Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Egy évvel ezelőtt ezen a napon vette kezdetét a Távszem szolgáltatás nyilvános tesztidőszaka. Az évforduló apropóján most felidézzük a Távszem első évének legjelentősebb történéseit és legszebb pillanatait.

Szinte napra pontosan három éve nyújtotta be az MVGYOSZ a Távszem szolgáltatás kialakítására irányuló támogatási kérelmét. A nyertes pályázat eredményeként 2018 januárjában útjára indult a Távszem projekt, mely 2019 decemberében ért véget. A távsegítő szolgáltatás kialakítására, a szolgáltatást biztosító operátorok és a hozzáférést segítő mentorok kiválasztására és kiképzésére, valamint a látássérült felhasználók számára akadálymentes okostelefonok beszerzésére és kiosztására irányuló kétéves folyamat utolsó jelentős mérföldköve a távsegítő szolgáltatás nyilvános tesztidőszaka volt.

2019. július 16-án sajtónyilvános eseményen, ünnepélyes keretek között adtuk át a nagyközönségnek a Távszemet, amit akkor már egy hónapja használtak a belső tesztelők. A szolgáltatás elindulásáról akkor számos sajtóorgánum tudósított, és a Távszem azóta is kedvelt téma az írott és az elektronikus médiában.

A Távszem által nyújtott segítség gyakorisága és időtartama a tesztidőszakban hónapról hónapra nőtt. Az első hónapban mért nagyjából 1400-as hívásszám decemberre 2000 fölé emelkedett, a tesztidőszak alatt beérkezett hívások száma összesen 10.650 volt. A felhasználók száma is napról napra gyarapodott, a projekt keretében okostelefonhoz jutó 800 látássérült személy mellett sokan regisztráltak saját eszközzel. A szolgáltatás regisztrált felhasználóinak száma az idei év elejére elérte, mostanra pedig meghaladta az 1000 főt.

A távsegítséggel kapcsolatos igények és lehetőségek minden várakozásunkat felülmúlták. Az átlagos kéréseken – iratok, levelek, számlák felolvasása, termékek nevének, lejárati idejének és összetételének megnézése, ruhadarabok színének beazonosítása, mérőórák leolvasása – túl érkezett igény leesett tárgyak megkeresésére, befőzni szánt paradicsom kiválogatására, smink ellenőrzésére és még az ólban lévő szárnyasok megszámolására is. A Távszem segítséget nyújtott az ünnepi készülődésben, a mindennapi háztartási teendők ellátásában, az utcai helymeghatározásban és természetesen a koronavírus-járvány okozta új helyzetekben is. A látássérült felhasználók nemcsak kíváncsisággal és bizalommal, hanem meglepő kreativitással kezdték használni a szolgáltatást.

Az ősz folyamán megyénként megrendezett tapasztalatcserélő találkozókon sok felhasználó megfogalmazta, hogy a Távszemtől olyan önállóságot kapott, amilyet korábban remélni sem mert. A projekt eredményeként, a mentorok segítségével számos idős látássérült személy jutott életében először okostelefonhoz és sajátította el annak használatát. A sok kedves és elismerő visszajelzés mellett bőven érkeztek építő kritikák, fejlesztési javaslatok is, melyeket az alkalmazásba folyamatosan építenek be a fejlesztők.

Januárban a Távszem operátori központja is átköltözött a Thököly út 105. szám alatti új, ideiglenes MVGYOSZ telephelyre. Az ekkor szükségessé vált kétnapos leállástól eltekintve az elmúlt egy évben a szolgáltatásban jelentős fennakadás vagy üzemszünet nem fordult elő.

A Távszemmel neveztünk 2020 januárjában a SozialMarie – Díj a társadalmi innovációért c. nemzetközi versenyre, melyben a közel háromszáz pályázó közül bekerültünk a legjobb 34 közé, majd április 30-án elnyertük a közönségdíjat. Az elismeréssel járó 1000 eurót a Távszem szolgáltatáshoz kapcsolódó iBlind nevű zárt Facebook-csoportban megosztott oktatóvideók elkészítésére fordítjuk.

A Távszemről cikksorozatban adtunk hírt az Európai Vakok Szövetsége (EBU) nemzetközi hírlevelében. Emellett a szolgáltatást bemutató saját kisfilmet készítettünk, illetve az Európai Bizottság forgatócsoportja is reklámfilmet készített az európai viszonylatban is egyedülálló fejlesztésről. A Távszemről rendszeresen hírt adó Facebook-oldalnak mostanra több mint 1100 követője van.

