, és még ez sem garantálja, hogy végül történik érdemi változás. Kétrészes cikkünkben dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke, két eset bemutatásával szemlélteti, milyen akadályokkal szembesül a szövetség, amikor a látássérült emberek esélyegyenlőségéért lép fel. Az első részben a KATA szabályozás módosításáért folytatott érdekképviseleti munkát, a második részben pedig a Tesco ClubCard ügyét mutatjuk be.

Az érdekképviselet valódi arca

A közvélemény gyakran csak akkor értesül egy érdekképviseleti szervezet munkájáról, amikor egy jogszabály módosul, egy szolgáltatás akadálymentessé válik vagy egy régóta fennálló probléma megoldódik. Arról azonban jóval kevesebb szó esik, hogy ezen eredmények mögött mennyi háttérmunka, egyeztetés, szakmai érvelés és sokszor több éven át tartó erőfeszítés áll.

Az MVGYOSZ érdekképviseleti tevékenységének jelentős része olyan ügyekből áll, amelyek hosszú időn keresztül szinte láthatatlanok maradnak. Levelek, szakmai állásfoglalások, jogi elemzések, személyes egyeztetések, emlékeztetők, ígéretek és ismételt megkeresések követik egymást. Előfordul, hogy a levelekre, beadványokra hónapokig nem érkezik válasz. Máskor ugyan válaszolnak az érintett szervek, de a probléma megmarad. Az alábbi ügy különösen jól szemlélteti ezt a folyamatot.

Hátrányos helyzetben éppen azok, akiknek támogatásra lenne szükségük

2023 augusztusában az alapvető jogok biztosához fordultunk annak érdekében, hogy vizsgálja meg a kisadózó vállalkozók tételes adójáról szóló törvény egyik rendelkezését. Álláspontunk szerint ugyanis a hatályos szabályozás indokolatlanul zárja ki a rokkantsági ellátásban részesülő, megváltozott munkaképességű személyek egy részét abból a lehetőségből, hogy a KATA szerinti kedvezményes adózást választhassák.

Azok az emberek, akik egészségkárosodásuk miatt eleve nehezebb helyzetből indulnak a munkaerőpiacon, sok esetben éppen az önfoglalkoztatás révén tudnak dolgozni és jövedelemhez jutni. Számukra a vállalkozás nem a magas profit megszerzésének eszköze, hanem az önálló életvitel egyik legfontosabb feltétele lenne. Véleményünk szerint ezért különösen méltánytalan, hogy miközben egészségesebb társaik választhatják ezt az egyszerűbb és kiszámíthatóbb adózási formát, addig az egészségkárosodással vagy fogyatékossággal élő vállalkozók ezt nem tehetik meg.

Álláspontunkat részletes alkotmányjogi érveléssel támasztottuk alá. Beadványunkban arra hivatkoztunk, hogy az Alaptörvény tiltja az indokolatlan hátrányos megkülönböztetést, és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az azonos helyzetben lévő személyek között csak megfelelő alkotmányos indok alapján lehet különbséget tenni. Véleményünk szerint a KATA szabályozása éppen ezt a követelményt sérti, hiszen az egyéni vállalkozók csoportján belül tesz különbséget olyan módon, amelynek nem mutatható ki kellően súlyos alkotmányos indoka. Levelünkben kitértünk arra is, hogy a szabályozás nincs összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény alapelveivel sem, amelyek a törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítik.

Ezek alapján azt kértük az alapvető jogok biztosától, hogy forduljon az Alkotmánybírósághoz a jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében.

Hosszú várakozás

Mivel közel két év elteltével sem született döntés, 2025 áprilisában megsürgettük az eljárást. Ez önmagában is jól érzékelteti az érdekképviseleti munka egyik legnagyobb nehézségét. Egy olyan kérdésben, amely több ezer megváltozott munkaképességű ember megélhetését érintheti, hónapok, sőt évek telhetnek el anélkül, hogy az ügy érdemben előrelépne. Ezalatt természetesen a kifogásolt jogszabály változatlanul hatályban marad, így a hátrányos helyzet is fennmarad.

Megérkezett a válasz – de nem a megoldás

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalától végül 2026 júliusában érkezett válasz. A hivatal részletesen ismertette, hogy megkereste a pénzügyminisztert, aki nem értett egyet az MVGYOSZ jogi álláspontjával. A Pénzügyminisztérium szerint a szabályozás nem az egészségi állapot alapján tesz különbséget, hanem abból indul ki, hogy a rokkantsági ellátásban részesülő személyek munkavégző képességük csökkenése miatt nem tekinthetők főfoglalkozású vállalkozóknak.

Az ombudsmani hivatal végül arra a következtetésre jutott, hogy nem állapítható meg olyan alapjogi visszásság, amely jogszabály-módosítás kezdeményezését indokolná, ezért az ügyben további intézkedést nem tesz.

A válasz ugyanakkor tartalmazott egy fontos információt is: a minisztérium tájékoztatása szerint folyamatban van a KATA szabályozás felülvizsgálata, amelynek során vizsgálják a jogosultak körének esetleges bővítését is. Ez azonban csupán egy jövőbeni lehetőség, konkrét jogszabály-módosításról vagy vállalt határidőről nincs szó.

Az ügy itt nem ért véget

Az ombudsmani eljárás lezárása tehát nem hozta meg azt az eredményt, amelyet az MVGYOSZ remélt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szövetség feladta volna célját. Éppen ellenkezőleg: az ombudsmani válaszban szereplő felhívással összhangban az MVGYOSZ közvetlenül is a jogalkotóhoz fordult. Az új pénzügyminiszternek 2026 júliusában újabb részletes szakmai javaslatot készítettünk, amely már nemcsak az alkotmányossági szempontokat ismerteti, hanem hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek önfoglalkoztatásának társadalmi és gazdasági jelentőségét is. A levélben rámutattunk arra, hogy a látássérült és más megváltozott munkaképességű vállalkozók számára az önálló vállalkozás sokszor nem egy lehetőség a sok közül, hanem az egyetlen reális útja a nyílt munkaerőpiacon való boldogulásnak. Éppen ezért különösen fontos, hogy számukra is elérhető legyen egy egyszerű, kiszámítható és adminisztrációs terhektől mentes adózási forma.

Kértük, hogy a 2027-re tervezett KATA-felülvizsgálat során a jogalkotó szüntesse meg ezt a hátrányos megkülönböztetést, és tegye ismét lehetővé a rokkantsági ellátásban részesülő vállalkozók számára a KATA választását.

Ez az ügy is azt példázza, hogy az érdekképviseleti munka nem egyetlen levélből vagy egyetlen tárgyalásból áll. Gyakran ugyanazokat az érveket kell újra és újra megfogalmazni, különböző fórumokon képviselni, és hosszú időn keresztül napirenden tartani annak érdekében, hogy egyszer valódi változás történjen.

dr. Nagy Sándor
elnök