A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége a közelmúltban az Oktatási Hivatalhoz fordult, együttműködést, valamint konkrét kérdések, elsősorban az emelt szintű érettségi kapcsán egyeztetést kezdeményezve.

Erre a lépésre most azért kellett sort keríteni, mert több – főként az integrált oktatásban résztvevő tanulókat érintő – probléma jutott a tudomásunkra, melyek kezelésében, megoldásában mindenekelőtt a hivatal közreműködésére számítunk. Az egyeztetés fontosságát, egyben a megfelelő megoldások mielőbbi megtalálását az is szükségessé teszi, hogy az idei évben is vannak érettségi előtt álló látássérült tanulók, akiknek ráadásul még a mostani, a járvány következtében előállt különleges körülmények között is helyt kellene állniuk.

Megkeresésünkben két terület, mégpedig az érettségi, azon belül is az emelt szintű vizsga, valamint a tankönyvellátás kapott nagyobb hangsúlyt. A sajátos nevelési igényű, köztük a látássérült tanulók a nemzeti köznevelésről szóló törvény alapján állapotukból eredő hátrányaik kompenzálása érdekében az érettségi vizsgán is különleges elbánásra, azaz bizonyos kedvezményekre lehetnek jogosultak. A szakértői bizottság az adott tanuló ügyében kiadott szakvéleményében rögzíti, hogy a gyermek az érettségi vizsgán pontosan milyen módon élhet a különleges bánásmóddal, ami lehet – egyebek mellett – hosszabb felkészülési idő, személyi segítés, adaptált anyagok, illetve szükséges segédeszközök használatának biztosítása, stb.

A tapasztalatok szerint komoly problémák az emelt szintű érettségin szoktak előfordulni, amely nem abban az intézményben kerül megszervezésre, ahová az adott gyermek jár, vagyis ahol őt, illetve igényeit már jól ismerik. Emelt szintű érettségi esetén az érettségiző diák eltérő szükségleteiről (pl. megfelelő segédeszköz használata, személyi segítő jelenléte) a vizsgát szervező iskola az Oktatási Hivatal felületéről szerez tudomást, azonban az őt ott fogadó szakemberek gyakran nem rendelkeznek konkrét gyakorlati tudással, tapasztalatokkal arra vonatkozóan, hogyan járjanak el, miként adjanak választ az adott esetben felmerülő problémákra, helyzetekre. Ez sok esetben az iskola részéről bizonytalan hozzáálláshoz, illetve ahhoz vezet, hogy a diák nem feltétlenül kapja meg azt a segítséget, különleges elbánást, ami biztosítaná, hogy a többiekkel azonos feltételek mellett tudjon vizsgázni.

Kérdésként merült fel, hogy a központi érettségivel kapcsolatban létezik-e a látássérült tanulók vizsgáztatására, a vizsga lebonyolítására vonatkozóan egységes szakmai protokoll. Erre szükség lenne, ugyanis az iránymutatást jelenthetne a vizsgát szervező intézmények számára abban, hogy a tanulók részére – a rájuk vonatkozó szakvéleményben foglaltakat figyelembe véve – milyen módon kell biztosítaniuk a vizsgán a kedvezményeket, a különleges bánásmódot.

Felhívtuk továbbá a figyelmet a központi érettségin tapasztalható másik komoly problémára is, miszerint a feladatlapok gyakran nem megfelelően kerülnek adaptálásra (azaz olyan átalakításra, amely biztosítaná a látássérült tanulók részére is az egyenlő esélyű hozzáférést).

Ennek hiányában az érettségizők egyenlő esélyű hozzáféréshez való joga sérül. Ráadásul, ha emiatt rosszabbul teljesítenek az érettségin, akkor hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek a felsőfokú felvételi vonatkozásában is, hiszen nyilván a továbbtanulás szándéka miatt választják az emelt szintű érettségi lehetőségét.

A tankönyvellátással kapcsolatban kifejtettük, hogy a jelenlegi szabályozás miatt a látássérült diákok adaptált tankönyvekkel való ellátása ma nem működik megfelelően, mivel az ilyen tankönyvekhez az érintettek sok esetben nem vagy csak jelentős késéssel jutnak hozzá.

Jelenleg az adaptált tankönyvet csak az iskola rendelheti meg a látássérült diákja számára, illetve az iskola, illetve az adott tankerület köteles állni annak költségeit.  Adaptálásra tehát nyilvánvalóan csak akkor kerül sor, amikor azt egy iskola valamelyik adaptálást végző szervezettől megrendelte. Ez gyakran azt eredményezi, hogy a látássérült tanuló csak nagy késedelemmel jut hozzá a szükséges adaptált tankönyvhöz. A finanszírozást tekintve a 2019-2020-as tanévre például egységesen 12.000 Ft tankönyvtámogatás jár, ami viszont messze nem fedezi a látássérült tanulók tankönyveinek adaptálási költségeit. Mivel a tankönyv előállítási költségeit a megrendelő iskola, illetve az adott tankerület köteles finanszírozni, ezért az ő anyagi lehetőségeiken múlik, hogy ezt a támogatással már nem fedezett, jóval magasabb költséget tudják-e vállalni. Ha pedig nem tudják finanszírozni, inkább meg sem rendelik a tankönyvet a tanulójuknak. Könnyen belátható, hogy emiatt az érintett diákokat komoly hátrány éri, hiszen adaptált tankönyv hiányában még nehezebbé válik az ép tanulókkal történő együtt haladás lehetősége, így sérül az egyenlő esélyű hozzáférést biztosító közneveléshez, közoktatáshoz való joguk.

A felvetett problémák, hiányosságok kapcsán természetesen javaslatokat is megfogalmaztunk, illetve újfent hangsúlyoztuk az egyeztetések, valamint a folyamatos együttműködés fontosságát.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos