A „Kézzelfogható múlt” címmel meghirdetett akadálymentes régészeti előadássorozat következő alkalmán, szeptember 23-án a gepidák történetével ismerkedhetnek meg a résztvevők.
A Kárpát-medence keleti felét a kora középkorban évszázadokon át hatalmában tartó nép nevét kevesen ismerik, pedig számos királyuk neve maradt0 ránk. A történeti forrásokban a gepidák kezdetben rendszerint a hunokkal összefüggésben tűnnek fel. Miután uralkodójukat Attila nagykirály különösen sokra tartotta, harci teljesítményüket elismerte, alárendelt szövetségesként vettek részt a hunok számos hadjáratában.
Attila halálát és birodalmának szétesését követően jó helyzetfelismerésüknek köszönhetően rövid időn belül a térség meghatározó uraivá váltak. A gepida királyság 455 és 567 között a Tisza-vidéket és Erdélyt foglalta magába. Sőt, királyaik két alkalommal fennhatóságukat a korábbi római császárvárosra, a Dráva–Száva közének keleti részén lévő püspöki székhelyre Sirmiumra (mai nevén Szávaszentdemeter) és környékére is kiterjesztették.
A gepidák nemcsak történelmet írtak, de nyomokat is hagytak. Sok ezer feltárt temetkezésük jól tükrözi egykori erősen tagolt társadalmuk szerkezetét. Az előkelők sírjainak gazdagon díszített viseleti tárgyai, ékszerei és pompás fegyverei mesélnek egykori tulajdonosaikról. A gepida katonákat a bizánci birodalom is zsoldjába fogadta. A női ékszerek közül egyes fibulák és a sasfejes övcsatok olyan népszerűségnek örvendtek, hogy hasonlóakat Nyugat-Európától egészen a Krímig a különböző germán népek asszonyai és lányai is előszeretettel viseltek. A gepidák tehát nem elszigetelten éltek, hanem a Meroving-kori Európa világának részét alkották. Az elit ugyanazokat a divatos és rangjelző tárgyakat viselte, mint amelyek Nyugat-Európa uralkodóinak és előkelőinek sírjaiból is előkerülnek.
Az előadás során megismerhetőek lesznek ezeknek a leleteknek a hiteles másolatai, melyek mindegyike kézbe vehető, megtapogatható lesz.
Temetőik mellett egykori falvaikat is jól ismerjük. Az itt feltárt tárgyi emlékek, például kerámia edények vagy agancsfésűk magas szintű kézműipari tevékenységekről árulkodnak.
Bár a hunok uralmát a gepidák túlélték, azok bukása után csaknem száz évvel később egy másik nomád nép a vesztüket okozta. 567-ben az új hazát kereső avarok a langobardok szövetségében megsemmisítő vereséget mértek rájuk. Bár nem irtották ki a gepidákat, politikai önállóságukat végleg elveszítették.
Képleírás: Aranyozott ezüst sasfejes csat. A nagyméretű, négyzetes alakú, öntött csattest sarkain és közepén vörös színű ékkőberakás található, a felületét fonatminták díszítik. A sasfej szemét ékkő alkotta, amely mára elveszett. A madár jellegzetes, horgas csőrét bordák hangsúlyozzák. Hasonló darabok a gepida elit női sírjaiból kerülnek elő, mint az övet záró díszcsat.
Fotó: Vágó Ádám, Damjanich János Múzeum ©
Előadó: Straub Péter, látássérült régész
Közreműködik: Ambrus Edit képzőművész, Beck Attila hagyományőrző
A sorozat együttműködő partnere: a Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeum és Régészeti Park
Helyszín: 1146 Budapest, Hermina út 47. (Sipeki-villa, MVGYOSZ székház)
Időpont: 2026. szeptember 23., szerda 10:30
A program ideje alatt kép- és videófelvételek készülnek, melyek közösségi oldalakon is megjelenhetnek.
A programon való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az MVGYOSZ elérhetőségein lehet.
Szeretettel várjuk Önöket!
Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeum és Régészeti Park
MVGYOSZ
