Bodor Tibor Hangoskönyvtár

A bedolgozást végző látássérült munkatársainak a cég vagy a lakóhelyükhöz legközelebbi telephelyre való bejárást vagy munkaviszonyuk megszűntetését ajánlotta fel. Az MVGYOSZ elnökét több érintett személy is megkereste, közbenjárását kérve az érintett látássérülteket kétségbe ejtő helyzet megoldásában.

 

Dr. Nagy Sándor több csatornán is megkísérelte felvenni a kapcsolatot a Kft. jelenlegi ügyvezető igazgatójával, Becker Györggyel, ám a cég átszervezésére és új ügyvezető kinevezésére hivatkozva nem kapott lehetőséget az egyeztetésre. Ezt követően levélben fordult Fülöp Attilához, az EMMI államtitkárához és Orsós Zsolt főosztályvezetőhöz annak érdekében, hogy közösen keressenek megnyugtató és a jogszabályoknak megfelelő megoldást a problémára. A főosztályvezető úr közvetítésével, az új ügyvezető kinevezését követően, a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. cégvezetőjétől dr. Nagy Sándor szeptember 20-ára kapott időpontot személyes egyeztetésre. Ennek eredményeiről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.

 

A látássérült embereket és az MVGYOSZ-t különösen érzékenyen érinti a Főkefe Kft. intézkedése, mivel a cég jogelődjét 1949-ben éppen a Vakok Szövetsége javaslatára, kifejezetten a vak és gyengénlátó emberek számára munkahely teremtési céllal hozták létre. Ehhez képest az utóbbi évtizedekben a Kft. folyamatosan csökkenti az általa foglalkoztatott látássérültek létszámát és arányát, előnyben részesítve más, kevésbé súlyos egészségkárosodással élő és többféle feladat ellátására képes munkavállalókat. A szövetség álláspontja, hogy védett szervezetként a Főkefének kifejezetten a súlyos fogyatékossággal élő, a nyílt munkaerő-piacon boldogulni nem képes munkavállalók foglalkoztatását, támogatását kéne felvállalnia.

 

—

 

Az MVGYOSZ elnöke több társszervezet, így például a Vakok Állami Intézete, a vakok és a gyengénlátók általános iskolái, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a Siketvakok Országos Egyesülete képviselőivel együtt részt vesz a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért nevű szakmai csoport munkájában.

 

A Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért 2016-ban alakult meg a Semmelweis Egyetemen tizenegy alapító szervezet, köztük az MVGYOSZ összefogásával. A programbizottság célja, hogy elősegítse az Egészségügyi Világszervezet szem egészségét érintő globális akciótervének hazai megvalósítását. Mindez magában foglalja az elkerülhető vakság és gyengénlátás megelőzését, a jó látás megőrzését, illetve a látásrehabilitáció elérhetőségének fejlesztését, valamint a vak és gyengénlátó személyek számára a teljes élet lehetőségének biztosítását.

 

A programbizottság 2018. szeptember 10-én ülésezett a SOTE Mária utcai szemészeti klinikáján. Az ülést a bizottság megálmodója és elnöke, dr. Németh János szemész professzor vezette.

 

Az ülésen dr. Nagy Sándor tájékoztatást adott a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Ártámogatási Főosztályával folytatott levelezésről. A NEAK többek között az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szemészeti Tagozatától és az MVGYOSZ-től kért állásfoglalást egyes egyedi méltányossággal támogatott látást javító és / vagy olvasást segítő eszközök odaítélésének jogosságáról, illetve a szabályozás esetleges finomításával kapcsolatos javaslatokat várt az érdekvédelmi szervezettől.

 

Az MVGYOSZ állásfoglalása szerint a levélben megjelölt eszközök (elektronikus nagyítók, felolvasó gépek, Braille-kijelzők és nagyértékű olvasótelevíziók) ténylegesen javítják a látássérült emberek bizonyos csoportjainak életminőségét, ugyanakkor sok esetben valóban indokolatlanul, azaz tájékoztatás, kipróbálás és betanítás lehetőségének biztosítása nélkül rendelik azokat az érintettek számára, akik így a drága eszközöket gyakran nem vagy csak minimális mértékben használják. A NEAK megállapítása szerint ezen eszközök méltányossági alapon történő támogatása érdekében az utóbbi időben túlzott számú kérelem érkezett be, az azonban levelükből nem derült ki, pontosan mennyi is az.