A Távszem szolgáltatás az elmúlt egy évben több mint 18.000 alkalommal nyújtott segítséget mintegy 720 óra időtartamban, vagyis az operátorok az eltelt tizenkét hónapban egy hónapon keresztül folyamatosan hívásban voltak. Több olyan felhasználója is van a szolgáltatásnak, akik havonta akár 30-40 alkalommal is kérnek távsegítséget. Panasz a szolgáltatás működésével kapcsolatosan egy év alatt összesen egyetlen alkalommal érkezett, mely a panaszkezelési szabályoknak megfelelően kivizsgálásra került. 2020 tavaszán megtörtént a támogatás elszámolása, az MVGYOSZ vezetősége pedig folyamatosan dolgozik a Távszem fenntarthatóságának biztosításán.

Boldog első születésnapot, Távszem!

Németh Orsolya

A látássérült embereknek a közösségi közlekedésben az információkhoz való hozzáférés jelenti a legnagyobb nehézséget. Különösen igaz ez a légi közlekedésre és az ahhoz kapcsolódó transzfer hálózatra. Egy új kezdeményezés ezen a téren keres innovatív megoldásokat.

A DANOVA – Innovatív közlekedési szolgáltatások vak és gyengénlátó utasok részére a Duna régióban transznacionális együttműködési projekt célja repülőterek, kikötők, vasút- és buszállomások megközelíthetőségének javítása a vakok és gyengénlátók számára új szolgáltatások és kompetenciák kifejlesztése révén, melyek a közlekedési információkhoz és szolgáltatásokhoz teljes hozzáférést tesznek lehetővé. A konzorciumot 9 ország 14 intézménye alkotja, köztük busztársaságok, repülőterek, egyetemek és a látássérült emberek szervezetei. A konzorciumi partnerek között szerepel a Budapest Airport Zrt. és a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) is. Az MVGYOSZ együttműködő partnerként vesz részt a magyarországi fejlesztésekben.

A DANOVA projekt keretében elindul a Duna régióban a vak és gyengénlátó utasok számára kialakítandó teljesen akadálymentes közlekedési rendszer új transznacionális koncepciójának tervezése, melyhez nélkülözhetetlen különböző, a későbbiekben beépítendő innovatív megoldások tesztelése. A tevékenységek fontos eleme a szolgáltató személyzet szemléletformálása és képzése az új szolgáltatások biztosításához, illetve a vak és gyengénlátó utasok számára megfelelő segítségnyújtáshoz. A BKK feladata a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér belvárosból való megközelíthetőségének vizsgálata és javítása.

A hazai partnerek október 9-én, az utasforgalomban érintett terek és szolgáltatások megismerésével azonosították a projektben érintett területeket, helyszíneket, problémákat. Az MVGYOSZ részéről a bejáráson Németh Orsolya szakmai vezető és Erhart Péter akadálymentesítési szakértő vett részt. A bejárás Budapest belvárosából indult, a közösségi közlekedés használatával a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre vivő transzfer útvonalon haladt, majd érintette a repülőtér valamennyi utasforgalmi létesítményét.

A fejlesztési javaslatok megfogalmazása során felmerült az útvonalak bizonyos pontjain taktilis burkolati jelzések elhelyezése, a Futár távirányítóval vezérelhető tájékoztató berendezések, pl. mozgólépcsőknél az ATS-rendszer telepítése, a tranzit váróban a tájékozódást és az információszerzést segítő mobiltelefonos applikáció fejlesztése, a már meglévő reptéri személyi segítő szolgáltatás működésének felmérése és újragondolása, valamint a repülőtéren található segítségnyújtási hívópontok elhelyezkedésének vizsgálata, egyes segítséghívó automaták áthelyezése. Az együttműködés hamarosan a felek közti munkamegosztás pontos definiálásával és újabb helyszínbejárásokkal folytatódik.

Németh Orsolya

Az Európai Bizottság módosítani szeretné az Európai Parlament és a Tanács 1107/2006/EK számú, a légi járműveken utazó fogyatékkal élő, illetve csökkent mozgásképességű személyek jogairól szóló rendelet szövegezését. Ennek kapcsán írt Rudolf Volejnik, a Csehországi Vakok Szövetsége alelnöke egy cikket az Európai Vakok Szövetsége (EBU) 2019. szeptemberi hírlevelében, melyben rendszeresen utazó vak személyként összegzi és írja le légi utazásai során gyűjtött személyes tapasztalatait, és vonja le következtetéseit.

Egy vak légiutas személyes tapasztalatai

1. New York Kennedy Repülőtér: Amikor egy nagydarab, engem a repülőtéren végigvezetni szándékozó asszisztens egy hihetetlenül kényelmetlen fém (korábban valószínűleg elektromos) kerekesszékbe akart ültetni azzal a felszólítással, hogy a következő két órában az ő engedélye nélkül abból fel ne álljak, én udvariasan, de ugyanakkor igen határozottan visszautasítottam a szolgálatait és a tömeg mozgását követve elindultam a repülőtéri folyosókon. Az illatok segítségével találtam egy éttermet, ahol ételt és italt rendeltem. A pincér részletesen elmagyarázta, hogyan juthatok el a reptéri kapuhoz; beszélgetésünket meghallotta néhány másik, szintén az én gépemmel repülő utas, akik felajánlották, hogy együtt menjünk a géphez.
2. Frankfurt: egy kedves kolumbiai (gyakornok) lány jött elém a repülőre, majd nagyon udvariasan elkísért egészen a Sheraton Hotel recepciójáig, amely szigorúan véve azért a repülőtéri folyosókon kívül esik. Úgy tűnt, fogalma sincs semmilyen idevonatkozó előírásról vagy szabályzatról, egyszerűen hallgatott a józan eszére.
3. Prága: felajánlják a kerekesszék használatának lehetőségét, de senkit nem kényszerítenek annak igénybevételére. Nekem azért lennének kétségeim, mivel a segítség nyújtással megbízott személyzet nem igazán beszél idegen nyelveket.
4. Párizs, első történet: Átszállás nélkül repültem Párizsba, illetve onnan vissza. Mindkét esetben mindennemű probléma nélkül, kerekesszék felajánlása nélkül, egyszerűen, rutinszerűen kísértek és segítettek végig a repülőtéren.
5. Párizs, második történet: Átszállással utaztam és már előre tudtam, hogy az átszállással együtt jár az, hogy egyik terminálból egy másikba kell átmennem. Tinédzserkorú, látó lányommal utaztam. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen a számára addig ismeretlen és meglehetősen összekeverhető körülmények között tájékozódnia, (balga módon) előre jeleztem, hogy személyi segítőre lesz szükségem. Valamilyen, targoncaszerű jármű érkezett a gép ajtajához, amelyből valamilyen speciális emelőszerkezet emelkedett ki, majd juttatott le minket a repülő magasságából a jármű szintjére. Ezután a jármű eszeveszett száguldásba kezdett össze-vissza a repülőtéren, és ezt mindaddig folytatta, míg végül le nem késtük a gépünket! Udvarias, dühös, majd kétségbeesett kéréseim hiábavalóak voltak; a sofőr úgy tett (vagy esetleg nem csak úgy tett) mintha egy szót sem értene angolul. Végül, amikor a jármű valahol a repülőtér üzemterületén megállt, elmenekültünk a járműről, nem törődve a sofőr kiabálásával, csak minél távolabb lehessünk! Később sikerült egy kiszolgáló pultot találnunk, ahol a kedves ügyintéző megértette a problémánkat, és átbookolt minket egy későbbi (hál Istennek még aznapi) repülőre. Egyébként, ez az EBU 9-ik, Genfben tartott Küldöttgyűlésére történő utazásunkkor történt, az említett járműben pedig a két csehországi résztvevőn kívül valamelyik FÁK országbeli küldöttek is ültek, akik – tudomásom szerint – még ma is valahol a párizsi repülőtéren keringenek…
6. Soha nem zártak még ki a légi utazásból amikor egyedül utaztam, és ilyenre példát nem hallottam egyetlen releváns személytől sem!
7. Czech Airlines/Smart Wings: A legutóbbi, ezzel a jó nevű légitársasággal történt utazásom során azt a felszólítást kaptam, hogy cseréljek helyet egy másik utassal és üljek az ablak melletti ülésre. A kapott magyarázat igen érdekes volt: “amennyiben egy vak ül a középső, vagy a folyosó melletti ülésen, akadályozhatja a repülőgép esetleges vészhelyzetben történő kiürítését”. Máshogy fogalmazva: “hadd üljenek a vakok az ablak melletti üléseken – őket nem érdemes kimenekíteni!” Kereken visszautasítottam az utasítást, és ott maradtam egyedül.
8. A legfurcsább történetem: Valamikor, a kétezres évek elején a SAS légitársasággal repültem késő este Koppenhágából Oslóba. A koppenhágai aszfalton álló gépen már majdnem elszundítottam a legutolsó sorban levő, folyosó melletti ülésemen, amikor a légi utaskísérő (egy hölgy) megérintette a vállamat és felébresztett. Arra kért, kísérjem el a repülőgép baloldali ajtajához, majd megmutatta, hogyan kell azt kinyitni és bezárni. Ezután átmentünk a kabin másik oldalán levő ajtóhoz, ahol arra kért, mutassam be neki az imént tanultakat. Legnagyobb megelégedésére minden nehézség nélkül az ajtót ki tudtam nyitni, majd vissza is zártam. Miközben a leghátsó sorban levő, folyosó melletti ülésemhez tartottunk visszafelé, megkérdeztem tőle, hogy miért tanított meg engem erre. Válasza egyszerre volt meglepő és meglehetősen ésszerű: “Ha bármi történne a világítással, Ön lenne az egyetlen, aki biztosan tudni fogja a menekülési utat.”

