A napokban két, a látássérültek számára fontos kérdés kapcsán is megkerestük a posta vezérigazgatóját.
Akadálymentes ügyintézés lehetőségének hiánya
Ország szerte több jelzést kaptunk azzal kapcsolatban, hogy a látássérülteknek problémát okoz a postahivataloknál történő ügyintézés. Ennek oka az, hogy a sorszám-húzó, illetve behívó berendezések a látássérültek számára jelenleg nem akadálymentesek, emellett gyakran személyi segítséget sem kapnak az érintettek az ügyintézés során. Így fordulhat elő, hogy kizárólag a többi ügyfél hozzáállásán, segítőkészségén múlik, hogy egy látássérült személy adott esetben el tudja-e az ügyét megfelelő módon intézni, vagy sem.
Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a hatályos rendelkezések alapján a fogyatékos személyek számára biztosítani kell a közszolgáltatásokhoz (ide tartozik a postai szolgáltatás is) való egyenlő esélyű hozzáférést. Egyenlő esélyű hozzáférésről pedig akkor beszélhetünk, ha a szolgáltatás igénybe vétele – az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal – mindenki, különösen bizonyos fogyatékossággal élő, például látássérült személyek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető, valamint érzékelhető. Ennek kapcsán utaltunk továbbá arra is, hogy ha a közszolgáltatást nem azonos módon vehetik igénybe fogyatékos és nem fogyatékos ügyfelek, akkor a szolgáltatás nyújtását végző szervezet ezzel jogsértést valósít meg, minthogy ez a magatartás sérti a fogyatékos ügyfelek egyenlő bánásmódhoz való jogát.
Az MVGYOSZ – együttműködésének felajánlása mellett – kezdeményezte azon intézkedések megtételét, melyek révén a Magyar Posta Zrt. hivatalai működésük során meg tudnak felelni a fent említett követelményeknek.
Postai küldemények kézbesítésével kapcsolatos probléma
Mint ismeretes a posta olyan gyakorlatot alakított ki, amely alapján a kézbesítő a könyvelt küldeményeket az írni nem tudó címzettek részére (írástudástól függetlenül minden esetben ilyennek tekinti a látássérülteket) csak írni tudó nagykorú tanú jelenlétében adja át. Ezt sérelmezve többen fordultak a szövetséghez, sőt az Alapvető Jogok Biztosa is folytatott le eljárást, illetve adott ki jelentést ezen gyakorlat vizsgálata során. A szövetség véleményét is kikérve, jelentésében az Alapvető Jogok Biztosa úgy foglalt állást, hogy a posta ezen gyakorlata a vak, illetve látássérült emberek emberi méltósághoz való jogával összefüggésben visszásságot okoz.
Egyetértve a biztos jelentésében foglaltakkal szövetségünk is fontosnak és szükségesnek tartja e gyakorlat felülvizsgálatát, hiszen az – amellett, hogy túlterjeszkedően értelmezi a jelenlegi idevonatkozó szabályozást – több problémát felvet: ez a kézbesítési gyakorlat többek között szükségtelen korlátozást jelent az érintettek számára és az sérti az egyenlő bánásmód követelményének érvényesülését. Az pedig, hogy a látássérült címzettnek adott esetben akár ismeretlen, vagy ismert tanút kell bevonnia küldeménye átvételéhez, sértheti személyiségi jogait, magánélethez való jogát, hiszen az kiszolgáltatottá teszi, ügyintézését feleslegesen lassítja, nem beszélve arról, hogy sértő lehet, ha a tanú indokolatlanul szerez tudomást a látássérült valamilyen küldeményéről, stb. E problémát olyan rugalmas, a látássérültek sokszínűségét figyelembe vevő gyakorlat kialakításában látjuk megoldhatónak, ami lehetővé teszi az önálló, tanú igénybe vétele nélküli ügyintézést, ugyanakkor azt is, hogy aki ezt tartja biztonságosnak, az élhessen a tanú jelenlétének lehetőségével. Ennek jegyében javasoltuk a posta szabályzatának kiegészítését akként, hogy az írni tudó látássérült személyek dönthessék el, hogy a részükre érkezett könyvelt küldeményt maguk veszik-e át, vagy ahhoz tanú segítségét kérik.
Gulyásné dr. Bölkény Ágota