 

Dr. Nagy Sándor szerint a valóban méltányos támogatási rendszer kialakításához egy olyan széleskörű egyeztetés szükséges, melyben egyaránt részt vesznek a szemészorvosok, az elemi rehabilitációs központok, a NEAK, az érdekvédelmi szervezetek, valamint a látássérültek oktatási intézményeinek szakemberei. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a diagnózis önmagában nem elegendő a támogatás jogosságának megállapításához, hiszen az eszköz használhatóságában sok, ettől gyakran teljesen független tényező játszik szerepet, pl. a megmaradt látás mértéke és prognózisa, az egyén életkora, intellektusa, digitális kompetenciái, rehabilitáltságának mértéke és azzal kapcsolatos motivációi, stb.

 

Az MVGYOSZ álláspontja szerint a fogyatékos emberek, így a látássérültek életvitelt megkönnyítő eszközökkel való ellátásának nem egyedi méltányosságon, hanem emberi jogaik érvényesítésén és esélyegyenlőségük biztosításán kell alapulnia. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek az eszközök messze túlmutatnak a gyógyászati segédeszközök körén és sokkal inkább az önálló életvitelt, a társadalmi részvételt támogatják az egészségi állapot javítása vagy szinten tartása helyett. Döntés kérdése, hogy az egészségbiztosítás terhére, vagy pályázati úton finanszírozzák az eszközök beszerzését. A szövetség álláspontja szerint az egészségbiztosítás lenne a járható út a használatra jogosultságot megállapító szakmai szervek kijelölésével és a visszaélések visszaszorításával. Problémát jelent azonban ezen eszközök támogatásba vonása, ugyanis – figyelemmel a speciális igényekre – csak kis számban lennének felírhatóak, ami miatt nem éri meg a méregdrága eljárási költséget megfizetniük a forgalmazóknak.

 

A fiatal vagy középkorú és legalább átlagos intellektusú látássérült személyek esetében az okostelefonok és táblagépek kifejezetten sok, drága és egyetlen funkcióval rendelkező eszközt kiválthatnak, pl. színfelismerő, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasógép, stb. Ennek alkalmazása már gyerekeknél is indokolt lehet természetesen elsősorban oktatási céllal, illetve legalább 50-60 éves életkorig a használatuk feltehetően elsajátítható a rehabilitációs központoktól vagy az MVGYOSZ tagegyesületeinek munkatársaitól / önkénteseitől kapható szakszerű támogatással.

Ugyanakkor megfontolandó az okos eszközök egészségbiztosítás általi támogatása abban az esetben, ha azok a látás pótlását szolgálják, mint például színfelismerés, pénzfelismerés, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasás, stb.

 

Az MVGYOSZ általánosságban azt javasolja, hogy a támogatás megállapításához a látássérültek rehabilitációjával foglalkozó, illetve a tanulók beiskolázására javaslatot tevő, jellemzően gyógypedagógus szakemberek szakvéleménye legyen szükséges. A szemészorvosoktól nem elvárható ezen eszközök és használhatóságuk naprakész ismerete, a rehabilitációval foglalkozó szakemberek sokkal jártasabbak ezen a területen. Egyes esetekben a megvásárlás helyett jobb megoldást jelentene az eszközök kölcsönzése, azonban – bár a szándék régóta megvan – még mindig nem állt fel olyan eszközkölcsönző hálózat, mely országos szinten garantáltan egyenlő eséllyel látná el az igénylőket.

 

A programbizottság ülésén a fenti tájékoztatáson túl ismertetésre kerültek az októberben megrendezendő látás- és fehérbot napi programok is. Tájékoztatás hangzott el továbbá a szürkehályog elleni küzdelem és a cukorbetegek szemészeti szűrése terén elért eredményekről dr. Németh János professzortól, valamint a negyvenéves elemi rehabilitációt ismertté tevő médiakampányról is.

