Láthatatlan veszélyek – Közlekedésbiztonság a látássérült emberek szemszögéből

Az elmúlt alig másfél hónap alatt többszázezer érdeklődő állampolgár, köztük számos vak és gyengénlátó közlekedő is kitöltötte a közlekedésbiztonság fejlesztése érdekében Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter által 2026 júliusában elindított társadalmi egyeztetéshez kapcsolódó online kérdőívet. Tették ezt annak érdekében, hogy az általuk nap mint nap tapasztalt közlekedési nehézségek – legalábbis részben – megoldódjanak. Ez a kérdőív azonban nem adott kellő teret arra, hogy a kitöltők megfogalmazzák a közlekedéssel kapcsolatos saját észrevételeiket, így a látássérült válaszadók sem tudták kifejezni a fogyatékosságukból adódó speciális igényeiket.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) felismerte, hogy jellegénél fogva ez a felmérés nem alkalmas arra, hogy egy sajátos szükségletekkel rendelkező, az utakon fokozottan védtelen közlekedőként jelen lévő, a gyalogos és a közösségi közlekedés használatára szoruló, egyéb közlekedési alternatívák igénybevételére nem képes, képességeit és igényeit tekintve ugyanakkor sokszínű csoport sajátos szempontjait felmérje és becsatornázza a döntéshozatalba. Ezért a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos társadalmi egyeztetéssel párhuzamosan egy önálló, kifejezetten a vak és gyengénlátó személyek körében zajló online felmérést indítottunk annak érdekében, hogy beazonosítsuk a látássérült személyeket leginkább foglalkoztató, őket leggyakrabban érintő közlekedési problémákat. Felhívásunkra – ahogy arra számítottunk – sok és sokféle visszajelzés érkezett Budapestről és vidékről, vak és gyengénlátó, idős és fiatal válaszadóktól egyaránt, amelyekben ugyanakkor számos probléma újra és újra visszaköszönt.

Ebben az összefoglalóban elsősorban azokat a témákat emeltük ki, amelyek a közlekedésbiztonsággal kapcsolatos társadalmi egyeztetésben is érintve vannak, illetve amelyek megoldása a legfelsőbb szinteken, országos viszonylatban lehetséges. A felsorolt problémák legnagyobb része nem volt ismeretlen számunkra, egyes ügyekkel évek óta célzottan foglalkozunk, válaszadóink pedig most is megerősítették, hogy ezek megoldása érdekében további érdekképviseleti lépésekre és szakmai egyeztetésekre van szükség.

A látássérült válaszadók számos saját élményt, tapasztalatot és megoldási javaslatot küldtek részünkre, amelyeket összegeztünk és súlyoztunk a fent bemutatott szempontok szerint. A leggyakrabban visszatérő témák az alábbiak voltak:

• hangjelzéssel ellátott gyalogátkelők alacsony száma és a hangjelzéssel ellátott fénysorompós vasúti átjárók hiánya,
• elektromos rollerek és kerékpárosok okozta veszélyek,
• járdák rossz állapota és akadálymentesítésének hiányosságai,
• közösségi közlekedési információk és utastájékoztatás fejlesztésének szükségessége,
• vidéki települések jelentős lemaradása a közterületek és a közlekedés akadálymentesítésében,
• a közlekedők és közlekedési dolgozók látássérült személyekkel kapcsolatos attitűdje.

A következőkben az egyes problémaköröket részletesebben kifejtve közöljük:

1. Jelzőlámpák, gyalogátkelők, vasúti átjárók meghangosítása

Problémák:
Sok jelzőlámpás gyalogátkelőnél nincs hangjelzés, vagy a hangos jelzőlámpák hangja túl halk, a közlekedési zaj elnyomja azt, vagy nem egyértelmű, melyik lámpától érkezik az akusztikus tájékoztatás. A hangjelzést adó jelzőlámpák több helyen, jellemzően egyes vidéki városokban csak nappal működnek. Több településen hiányoznak a biztonságos zebrák. A HÉV- és vasúti átjárók önálló használata sok esetben veszélyes vagy lehetetlen, mivel azok egyáltalán nincsenek ellátva az önálló és biztonságos használatot elősegítő hangjelző berendezéssel.

Javaslatok:
Minden jelzőlámpás gyalogátkelő kapjon hangjelzést. A hangjelzés legyen megfelelő hangerővel és jól beazonosítható irányból hallható. A hangos jelzőlámpák távirányítóval legyenek aktiválhatók, megszűntetve ezzel azt a problémát, hogy a folyamatosan szóló lámpa zavarja a lakosságot. A vasúti és HÉV-átjárókat hangjelzéssel és egyéb akadálymentességet támogató megoldásokkal, pl. taktilis burkolati jelzésekkel kell ellátni.

2. Elektromos rollerek és kerékpárok

Problémák:
A járdán hagyott rollerek a látássérült közlekedők számára komoly balesetveszélyt jelentenek, a mindenfelé lerakott, elsősorban megosztott használatú elektromos rollerek nem egyszer okoztak nyolc napon túl gyógyuló sérülést az elmúlt években. Az utakon és a járdákon az elektromos rollerek és kerékpárok szinte hangtalanul közlekednek, nem ritkán nagy sebességgel haladnak el a gyalogosok mellett. Fokozottan veszélyes ez a látássérült közlekedőkre, akik csak egészen közelről észlelik ezen járművek érkezését, miközben a rollerrel vagy kerékpárral közlekedő személy nem feltétlenül érzékeli, hogy a gyalogos látássérült és nem veszi észre a közeledését. A látássérült személy mellett hirtelen elszáguldó csendes mikromobilitási járművek ijedséget, ebből adódóan könnyen baleseteket okozhatnak. Fokozottan igaz ez azokra az útfelületekre, ahol a gyalogos és a kerékpáros forgalom azonos helyen, esetleg a látássérült közlekedők számára nem érzékelhetően elválasztva halad, pl. amikor a kerékpárutat csupán felfestés jelöli. A megosztott rollerek gyakran lépcsőknél, aluljárókban vagy járdákon akadályozzák a közlekedést.

Javaslatok:
Az elektromos rollerek kapjanak hangjelzést vagy elektronikus érzékelőt, aminek segítségével a látássérült közlekedők észlelhetik azokat. Szigorítani kell a megosztott rollerek elhelyezésének szabályait, elvárható, hogy azokat minden esetben csak az erre kijelölt, a közlekedési fősodortól jól elhatárolt, a látássérült közlekedők által is érzékelhető mikromobilitási pontokon kell elhelyezni. Meg kell tiltani vagy a lehető leginkább korlátozni szükséges a járdán történő rollerhasználatot. Biztosítani kell, hogy a közeledő roller vagy kerékpár figyelmeztető hangjelzést adjon az elektromos autók kötelező hangjelzéséhez hasonló módon. A jövőben ne lehessen osztott gyalogos- és kerékpárutat kizárólag felfestéssel kijelölni.

3. Járdák állapota és akadálymentessége

Problémák:
Elsősorban külterületeken és vidéki településeken sok helyen hiányzik a járda, a meglévő járdák pedig gyakran rossz állapotúak, egyenetlenek, gödrösek, nagy szintkülönbségek és lépcsők nehezítik a rajtuk való közlekedést. Az építkezések miatt lezárt járdák mellett gyakran nincs biztonságos kerülőút, a felbontott járdák pedig gyakran nincsenek megfelelően jelölve és biztonságosan lekerítve. A növényzet gyakran belóg a járdákra, kellemetlenséget, vagy egyenesen balesetveszélyt jelentve a látássérült közlekedőknek.

Javaslatok:
A járdákat a jogszabályi kötelezettségeknek megfelelően, akadálymentesen kell kialakítani és folyamatosan karban kell tartani. Építkezések környezetében biztonságos ideiglenes gyalogos útvonalat kell biztosítani. A felbontott járdákat jól láthatóan és a látássérült közlekedők által is érzékelhetően kell jelölni, illetve olyan módon lekeríteni, hogy az fehérbottal is biztonságosan érzékelhető és kikerülhető legyen. Nagyobb figyelmet kell fordítani a növényzet gondozására, a lakosság és a közintézmények ellenőrzésére és szankcionálására.

4. Közösségi közlekedés

Problémák:
A buszvezetők nem mindig biztosítanak elegendő időt a fel- és leszállásra, az ülőhely vagy megfelelő kapaszkodó biztonságos megtalálására. Az esetleges menetrendi- és útvonalváltozásokat nem minden megállóban mondják be. A nagyobb pályaudvarok többnyire nincsenek akadálymentesítve, de a buszmegállók megtalálása is nehézséget jelent megfelelő taktilis és / vagy akusztikus információk hiányában. A hangos utastájékoztatás még mindig sok helyen hiányzik, a meglévők hallhatósága és érthetősége pedig nem mindig megfelelő.

Javaslatok:
A járművezetők kapjanak speciális szemléletformáló képzést. A pályaudvarok, állomások és megállók akadálymentesítése fokozatosan történjen meg legkésőbb a felújítások alkalmával, de akár hamarabb is, pl. utólagosan telepíthető taktilis jelzések elhelyezésével és hangos utastájékoztatást biztosító táblák telepítésével. Országosan javasolt a Budapesten kialakulóban lévő, a közösségi közlekedési járművek hangalapú információs rendszerének elterjesztése.

5. A közlekedési kultúra hiányosságai és annak fejlesztése

Problémák:
Az autósok gyakran nem adnak elsőbbséget, nem veszik figyelembe a gyalogátkelőt, illetve a látható fogyatékosságot. A kerékpárosok sokszor áthajtanak a tilos jelzésen, illetve leszállás nélkül kelnek át a zebrán. Az elektromos járművek túl csendesek, illetve az elektromos rollerek bárhol felbukkanhatnak, használóik gyakran gyorsan és kellő körültekintés nélkül közlekednek.

Javaslatok:
Gyakoribb rendőri ellenőrzések és a szabályszegők következetes szankcionálása. Figyelmeztető hang- és fényjelzés bevezetése az elektromos rollereknél. Szemléletformáló kommunikációs kampányok indítása a fokozottan védtelen közlekedőkre való odafigyeléssel, illetve a mikromobilitási eszközök helyes és biztonságos használatával kapcsolatban.

6. Területi különbségek

Problémák:
A kisebb településeken többnyire elégtelen az akadálymentes közlekedési infrastruktúra, pl. hiányoznak a taktilis és a hangos jelzések. Emiatt sok látássérült személy önállóan nem tud eljutni a közeli városokba, ehhez mindig segítségre van szükségük.

Javaslatok:
Országos akadálymentesítési program indítása elsősorban a közösségi közlekedés területén, illetve a Magyar Közút és az önkormányzatok által fenntartott utakon, pl. taktilis burkolati jelzésrendszerek telepítése, jelzőlámpák meghangosítása, újabb gyalogosátkelők kialakítása a forgalmasabb helyszíneken, a gyalogos és kerékpárutak fizikai elválasztása, stb.

A beérkezett visszajelzésekből készült összegzést megküldtük Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszternek, illetve a KBM háttérintézményeként működő Közlekedéstudományi Intézetnek, kérve a vak és gyengénlátó emberek tapasztalatainak és az MVGYOSZ megoldási javaslatainak fokozott figyelembe vételét, illetve az MVGYOSZ – mint a látássérült személyek egyetlen országos érdekképviseleti szervezete – bevonását a közlekedési infrastruktúra és egyéb beruházások akadálymentes kialakítása érdekében történő döntéshozatalba. A minisztertől kértük a személyes egyeztetés lehetőségének biztosítását is, hivatkozva arra, hogy az akadálymentes közlekedés kialakítása elsődlegesen a Közlekedési és Beruházási Minisztérium hatásköre és egyben felelőssége. Meggyőződésünk, hogy az MVGYOSZ szakértői bázisánál meglévő szakmai háttér, valamint a „terepen szerzett” gyakorlati tudás hatékony felhasználásával jelentős előrehaladásra nyílhat lehetőség az akadálymentesítés területén is.

Ollé-Németh Orsolya
szakmai vezető