A fogyatékossággal élő emberek érdekképviseletének egyik központi témaköre az önálló életvitel lehetőségének megteremtése. A 60-as évek Amerikájából útjára indult „Independent living” (szó szerinti fordításban független élet) mozgalom alapvető célkitűzése, hogy – ahogy bárki más – a fogyatékossággal élő emberek is maguk dönthessenek arról, hogy hol, kikkel és hogyan élik mindennapjaikat. De mit értünk önálló életvitel alatt?
Hogyan lehet önálló például egy négyvégtag-bénult személy, akinek minden alapvető tevékenységhez fizikai segítségre van szüksége? Hogyan folytathat önálló életvitelt az, aki maga nem hozhat döntéseket intellektuális fogyatékossága miatt? Többek között ezekről a kérdésekről szólt a dán soros EU-elnökség magasszintű fogyatékosságügyi konferenciája, amit 2025. november 6-án és 7-én rendeztek meg Koppenhágában az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) együttműködésével.
A társadalmi részvétel kulcsa a szolgáltatásokhoz való hozzáférés
Egy friss kutatás szerint tíz dán emberből nyolcan kellemetlenül, zavarban érzik magukat fogyatékossággal élő személyek jelenlétében. Ezzel a sokkoló adattal hívta fel a figyelmet a fogyatékos emberek még mindig fennálló társadalmi kirekesztettségére a dán szociális és lakhatási ügyekért felelős miniszter, Sophie Hastorp Andersen, aki elkötelezettségét személyes érintettségének említésével is hangsúlyozta. A miniszter elmondta, hogy bár az elmúlt években komoly erőfeszítések történtek a fogyatékossággal élő emberek társadalmi részvételének erősítése érdekében, annak egyik fő akadályát még mindig a szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférésük jelenti. Hangsúlyozta, hogy Európának példát kell mutatnia a független élet és a hozzáférhető lakhatás érdekében tett intézkedésekkel.
Intézményi lét vs. lakhatási válság
Yannis Vardakastanis, az Európai Fogyatékosügyi Fórum elnöke nyitóbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedben az EU tagországainak több mint felében nőtt az intézményben élő fogyatékos emberek száma, csökkenést pedig csak 11 országban mértek. Az elnök hangsúlyozta, hogy több évtizednyi érdekképviseleti erőfeszítés és számos nemzetközi elkötelezettség ellenére Európában még mindig meghatározó az intézmények szerepe a fogyatékossággal élő emberek ellátásában.
Az európai népesség idősödésével arányosan nő azon személyek száma és aránya, akik fogyatékosságuk okán az önálló életvitelük megtartását támogató szolgáltatásokra szorulnak, miközben az erre rendelkezésre álló anyagi források mértéke inkább stagnál, de semmi esetre nem növekszik kellő mértékben. Ráadásul, ahogy azt a konferencia több előadója is hangsúlyozta, Európában lakhatási válság van, amely az alacsonyabb jövedelmű, így a fogyatékossággal élő embereket fokozottan érinti. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy az Európai Bizottság 2025 elején önálló szervezetet hozott létre ennek stratégiai szintű kezelésére.
Az önálló életvitel az EU fogyatékosságügyi stratégiájának fókuszában
A fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) 19. cikkelye szól az önálló életvitelről, amelynek megvalósulása jelenti/jelentené számos más cikkelyben foglalt jogok alapját. Az önálló életvitel biztosítása alapvető célja az Európai Unió 2020-2030 közötti időszakra vonatkozó fogyatékosságügyi stratégiájának is, amelynek megvalósítása kapcsán az érdekképviseletek határozott intézkedéseket sürgetnek. A konferencia panelbeszélgetései során az előadók és felszólalók az önálló életvitel biztosításához szükséges egyes elemeket járták körül, úgymint a személyi asszisztencia szolgáltatások biztosítása, a jogképesség kérdése, a támogató technológiák hozzáférhetősége, a megfizethető lakhatás elérhetővé tétele, a társadalmi befogadás elősegítése, illetve a finanszírozás és a fenntarthatóság kérdései.
Személyközpontú szolgáltatások
Az önálló életvitel biztosítása mindenekelőtt személyközpontú megközelítést igényel: meg kell ismerni a fogyatékossággal élő egyén igényeit és szükségleteit, és ehhez illeszkedő szolgáltatásokat kell kínálni neki annak érdekében, hogy minél önállóbban élhessen, lehetőleg saját lakókörnyezetében. Ugyanakkor az önálló életvitel nem pusztán azt jelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyt ellátják saját otthonában, hanem hogy biztosítják neki a közösségi részvétel lehetőségét is. A fogyatékossággal élő személyek maguk kell, hogy dönthessenek arról, hol, kikkel és hogyan szeretnének élni.
Sok európai országban még mindig kiváltság, ha egy fogyatékossággal élő személy intézményi elhelyezése során van lehetőség kis létszámú (6-12 fős) lakóotthoni férőhelyet biztosítani a részére. Eközben Nyugat-Európa számos országában vitatják ennek a lakhatási és ellátási formának a létjogosultságát arra hivatkozva, hogy a lakóotthon tulajdonképpen nem más, mint miniatűr intézmény. Ugyanakkor – ahogy azt az értelmi fogyatékossággal élő személyeket európai szinten képviselő Inclusion Europe ügyvezetője, Milan Šveřepa elmondta – el kell fogadni, hogy vannak olyan fogyatékossággal élő emberek, akiknek erre az ellátási formára van igényük.
Személyi asszisztencia
Az önálló életvitel alapvető eleme a személyi asszisztencia szolgáltatás hozzáférhetősége. Ez a szolgáltatás már az EU számos országában elérhető, hazánkban ennek államilag szervezett és finanszírozott formájának bevezetése még várat magára. Franciaországban például már 2005 óta biztosított a személyi asszisztencia szolgáltatás a fizikai fogyatékossággal élő személyeknek, 2023-ban pedig az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élőkre is kiterjesztették a szolgáltatást, akik azt legfeljebb napi három órában vehetik igénybe.
Egyetemes tervezés és közösségi befogadás
Az idősödéssel az emberek egyre nagyobb eséllyel válnak fogyatékossá és szorulnak intézményi elhelyezésre, ami az önálló életvitelt támogató komplex szolgáltatások megléte mellett elkerülhető, de legalább késleltethető. Ugyanakkor tény, hogy Európában a lakóépületek jelentős része még mindig olyan régi, hogy azok akadálymentesítése csak nagy nehézségek árán, vagy egyáltalán nem valósítható meg. Gyakori jelenség ezért, hogy az idős korukban fogyatékossá vált emberek idővel saját otthonuk elhagyására is képtelenné válnak, ennek következtében elmagányosodnak, ami további mentális problémákhoz vezet. Eközben – ahogy azt Tobias Nyhuus, az Accessible EU dán nemzeti szakértője egy privát kutatására hivatkozva elmondta – még a skandináv építészeknek is mindössze 2%-a alkalmazza az egyetemes tervezés szemléletét tervező munkája során.
Az egyetemes tervezés (universal design) alapvetése, hogy mindenki valamilyen akadályozottsággal él, ami egész életünk során, a gyermekkortól az időskorig folyamatosan változik. Míg az akadálymentesítés speciális megoldásokat eredményez speciális felhasználóknak, addig az egyetemes tervezés ennek éppen az ellentéte. Eszerint nem beszélhetünk „rólunk” és „róluk”, mivel mindannyian ugyanabba a csoportba tartozunk, a képességeinket pedig csak időlegesen birtokoljuk.
Abban a konferencia valamennyi felszólalója egyetértett, hogy az önálló életvitel egyértelműen több annál, mint hogy a fogyatékossággal élő embereket saját otthonukban ellátják. Az önálló életvitelnek része a közösségi befogadás, a részvétel és a láthatóság. Ennek megvalósításához stratégiai megközelítésre van szükség mind a szabályozás kialakítása, mind a finanszírozás és a fenntarthatóság biztosítása terén.
Fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítése az Európai Unióban
A konferencia második napján került sor az EDF elnökségi ülésére. Az ülésen elfogadták az EDF uniós költségvetési javaslattal kapcsolatos érdekképviseleti munkájáról szóló tájékoztatást. Az EDF erőteljes lobbitevékenységet folytat annak érdekében, hogy a 2028-2032 közötti időszakra vonatkozó EU-s költségvetés ne eredményezzen visszalépést az EU-nak a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítése iránti elkötelezettségében. Napirenden volt továbbá a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló EU-s irányelv átültetésével kapcsolatos tapasztalatok megosztása, különös tekintettel a fogyatékossággal élő nőkre vonatkozó speciális intézkedésekre.
Az elnökség döntött továbbá négy új tag felvételéről: egy svéd fogyatékosügyi ifjúsági szervezet, egy cseh fogyatékos embereknek szociális szolgáltatásokat nyújtó szervezeteket tömörítő szövetség, egy ukrajnai sérülékeny fiatalokat támogató szervezet és egy Lengyelországban működő, fogyatékossággal élő ukrajnai menekülteket képviselő egyesület csatlakozott társult tagként az EDF-hez.
Az elnökségi üléssel párhuzamosan az EU-tagországok kormányainak képviselői az önálló életvitelt támogató szolgáltatások finanszírozásával és fenntarthatóságának biztosításával kapcsolatos workshopon vettek részt.
Ollé-Németh Orsolya
szakmai vezető