 

Németh Orsolya

Az MVGYOSZ a cég felkérésére együttműködés keretében vállalta annak áttekintését, hogy az egyes munkavállalók számára felajánlott munkahelyek megközelíthetőek-e a látássérült dolgozók számára. Ennek érdekében a Kft. egy újabb nyilatkozatot íratott alá, melynek tartalma több érintett munkavállaló tájékoztatása szerint is félreérthető volt. Az érintettek úgy értelmezték a nyilatkozatot, hogy annak aláírásával munkaviszonyuk megszűntetését erősítik meg, illetve hogy annak értelmében az MVGYOSZ keres új munkahelyet számukra. Ezzel szemben az ügyben érintett munkavállalók elérhetőségeit abból a célból adja át a Főkefe az MVGYOSZ-nek, hogy az a megyei tagegyesületek és elemi rehabilitációs központok bevonásával hitelesen vizsgálhassa meg, hogy milyen lehetőségei vannak az érintett látássérült munkavállalóknak a felajánlott telephelyre való bejárásra, illetve kínálkozik-e egyéb munkalehetőség a lakóhelyük közelében.

 

Az MVGYOSZ nem tartja elfogadhatónak, hogy a látássérülteket nehezen megközelíthető és balesetveszélyes környezetben működő telephelyeken való munkavégzésre kötelezzék, illetve hogy a munkába járással eltöltött idő irreálisan hosszú legyen. Ugyancsak nem elfogadható az érintettek számára olyan munkahely felajánlása, ahol tényleges, a képességeiknek megfelelő feladatot nem tudnak számukra biztosítani. Ugyanakkor a szövetség elnöke szerint is elvárható, hogy amennyiben ehhez a körülmények adottak, a látássérültek munkába járjanak és másokkal azonos módon dolgozzanak.

 

Dr. Nagy Sándor levélben jelezte a kommunikációs problémát a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. felé, amire az ügyvezető igazgató telefonon reagált. Elmondta, hogy a Kft. valóban a fentiek szerint kíván eljárni és sajnálatát fejezte ki a félreérthető tájékoztatás miatt.

 

Az MVGYOSZ területileg illetékes tagegyesületei a közeljövőben felkeresik azon bedolgozóként foglalkoztatott látássérült személyeket, akik azt jelezték, hogy a felajánlott munkahely megközelítése problémát jelent számukra, hogy közösen vizsgálják meg a munkába járás lehetőségeit. Ezt követően az MVGYOSZ hivatalosan is tájékoztatja a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft-t arról, hogy mely munkatársak és telephelyek esetében jelent gondot a megközelítés és a mindennapi munkába járás a látássérült munkavállalók számára.

 

Németh Orsolya

Dr. Nagy Sándor levélben fordult a cég vezetőihez és az illetékes államtitkárhoz, aminek eredményeként szeptember 20-án tárgyalt az ügyben a Főkefe cégvezetőjével és ügyvezető igazgatójával, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárral.

 

A tárgyaláson részt vettek a célvállalat HR munkatársai is, akik tájékoztattak a pontos dolgozói létszámadatokról. Eszerint a jelenleg 3263 főt foglalkoztató Főkefe Nonprofit Kft. alkalmazottainak 4,6 %-a vak (150 fő), 8,2 %-a pedig alig- és gyengénlátó (267 fő). Ez a létszám tartalmazza a telephelyeken és a bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatott látássérült munkavállalókat. A vállalatnál bedolgozóként jelenleg 176 főt alkalmaznak, akik közül 100 fő látássérült (28 fő vak, 72 fő pedig alig- és gyengénlátó).

 

A cég képviselői elmondták, hogy az átalakításnak nem célja a bedolgozást végző munkavállalóktól való megválás, azonban a bedolgozói munkavégzés mostanra gazdaságtalanná és logisztikailag is nehézkessé vált, ráadásul a telephelyeken dolgozó munkatársakkal szemben igazságtalanul kisebb elvárásoknak kell megfelelniük ezeknek a munkatársaknak ugyanannyi fizetésért. A cég a bedolgozóknak a lakóhelyükhöz legközelebbi telephelyein ajánlott munkalehetőséget, bevonva ebbe a foglalkoztatási átalakításba az Erfó és a Kézmű Nonprofit Kft. telephelyeit is, mivel ez a három védett foglalkoztató jelenleg egy cégcsoporton belül működik.

 

Bár a munkavállalók tájékoztatása és nyilatkoztatása még nem fejeződött be, az már most látszik, hogy többen fogadják el a telephelyekre való bejárást (96 fő), mint amennyien munkaviszonyuk megszűntetését kérték (58 fő). A fennmaradó létszám nyilatkozatai is beérkeznek a napokban a vállalat központjába. Az eddigi adatok szerint mindössze 9 látássérült bedolgozó nyilatkozott úgy, hogy a telephelyen felajánlott munkát nem tudja ellátni.

 

Dr. Nagy Sándor elmondta, hogy a bedolgozói hálózat felszámolása ellentétes a kormányzat foglalkoztatással kapcsolatos kommunikációjával, mely szerint előnyben kell részesíteni az alternatív foglalkoztatási formákat, így a bedolgozás lehetőségét is. Emellett több olyan látássérült bedolgozója is van a cégnek, akik még a legközelebbi telephelyre való bejárást sem tudják megoldani, vagy mert nem közlekednek önállóan, vagy mert tömegközlekedéssel még a legközelebbi munkahely elérése is csak többszöri átszállással, komoly időbefektetéssel lenne lehetséges számukra. A cég új ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy az ilyen, vélhetően kis számú egyedi esetet megvizsgálják és ezen munkavállalók számára maximálisan személyre szabott segítséget biztosítanak munkaviszonyuk fenntartása érdekében. Az államtitkár is azt az álláspontot képviselte, hogy a szervezeti átalakítás miatt egyetlen megváltozott munkaképességű munkavállaló sem kerülhet utcára, a célvállalatoknak pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a munkaerő-piacon leghátrányosabb helyzetben levő alkalmazottaik megtarthassák munkaviszonyukat.

 

A tárgyalás során mindkét fél részéről felmerült az igény a jövőbeni szorosabb együttműködésre és egymás tájékoztatására. A Főkefe Nonprofit Kft. és az MVGYOSZ között egészen a 90-es évek elejéig rendszeres szakmai kapcsolat állt fenn. A megbeszélés során a felek egy együttműködési megállapodás megkötésében is megállapodtak a kapcsolat szorosabbra fűzése érdekében.

 

Németh Orsolya

A jelenlegi formájában 2012. óta működő rendszer az azt megelőzőhöz hasonlóan csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, időről időre felmerülnek javaslatok az érintett cégek és civil szervezetek részéről annak fejlesztésére, újragondolására.

 

2018. szeptemberében a legnagyobb védett munkahelyeket tömörítő, a 90-es évek eleje óta működő Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) A foglalkoztatási rehabilitáció időszerű kérdései címmel vitaanyag tervezetet készített, melyben összefoglalja az akkreditációs bértámogatási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatait. A tervezetet megvitatásra átadták az országos fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezeteknek, így várhatóan egy konszenzusos javaslatcsomag kerül a döntéshozók elé. A tervezetre a MEOSZ és a SINOSZ mellett, észrevételeikkel egyetértve természetesen az MVGYOSZ is reagált.

 

A VSZOSZ helyzetértékeléséből kiderül, hogy az akkreditált szervezetek között jelentős eltérések mutatkoznak a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak szervezeten belüli aránya tekintetében. Bár az Európai Unió normái szerint a védett szervezeti státusz már 30%-os foglalkoztatási aránytól megszerezhető, hazánkban működik néhány tucat olyan védett szervezet, melyeken belül a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya a 60%-ot is jócskán meghaladja. A VSZOSZ javaslata szerint ezen szervezeteknek kiemelt részt kell vállalniuk az érintettek átképzése és rehabilitációja területén, illetve ezekben a szervezetekben látják a módszertani központi szerep és a szakmai koordináció lehetőségét.

 

A rendszer fenntarthatósága és kiszámíthatósága érdekében javasolják, hogy az egy főre eső támogatási összeg azonos legyen a mindenkori teljes munkaidős minimálbérrel, illetve szakmunkások esetében a kötelező bérminimummal. Így érhető el, hogy az egyre csökkenő, jellemzően napi négyórás foglalkoztatási idő növekedhessen. Javasolják hatályon kívül helyezni a vonatkozó kormányrendelet azon paragrafusát, mely degresszív, vagyis évről évre csökkenő támogatást ír elő a tranzitálható munkavállalók esetében, ugyanis a tapasztalatok szerint sem az érintetti létszám, sem a megtakarítás nem jelentős, a tranzitálhatóság pedig az aktuális munkaerő-piaci igények és a konkrét munkavállalók képességeinek függvényében lehet sikeres. Ugyancsak javasolják, hogy emelje ki a támogatási rendszer a védett szervezeteket, melyek magas arányban, elsősorban fogyatékossággal élő, magas támogatási szükségletű munkavállalókat foglalkoztatnak. Ezen szervezetek részére a fajlagosan nagyobb költségek miatt magasabb támogatási összeget is javasolnak, melynek havi értéke foglalkoztatottanként a mindenkori teljes munkaidős minimálbér bérköltségének 125%-a. A 60%-nál magasabb arányban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, az alapító okiratukban a foglalkozási rehabilitációt célként meghatározó szervezetek kivonását javasolják az akkreditációs rendszerből arra hivatkozva, hogy itt már minden költség a rehabilitációt szolgálja, ezért esetükben a költségvetésből adandó egyéb támogatás indokolt. A foglalkoztatás támogatására vonatkozó szerződéseknek garanciát kell jelenteniük a tartós foglalkoztatásra, ezért azok 3, védett szervezetek esetében 5 évi időtartamra való megkötését is szükségesnek látják. Megfontolásra javasolják továbbá bizonyos védett piacok, termékek és szolgáltatások rendszerének újbóli bevezetését.

 

Az érintettekre nézve talán a legüdvözlendőbb javaslat, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátása keresőtevékenység mellett is legyen megállapítható. Ez a rendelkezés nem csak az újonnan megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalók foglalkoztatásának folyamatosságát segítené elő, hanem egyéb, köztudottan kiskapuként működő megoldások keresésére sem kényszerítené sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat. Ugyancsak javasolják a megváltozott munkaképességűvé minősítésnél az összervezeti egészségkárosodás minimális 40%-os korlátját 35%-ra csökkenteni. Ez több fogyatékos személy, elsősorban gyengénlátó és nagyothalló munkavállaló bevonására is lehetőséget teremtene.

 

A MEOSZ, a SINOSZ és az MVGYOSZ ezen javaslatokkal egyetért, azonban több kifogással és szakmai észrevétellel éltek a vitaanyaggal kapcsolatban.

 

Dr. Nagy Sándor a látássérült és egyben a magasan kvalifikált súlyosan fogyatékos munkavállalókat képviselve hangsúlyozta, hogy lehetőséget kell adniuk a védett szervezeteknek arra, hogy a foglalkozási rehabilitáció során ne csupán betanított- és szakmunkákban, hanem felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben is dolgozhassanak fogyatékos munkavállalók. Ez elsősorban a felnőttként látássérültté váló, jelentős munkatapasztalatot szerzett szakemberek, pl. jogászok, mérnökök, HR- és pénzügyi szakemberek, cégvezetők számára jelentene valódi lehetőséget a foglalkozási rehabilitációra, mivel a korábbival megegyező vagy ahhoz hasonló munkakörben dolgozva a személy kevésbé éli meg csökkentértékűnek magát, illetve korábbi tapasztalatait is tudja kamatoztatni egy védett szervezetnél. Ugyancsak jó lehetőség lenne ez a fiatal diplomás látássérülteknek, akiknek nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedése általában családi helyzetük vagy személyes akadályozottságaik miatt nehezített. Ezek a fiatalok a végzettségüknek megfelelő munkalehetőség mellett elemi rehabilitációs szolgáltatásokat is kaphatnának a védett szervezeteknél, ami szintén növelheti nyílt munkaerő-piaci esélyeiket. Valamennyi hozzászóló hangsúlyozta, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok munkára nevelése nélkülözhetetlen a későbbi sikeres foglalkozási rehabilitációhoz.

