Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Ennek indoka, hogy számos jelzés érkezett a minisztériumba azzal kapcsolatban, hogy az utazás során gyakorlatilag nem érvényesülnek azok a jogok, amelyeket  a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről rendelkező 1371/2007/ek rendelet a fogyatékos utasok számára rögzít. A munkacsoport első ülésére 2019. április 17-én került sor az Innovációs és Technológiai Minisztériumban, melyen a fogyatékosok nagyobb érdekképviseleti szervezetei mellett a Közlekedéstudományi Intézet, valamint a MÁV-Start, illetve a GYSEV képviselői vettek részt.

Jelen egyeztetés célja a fogyatékkal élő utasok utazás során tapasztalt problémáinak feltérképezése volt. Ennek jegyében az MVGYOSZ jelen lévő képviselői ezúttal a pályaudvarokon, állomásokon történő segítségnyújtást érintő, illetve a tájékoztatással, gyakran annak elmaradásával kapcsolatos  problémákra irányították a figyelmet.

Annak ellenére, hogy az uniós rendelet alapján valamennyi fogyatékos utas – köztük a látássérültek – számára biztosítani kell a segítségnyújtást az utazás során, a gyakorlat mégis az, hogy leginkább csak súlyosan mozgáskorlátozott utasok kapnak segítséget, ők is többnyire kizárólag a vonatról történő le- és felszállásban. Emiatt a jogsértő gyakorlat miatt korábban már a vasúti igazgatási szerv is elmarasztalta a MÁV-Start Vasúti Személyszállító Zrt.-t egy konkrét ügyben hozott határozatában.

Az egyeztetésen az MVGYOSZ – egyebek mellett – javasolta a MÁV  utasjogi üzletszabályzatának kiegészítését a látássérült utasok részére történő segítségnyújtás feltételeire, módjára vonatkozóan. A segítségnyújtás ebben az esetben főként kísérést, a tájékozódásban történő segítséget jelent, amit az azt igénylő részére mindaddig biztosítani kell, amíg a pályaudvar, állomás területén tartózkodik. Ez áll összhangban az üzletszabályzat azon rendelkezésével is, mely szerint a  Személyszállítási szerződés akkortól hatályos, amikor az utas utazási céllal belép a pályaudvar, állomás területére, és akkor szűnik meg, amikor az utazás végén azt elhagyja. Véleményünk szerint a segítségnyújtás ezen formája esetében nem indokolt a 48 órával előbbi bejelentés követelménye. Fontos viszont, hogy a pályaudvaron, állomásokon elérhetők legyenek olyan dolgozók, akiknek ez a tevékenység is a feladatkörükbe tartozik, és akik megkapják a segítségnyújtáshoz szükséges felkészítést. Továbbá szabályzatban kellene rögzíteni, a látássérültek részére pedig kommunikálni, hogy hol és milyen formában kérhetnek segítséget. Javaslatként fogalmazódott meg a menetközbeni utastájékoztatás további fejlesztésének igénye is, amelynek – egyebek mellett – részletesebbnek kell lennie, kitérve például arra is, ha a vonat adott esetben nem menetrend szerint, hanem csak forgalmi okokból kényszerül megállni, megelőzve ezzel az esetleges téves leszállást.

Ígéretet kaptunk arra, hogy ez a munka a munkacsoportban folytatódik, hiszen a mai alkalom is jól mutatta, hogy temérdek kérdés van, amit szükséges egyeztetni, megvitatni. Az érdekképviseleti szervezetek jelezték, hogy együtt kívánnak működni a MÁV közelmúltban alakult akadálymentesítési munkacsoportjával, és mindenképp szeretnék megismerni az akadálymentesítéssel kapcsolatos rövidtávú feladatokat tartalmazó végrehajtási tervet, melynek létezéséről a mostani egyeztetésen szereztek tudomást.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium által kezdeményezett újabb egyeztetésre 2019. április 30-án került sor, melyre a nagyobb érdekképviseleti szervezeteken kívül a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség kapott meghívást. A látássérültek képviseletében az egyeztetésen az MVGYOSZ munkatársán kívül az Informatika a Látássérültekért Alapítvány vezetője és egyik munkatársa is jelen volt. A minisztérium főosztályvezetője arról tájékoztatott, hogy készülnek azok a jogszabály-tervezetek, amelyek a közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló 2018. évi LXXV. törvény végrehajtását szolgálják. A kormányrendelet tervezete főként az akadálymentesítési feladatok ellenőrzésével kapcsolatos, továbbá az ezzel összefüggő az Európai Bizottság részére történő jelentés-tételre vonatkozó részletszabályokat tartalmazza, a készülő miniszteri rendelet-tervezet pedig az akadálymentesítési nyilatkozat tartalmi elemeit rögzíti. Készül továbbá egy kormányhatározat-tervezet is, amely az ügynökség működéséhez szükséges anyagi források megteremtésének elveit tartalmazza. A készülő rendeleteknek meg kell felelniük az Európai Bizottság által az irányelvhez kiadott részletszabályoknak is.  E tervezeteket véleményezés céljából hamarosan az érdekképviseleti szervezetek részére is megküldik.

A Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség képviselője elmondta, hogy 2019. december 31-ig tart az ún. felkészülési időszak. Ennek során azon szervezetek feltérképezése zajlik, melyeknek meg kell felelniük az akadálymentesítésre vonatkozó követelményeknek. Már önmagában ez is hatalmas feladat, hiszen mintegy 4500 szervezet honlapját kell feltérképezni. 2020-tól már az akadálymentesítési követelmények betartásának ellenőrzését kell végeznie az ügynökségnek. A tájékoztatókat követően annak előrebocsátása mellett, hogy a rendelet tervezetek részletes véleményezésére csupán azok pontos ismeretében lesz lehetőség, néhány dologra már előzetesen felhívtuk a figyelmet. Szuhaj Mihály hiányolta, hogy az EN 301 549 v2.1.2 nemzeti akadálymentességi szabvány, aminek a törvény hatálya alá tartozó szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak meg kell felelniük, magyar nyelven még mindig nem érhető el, holott ennek pontos ismerete nélkül nehezen képzelhető el az annak való megfelelés.

Sérelmezte továbbá, hogy a közszféra definíciója alá tartozó jogi személyek és ezek honlapjainak listáját kérelmező MVGYOSZ levélre az ügynökség elutasító választ adott arra hivatkozva, hogy ezekkel az információkkal ők sem rendelkeznek. Javasolta, hogy a minisztérium illetékes főosztálya forduljon kérelemmel a közbeszerzési hatósághoz, és kérje el tőlük a törvény hatálya alá tartozó cégek, intézmények és szervezetek listáját, azok ott nyilvántartott adataival együtt.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota hangsúlyozta, hogy költségvetési forrás hiányára való hivatkozás ebben az esetben nem megengedhető, hiszen az államnak – már a fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményhez (CRPD) történt csatlakozás okán is – mindenképp elő kell teremtenie az ehhez szükséges forrásokat. Ezen túlmenően a szabályozás szintjén is biztosítani kell, hogy a törvény hatálya alá tartozó szervezetek minden körülmények között eleget tegyenek az akadálymentesítésre vonatkozó kötelezettségüknek.

A rendelet tervezeteket az MVGYOSZ az Informatika a Látássérültekért Alapítvánnyal egyeztetve részletesen véleményezi majd, melyről úgyszintén tájékoztatást adunk ezen a fórumon.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota, Szuhaj Mihály

Az MVGYOSZ egy vak személy panasza nyomán fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, kifogásolva az élet- és balesetbiztosítások megkötése során a Generali Biztosító látássérült emberekkel szembeni diszkriminatív gyakorlatát. Az eljárás a közelmúltban egyezséggel zárult.

Az elmúlt években látássérült emberek többször tájékoztatták az MVGYOSZ-t arról, hogy élet- és balesetbiztosítás megkötése során hátrányos megkülönböztetés érte őket. Ennek oka az volt, hogy a biztosítók a látássérültséget olyan kockázatként értékelték, mely miatt az érintettek nagyobb eséllyel válnak közlekedési vagy háztartási baleset áldozatává. A látássérült személyekkel – erre hivatkozva – több esetben nem kötöttek biztosítást, vagy a biztosítási díjat jelentős összegű pótlékkal növelték.

Noha a biztosítók fenti álláspontja ésszerűnek tűnhet, a többletkockázat fennállását valójában nem támasztják alá bizonyítékok. A vak és gyengénlátó személyek jelentős része rehabilitáció során elsajátítja azokat a készségeket, melyekkel a háztartási teendőket biztonsággal el tudják végezni, illetve balesetmentesen tudnak közlekedni. Azon látássérült emberek, akik e képességekkel nem, vagy csak részben rendelkeznek, a fenti tevékenységekhez látó személy segítségét veszik igénybe, így magasabb baleseti kockázat esetükben sem áll fenn. Tény emellett az is, hogy – tudomásunk szerint – nem készült olyan kutatás, mely kellően nagy minta vizsgálatával elemezte volna a vak vagy gyengénlátó embereket terhelő baleseti kockázatokat.

Mindezek alapján az MVGYOSZ a látássérült személyek számára magasabb összegű biztosítási díj meghatározását diszkriminatívnak tartja, ám ezen gyakorlat fennállását sokáig nem tudtuk egyértelműen bizonyítani. Az elmúlt évben egy vak személy bejelentése alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a Generali Biztosító Zrt. a látássérültség tényére tekintettel valóban indokoltnak tartja magasabb összegű biztosítási díj meghatározását. Ezt a gyakorlatot kifogásolva eljárást kezdeményeztünk az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, mely – többszöri írásbeli egyeztetést követően – egyezségkötéssel zárult.

A Generali Biztosító Zrt. vállalta, hogy a látássérültségre tekintettel a jövőben senkit sem zár ki az élet- vagy balesetbiztosításokból, illetve ezen okból pótlékot, azaz magasabb összegű biztosítási díjat sem alkalmaz. Az említett biztosítónál tehát a jövőben a látássérült személyek másokkal azonos feltételekkel köthetnek élet- és balesetbiztosítást. Ez az eset egyúttal más biztosító társaságok számára is példaként szolgálhat arra, miként alakíthatnak ki ügyfélbarát, hátrányos megkülönböztetéstől mentes gyakorlatot.

dr. Ozvári-Lukács Ádám

ügyvéd, az MVGYOSZ elnökségének tagja