Múlt, Jelen, Jövő
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége száz éves tapasztalatával képviseli és szolgálja a magyar látássérült személyeket.
„Hiszem, ha az ember az életet vakon, látás nélkül kénytelen vállalni, akkor – megfelelő segítséggel – azt is önmaga tudja, mi kell ahhoz, hogy ez az élet így is mind teljesebb értékű lehessen. Rólunk nem lehet nélkülünk gondoskodni, gondolkodni, dönteni. Aki segíteni akar, csak úgy tegye, ha nem csak mint a segítés tárgyaira, hanem mint a megsegítés alanyaira is gondol. Értünk, csak velünk együtt lehet dolgozni? Szövetségünk olyan erős, önmagával szemben szigorú és igényes közösség kell hogy legyen, amely mind a tagsága, mind a külvilág számára megfogalmazza, meghatározza azokat a feladatokat, tennivalókat, szolgáltatásokat, amelyek a látássérült emberek életét megkönnyítik, társadalmi integrálódásukat elősegítik.”
(Erhartné dr. Molnár Katalin – főtitkár 1988-2005.)
Az 1918-ban megalakult Vakok Szövetsége létrehozói olyan értelmiségi vak hadirokkantak voltak, akik az I. világháborúban vesztették el látásukat. Ezek a férfiak már száz éve vallották a „semmit rólunk nélkülünk” eszméjét, melynek szellemében maguk vették kezükbe a vakok helyzetének javítását. Az első évtizedek komoly nehézségei dacára a szövetség folyamatosan fejlődött, megvívva harcait a vakok ellátásáról patriarchális szemléletben gondolkodó Vakokat Gyámolító Országos Egyesülettel, mellyel a 40-es évek elején végül egyesült.
A Vakok Szövetsége évtizedekig jórészt a fővárosra kiterjedő hatókörrel működött, a vidéken élő vakok helyzetén vajmikeveset tudtak javítani. Az 50-es évek elejétől egészen 1966-ig folyamatosan alakultak meg a vidéki szervezetek, aminek eredményeként hamarosan valódi országos szövetséggé válhatott. A megyei szinten létrejött szervezetek a 2000-es évek első felében önálló egyesületekké alakultak, melyek ma az MVGYOSZ jogi személyiségű tagjai. Az MVGYOSZ szervezeti átalakulására elsősorban a megújult támogatási formák, az egyesületek önálló pályázásra és adó1%-gyűjtésre, vagyis az önálló forrásteremtésre való képessé tétele érdekében volt szükség. Manapság elsősorban ezek az egyesületek foglalkoznak a működési területükön élő látássérült emberek közösségbe szervezésével, rehabilitációjával, részükre kulturális, szabadidős lehetőségek biztosításával és a helyi szintű érdekképviselettel.
Az MVGYOSZ évszázados működése során számtalan különféle tevékenységet végzett és korról korra megújuló szolgáltatási palettát kínált. Az utazási kedvezmények, a vak személyeket foglalkoztató védett üzemek, a vakok személyi járadéka, a látássérült emberekre nézve kedvező munkaügyi szabályozás kiharcolása mind-mind a szövetség érdekképviseleti munkájának eredménye. Az elmúlt évszázad sorra jelentkező kihívásaira adott válaszként jött létre a Homérosz Kórus, a Vakok Világa folyóirat, a Braille-nyomda és könyvtár, a szakipari-, a telefonkezelő- és a gyógymasszőr képzés, a sportkörök, a vakvezetőkutya kiképző központ, a hangoskönyvtár, a segédeszközbolt, az informatikai csoport majd az Informatika a Látássérültekért Alapítvány, a tankönyvek speciális formátumú megjelenését biztosító szolgáltatás, a nyelvtanfolyamok, az Okosklub és legújabban a Távszem projekt. Az MVGYOSZ történetéről a Vakok Világa folyóirat hasábjain túl a jeles évfordulókra kiadott kötetek is gazdag ismeretanyaggal szolgálnak.
A Vakok Szövetsége többszöri névváltoztatás után 1990-ben vette fel a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) elnevezést. A kezdetben kizárólag a vak embereket támogató szervezet 1960-tól vesz fel gyengénlátó személyeket tagjai sorába, akikre azonban egészen a közelmúltig nem irányult kiemelt figyelem a szolgáltatások fejlesztése során és az érdekképviselet területén.
AZ MVGYOSZ a XX. század fordulatos politikai-történelmi körülményei közti helytállása után a XXI. század kihívásaira is a magyar vak és gyengénlátó emberek társadalmi integrációja érdekében igyekszik reagálni. A következő száz évben is együtt formáljuk élhetőbbé a világot a „semmit rólunk nélkülünk” eszméje jegyében.