 

Valamennyi fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezet kifogásolta, hogy a vitaanyag tervezetében a súlyosan vagy halmozottan fogyatékos munkavállalókról, mint “szerény munkaerő-piaci értékű” csoportról írnak. Javasolták ezen megfogalmazások törlését és javítását. Szomorú tényként jelezték továbbá, hogy a jelenlegi támogatási rendszer nem ösztönzi a súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását, az akkreditált foglalkoztatók a nyílt munkaerő-piac szereplőihez hasonlóan azon fogyatékos személyek foglalkoztatásában érdekeltek, akiknek alkalmazása nem jár plusz költségekkel. Az érdekvédelmi szervezetek tapasztalatai szerint számos védett szervezetnél nem biztosított a teljeskörű fizikai és infókommunikációs akadálymentesítés, ami a súlyosan mozgás-, látás- és hallássérült személyek egy jelentős csoportjának foglalkoztatását ellehetetleníti. Az akkreditált szervezetek támogatásának egységes összege a fogyatékosság súlyosságára való tekintet nélkül ugyancsak a súlyosan vagy halmozottan fogyatékosok foglalkoztatása ellen hat, a rendszer egyáltalán nem ismeri el és nem is reagál a fogyatékos emberek eltérő szükségleteire. Az MVGYOSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy a rehabilitációs kártya kifejezetten diszkriminálja, hátrányos helyzetbe hozza a fogyatékos munkavállalókat az alacsonyabb támogatási szükségletű megváltozott munkaképességűekkel szemben, akik jogosultak a rehabilitációs kártyára és az ezzel járó munkáltatói járulék-kedvezményre, míg a súlyosan fogyatékos munkavállalókat és foglalkoztatóikat ez a támogatás nem illeti meg. A MEOSZ válaszában így fogalmaz: “a fogyatékosság fogalma “feloldódik” a megváltozott munkaképesség fogalmában”.

 

Az MVGYOSZ fogalmi változtatást javasolt a megváltozott munkaképességű személyek minősítési rendszerében, száműzendő a “nem rehabilitálható” megfogalmazást a komplex minősítésekből. A rehabilitálhatóság ugyanis messze túlmutat a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztathatóságon, a rehabilitáció minden fogyatékos személynek emberi joga.

 

A MEOSZ javaslatait rövid-, közép- és hosszútávon fogalmazta meg. A rövidtávú javaslatok az elkövetkezendő évekre és a bértámogatási rendszer megreformálására vonatkoznak, melyekben az érdekvédelmi szervezetek alapvetően egyetértenek a VSZOSZ javaslataival. Középtávon javasolják a bértámogatás sávos növelését oly módon, hogy a fokozott támogatási szükségletű munkavállalók után járjon magasabb összegű támogatás. Ennek a rendszernek függetlennek kell lennie a foglalkoztatotti létszámtól, mivel a minél magasabb létszám megcélzása a szegregált foglalkoztatás preferálását eredményezi.

 

Az érdekvédelmi szervezetek egyáltalán nem értenek egyet a VSZOSZ azon javaslatával, hogy a súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek, akiknek “munkaerő-piaci értéke csekély” ne munkaviszony, hanem foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony keretében legyenek alkalmazva. Ez az eljárás súlyosan diszkriminatív lenne. A MEOSZ fokozott támogatási szükségletű személyek esetében a mindenkori minimálbér 200%-át javasolja egy főre jutó havi támogatási összegként.

