Mit tesz az Európai Unió azért, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan eséllyel jussanak hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a minőségi oktatáshoz, mint mások?
Cikkünkben áttekintjük, hogy mit és milyen mértékben kell még fejleszteni a tagállami és az uniós jogrendszerben a vágyott célok eléréséhez.
„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)
Sorozatunk előző részében körbejártuk, hol mutatkoznak hiányok a szociális rendszerekhez és a jogvédelemhez való hozzáférés területén. Ma azt nézzük meg, hogy az oktatás mint a szegénység elkerülésének és az inklúzió megteremtésének egyik legfőbb eszköze, illetve az egészségügyi szolgáltatások mint a megelőzés és a rehabilitáció garanciái, mennyiben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.
Oktatás – verseny a körülményekkel
Annak ellenére, hogy a technológia területén soha nem látott fejlődés tapasztalható, a fogyatékossággal élő tanulók esetében továbbra sem ritka, hogy hátrányokat kell elszenvedniük. Különösen igaz ez a láthatatlan fogyatékossággal élőkre, a hiperaktív, az autizmus-spektrumzavaros vagy a hallássérült tanulókra.
A legtöbb tagállamban, így Magyarországon is jogszabály deklarálja, hogy az iskoláknak biztosítaniuk kell az inkluzív oktatás feltételeit. Ennek megvalósulását Magyarországon azonban sem az érintett tanulók, sem szüleik, sem azok a pedagógusok nem érzik, akiknek a vállára – az elégtelen utazópedagógusi rendszer és a hiányzó eszközpark okán – a fogyatékossággal élő tanuló integrációjának terhe nehezedik. Emiatt pedig több, amúgy tehetséges fogyatékossággal élő tanuló hagyja el idő előtt az iskolát, és közülük kevesebben szereznek szakmát vagy diplomát. Sok tanulót a kényszer vezet olyan speciális iskolákba, amelyek szakképesítést adnak ugyan, de ezt vagy egyáltalán nem tudja felhasználni az érintett, vagy – a nem elégséges színvonalú oktatás miatt – tanulmányait a későbbiekben sem tudja folytatni. Nem ritka az sem, hogy a tanuló amiatt, hogy az iskolában az oktatásához szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre, magántanulóként kényszerül tanulni.
A COVID-19 világjárvány még jobban ráirányította a figyelmet arra, hogy mekkora szükség van az inkluzív és mindenki számára hozzáférhető távoktatási rendszerek kidolgozására.
A megalapozott tudás megszerzéséhez stabil oktatási színvonalra, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez pedig megalapozott tudásra van szükség. Emiatt az uniós menetrendben a kora gyermekkortól tartó köznevelési és oktatási inklúzió kiemelt szerepet kap. Több kapcsolódó kezdeményezés, például az „Utak az iskolai sikerhez” program, külön hangsúlyt fektet a speciális nevelési igényű tanulókra.
Az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért egy olyan független szervezet, amely a tagállamok oktatási minisztériumait összefogva gyűjti össze a speciális nevelési igényű tanulók fejlesztéséhez szükséges jó gyakorlatokat és bevált szakpolitikai intézkedéseket. Az anyagokat később egységesítve átadja az Európai Bizottságnak azért, hogy be tudják ezeket építeni az uniós oktatási szakpolitikába, az EU gyermekjogi stratégiájába és a gyermekjogi garancia egyéb anyagaiba.
A tagállamoknak több lehetőségük is van az oktatási inklúzió elősegítésére. Az Erasmus + program, az Európai Szolidaritási Testület, illetve a kohéziós politika és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz több lehetőséget is nyújt az egyes költségek fedezésére és a jó gyakorlatok cseréjére, a korszerűsítési programban pedig az iskolák épületeinek akadálymentesítésére is mód nyílik.
Az Európai Bizottság:
- 2021-ben kiadja a kora gyermekkori nevelés és gondozás terén fennálló befogadás eszköztárát, amely külön fejezetet tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekről,
- támogatja a tagállamokat tanárképzési rendszereik továbbfejlesztésében, hogy le lehessen küzdeni a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában jelentkező pedagógushiányt és fejleszteni valamennyi oktatási szakember kompetenciáit az osztálytermi sokszínűség kezelése és az inkluzív oktatás kialakítása érdekében,
- az Európai Iskolák Igazgatótanácsának tagjaként támogatni fogja az oktatási támogatásról és az inkluzív oktatásról szóló cselekvési terv végrehajtására irányuló fokozott erőfeszítéseket, amelyek az akadálymentességre és az észszerű alkalmazkodásra, a tanterveknek a fogyatékossággal élő tanulók igényeihez való igazítására (pl. az oktatás folytatását nemzeti szinten lehetővé tevő alternatív érettségi bizonyítványok), valamint a tanárok számára az inkluzív oktatás területén nyújtott képzésekre összpontosítanak.
- felkéri továbbá a tagállamokat az inkluzív iskolák fejlesztésére és az inklúzió CRPD szerinti biztosítására a támogatott tanulás előmozdítása érdekében.
Egyenlő esélyű hozzáférés az egészségügyben – Mit tehetünk, hogy jobb legyen?
Annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés, a megelőzéshez és a rehabilitációhoz való jog mindenkit megillet, négyszer több fogyatékossággal élő személy panaszkodik a szolgáltatások hozzáférhetőségének hiányáról, mint a nem fogyatékossággal élők. A hozzáférést a távolság, a hosszú várólisták és a magas költségek, továbbá a szakemberek hiánya egyaránt gátolja. Ez a kockázat az időseket, a láthatatlan fogyatékossággal élőket, a fogyatékossághoz vezető tartós betegeket, a nőket és a menekülteket, illetve azokat, akik speciális intézményekben élnek, nagyobb mértékben veszélyezteti. Ők rendszerint nem kapják meg azt a személyre szabott támogatást, amire szükségük volna, vagy a sok hasonló beteg között elvesznek, igényeik pedig nem találnak kielégítésre.
A COVID-19 rávilágított az egészségügyi rendszerek gyenge pontjaira. Az Európai Bizottság 2020 novemberében útjára indította az Európai Egészségügyi Unió című kezdeményezést, ami külön figyelmet fordít a fogyatékossággal élő személyek ellátásának minőségbeli javítására. A Bizottság továbbra is csak a kereteket határozza meg, az országspecifikus konkrét kihívásokra azonban a tagállamoknak kell reagálniuk. A Bizottság a betegjogok megerősítése érdekében fokozza a határon átnyúló betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv végrehajtását, és azt is vizsgálja, hogy a korábbiakban mennyiben tartották azt be a tagállamok.
Továbbá:
- az egészségfejlesztéssel, a betegségmegelőzéssel és a nem fertőző betegségek kezelésével foglalkozó irányítócsoporton keresztül foglalkozik az egészséggel és a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekkel, és megosztja az egészségüggyel kapcsolatos bevált gyakorlatokat az egészségügyi reformok egységes bevezetése érdekében,
- támogatja az érdekelt feleket a Covid19-világjárvány miatt az európai polgárok mentális egészségére nehezedő terhek enyhítésében,
- az európai rákellenes terv egyenlőtlenségi regiszterében meghatározott konkrét intézkedések révén kezeli a rákmegelőzéshez, a korai felismeréshez és kezeléshez való hozzáférés terén a fogyatékossággal élőket érintő konkrét egyenlőtlenségeket.
Az Európai Bizottság az alábbiakra kéri fel a tagállamokat:
- a fogyatékossággal élő személyeknek a teljes egészségügyi portfólióhoz való hozzáférésének javítására, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást és megelőzési szolgáltatásokat is, többek között a fogyatékossággal élő személyeknek az inkluzív, akadálymentes, személyközpontú egészségügyi ellátáshoz, valamint a szabad és tájékoztatásra épülő beleegyezésen alapuló egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréséről szóló bizottsági iránymutatás révén,
- a ritka betegségekkel kapcsolatos fogyatékosságra történő figyelemfelhívásra és támogatási stratégiák kidolgozására az ilyen fogyatékossággal élő betegek számára, valamint a legkorszerűbb kezelésekhez való hozzáférést megkönnyítő módszerek azonosítására és vizsgálatára, beleértve a digitális innovációk alkalmazását a tagállamokban.
A következő rész tartalmából
Mi a különbség a fogyatékossággal élők és a nem fogyatékossággal élők szabadidőhöz való joga között? Megvalósul-e az inklúzió a sport területén? Biztosított-e a fogyatékossággal élő személyek biztonsága, és mennyiben lehet kivédeni az ellenük irányuló erőszakot? A jövő héten ez is kiderül. Maradjanak velünk!
Velegi Dorottya
jogi munkatárs