 

Hosszútávon a MEOSZ – a többi érdekvédelmi szervezet egyetértésével – javasolja a komplex minősítési rendszer felülvizsgálatát. A javaslat szerint olyan szociális, képzési és foglalkoztatási szempontokat is alkalmazó minősítési folyamatra van szükség, melyben a fogyatékos személy aktív résztvevő és melynek során valódi információkat és eligazítást kap saját rehabilitációs szükségleteiről, rehabilitációs céljai megvalósításához pedig megkapja a sérülésére és személyére szabott specifikus támogatást. Elvárható, hogy ebben a rendszerben ne a jogosultság megállapításán és a csalók kiszűrésén legyen a hangsúly.

 

Németh Orsolya

A Befogadó magyar település díj pályázatot kétévente hirdetik meg és minden alkalommal legfeljebb három települést díjaznak. A díjért bármely magyarországi önkormányzat versenybe szállhat, amely képes hitelt érdemlően bemutatni, hogy tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít az esélyegyenlőség biztosítására, a településen élő fogyatékos személyek inklúziójára, a fizikai és infókommunikációs akadálymentesítésre, a helyben elérhető szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésre. A pályázók kétkörös bírálati folyamat eredményeként nyerhetik el a Befogadó magyar település díjat, melyet két évig jogosultak kommunikálni, arculati elemeik között megjeleníteni. A díj átadására minden alkalommal a Parlamentben kerül sor.

 

2018-ban összesen 15 pályázat érkezett a FESZT elnökségéhez. Az elnökség javaslatai alapján a pályázatokat értékelő zsűriben az MVGYOSZ képviseletében Németh Orsolya vett részt. Az első körös pályázatokban az önkormányzatok írásban adtak választ a településen élő fogyatékos személyek létszámára, a nekik nyújtott helyi szolgáltatásokra, az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében elvégzett beruházásokra és megvalósított programokra, valamint azok számszerűsíthető eredményeire, a fogyatékos emberek szervezeteivel való együttműködésre és társadalmi párbeszédre, a település befogadó jellegét igazoló programokra és szolgáltatásokra vonatkozó kérdésekre. A beérkezett pályázatokból a zsűri végül hetet javasolt továbbengedni a második fordulóba, melynek során a pályázók személyesen, prezentáció formájában ismertették településük befogadó tevékenységeit.

 

A második körös bírálatra 2018. november 6-án került sor a MEOSZ székházában. A zsűri javaslata alapján a FESZT elnöksége dönt a három díjazottról. A Befogadó magyar település díj átadása a fogyatékos emberek világnapján, 2018. december 3-án lesz a Parlamentben.

 

Németh Orsolya

A tájékoztatóra valamennyi fogyatékosügyi országos érdekvédelmi szervezet meghívást kapott, ám a Motiváció Alapítvány irodájában megtartott rendezvényen csak az MVGYOSZ képviseltette magát.

 

A Munkaesély Munkaerőpiaci Szolgáltatók Országos Szövetsége 2008-ban létrejött közhasznú társadalmi szervezet, mely a foglalkozási rehabilitációs célú munkaerő-piaci szolgáltató szervezetek érdekében tevékenykedik. Alapvető célkitűzése, hogy Magyarország területén, a tagszervezetei tevékenysége révén növelje a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási szintjét. Tevékenységeivel hozzájárul, hogy a munkáltatók reális képet alkossanak a célcsoport foglalkoztatásának társadalmi fontosságáról és előnyeiről. E célok elérése érdekében a szövetség országos hálózatot épít, módszertani fejlesztéseket végez, képviseli tagszervezeteinek érdekeit, szolgáltatásokat nyújt számukra, lobbi- tevékenységet folytat a hálózat által nyújtott szolgáltatások fenntarthatósága érdekében és előmozdítja a tagjai közötti tapasztalatcserét és együttműködést. A szervezet tagja többek között a Napraforgó Közhasznú Nonprofit Kft., a Motiváció, a Kézenfogva, a Fehér Bot és a Salva Vita Alapítvány, melyek látássérült személyeknek is nyújtanak foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokat.

 

A megbeszélés témája a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatók jelenlegi helyzetének értékelése és a jelenlegi szolgáltatási rendszer problémáinak feltárása volt. A megbeszélés célja, hogy a Munkaesély Szövetség (MESZ) az érdekvédelmi szervezetekkel összefogva nagyobb nyomatékot tudjon adni céljainak, az érintettek pedig minőségibb foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokhoz jussanak.

 

A MESZ elnöke részletesen ismertette a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatási rendszer jelenlegi, meglehetősen szétaprózott és nehézkes működését. A jelenlegi rendszer legfőbb kritikája, hogy szétválasztódik a “diagnózis” és a végrehajtás, vagyis maga a rehabilitáció. Az állami rehabilitációs szerveknél felállított elemzés és értékelés alapján készülő rehabilitációs javaslatban foglalt szolgáltatások egy részét nyújtják a kormányhivatalokkal szerződésben álló civilek, ám a szolgáltatás folyamatában számtalanszor kiderül, hogy további segítségre, netán egészen más jellegű beavatkozásokra van szükség a megváltozott munkaképességű egyén sikeres rehabilitációjához. Az is gyakran előfordul, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő személy több helyen kap különféle segítségeket a munkaerő-piacra való reintegrációhoz, tehát egyik szolgáltató sem lát rá az egyén teljes és valós helyzetére, így a rehabilitáció nem lehet komplex, a szakemberek team-munkája nem valósul meg. A rendszerre általában jellemző, hogy nagyok a területi egyenetlenségek, így előfordul, hogy míg egyes szolgáltatókhoz egyáltalán nem irányítanak ügyfeleket, mások túl sok feladatot kapnak. Ugyanakkor a szolgáltatók kompetenciái sem egységesek, egyes civil szervezetek egyik vagy másik speciális célcsoport támogatása területén rendelkeznek nagyobb tapasztalattal és saját módszertannal.

 

A foglalkozási rehabilitáció területén folyamatosan újabb és újabb kiemelt projektek indulnak, melyekben gyorsan kívánnak látványos eredményeket, nagy indikátor-számokat elérni. Ennek következtében általában azon célcsoport tagokra irányul intenzívebb támogatás, akik kisebb segítséggel is reintegrálhatók, miközben a nagyobb támogatási igényű megváltozott munkaképességű személyek gyakran ki is esnek ezekből a rendszerekből. Korábban foglalkozási rehabilitáció alatt egyértelműen a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedést értették, ma már úgy gondolják, hogy mindenkit a képességeinek megfelelően kell foglalkoztatni, nyílt vagy védett körülmények között. A megbeszélés egyik résztvevőjének javaslata alapján célszerű volna a könnyebben rehabilitálható egyéneket az állami szolgáltatói struktúra keretében ellátni, a magasabb támogatási szükségletű személyeket pedig a civil szolgáltatókhoz irányítani. A MESZ tagjai fontosnak tartják a sajátos nevelési igényű fiatalokat, az inaktív megváltozott munkaképességű személyeket és a közmunka rendszeréből kikerülőket is bevonni a szolgáltatásokba. A civil szolgáltatók nagy előnye, hogy régre visszanyúló kapcsolatokat alakítottak ki számos munkáltatóval, így köztük már kiépült az ügyfeleik elhelyezését megkönnyítő bizalom.

 

Az MVGYOSZ képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a megváltozott munkaképességű személyeket a képzettségüknek megfelelően szükséges rehabilitálni. Ezzel a MESZ vezetősége is egyetért, fontosnak tartják a karriermenedzsment és az átképzések lehetőségének biztosítását is, ami a jelenlegi rendszerben nem elérhető. Olyan országos hálózat kiépítése a cél, melyben a szolgáltatók tapasztalatuk és lehetőségeik szerint differenciáltan nyújtanak támogatást a célcsoportnak. Azért lobbiznak, hogy a szolgáltatási rendszer finanszírozása pályázati rendszerben valósuljon meg.

 

Németh Orsolya