2)       Általános megállapítások:

1. Összegezve, a vak utasoknak ésszerű és indokolt mértékű elvárásaik legyenek, és tartózkodniuk kellene az akadálymentesen hozzáférhető fedélzeti szórakoztató rendszerek megkövetelésétől! Könnyen beszerezhetők saját tulajdonú, személyes használatú szórakoztató eszközök (Braille kijelző, digitális lejátszó, könyvolvasó stb.), és a legtöbben már rendelkeznek is ilyenekkel.
2. A repülőtereken az utasszolgáltatásokat általában kiszervezik, a külsős cégek alkalmazottai pedig nem feltétlenül a legmagasabb szellemi képességekkel rendelkező személyeket foglalkoztatnak. Ennek megfelelően nem várható az el, hogy a vak utasokkal „VIP személyként” vagy a celebekhez hasonlóan foglalkozzanak. Minket (akár tetszik, akár nem) tárgyként kezelnek (mint egy csomagot vagy egy dobozt), és NEM alanyként (emberekként)!
3. A kerekesszék nem feltétlenül jelent mindig rossz megoldást. Először is, az asszisztens nagyon gyorsan tud haladni, és nem kell azon töprengenie, hogy oldja meg a számára eddig még soha meg nem oldott rejtélyt: „Hogyan lehetséges az, hogy a vakok képesek gyalogolni, miközben nem látnak?” Második probléma: Vannak olyanok, akik egyszerűen nem szeretik, ha valakit meg kell érinteniük, vagy ha őket valaki megérinti. Az is lehet, hogy valamilyen, belső, céges szabályozás tiltja, hogy másokkal fizikai kapcsolatba kerüljenek. Ilyen esetekben a kerekesszék ésszerű megoldás.

3)       Végkövetkeztetés:

Nem vagyok biztos abban, hogy megfigyeléseim többek-e az esetek puszta leírásánál. A vak utasok jogaiért való küzdelem szintén filozófiai kérdés. Mit akarunk? A látókkal megegyező jogokat vagy kedvezményes bánásmódot? Amennyiben „egyenlő jogokat”, a döntéshozók kijelenthetik: “Egyenlő jogokat akartok a látókkal, tényleg? Rendben, mivel a látókkal többé-kevésbé senki nem foglalkozik vagy éppen, hogy magukra hagyják őket, bárminemű fizikai kontaktus, stb. nélkül, Ti is ugyanazt egyétek, mint amit ők kapnak!”

Ha kedvezményes elbánást akarunk, akkor ezt is kell mondanunk, mivel ez logikus: Mindenki tisztában van azzal, hogy a vakok hátrányos helyzetben vannak, így ha a feltételeket egy kicsit is egyenlőbbé kívánjuk tenni, lehetőségünk kell, hogy legyen arra, hogy bizonyos kedvezményeket elvárhassunk és megköveteljünk, mint például megfelelő segítést a repülőtereken és a repülőgépeken!

Rudolf Volejnik, Alelnök Csehországi Vakok Szövetsége.

A nemzetközi nőnap utáni hétfőn, 2026. március 9-én 16:00 órai kezdettel várunk minden kedves érdeklődőt az MVGYOSZ székházába Mach András tavaszköszöntő versműsorára.

Mach András, a hangoskönyvtár önkéntes felolvasója, aki számtalan hazai szavalóverseny fődíját vitte már haza, most a szerelmi líra jól ismert vagy éppenséggel ritkán hallható darabjaiból válogatott össze egy csokorra valót a látássérült versbarátok számára. Az egyetlen alkalommal bemutatott programon 15 költemény hangzik el Mach András előadásában.

A produkciót felvezeti: Iván Péter
Zongorán játszik: Kovács Maximilián

Dátum: 2026. március 9., 16:00 óra
Helyszín: Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (1146 Budapest, Hermina út 47. Sipeki-villa)

A programon való részvétel díjmentes, de a terem befogadóképessége miatt előzetes regisztrációhoz kötött. Regisztrálni az MVGYOSZ elérhetőségein lehet.

A program ideje alatt kép- és videófelvételek készülnek, melyek közösségi oldalakon is megjelenhetnek.

Idén már csak néhány napig, október 15-ig látogatható a Vakok Kertje, hamarosan megkezdődik a park téliesítése és az eszközök karbantartása. A búcsú csak időleges, 2025-ben új szolgáltatásokkal és programokkal várja a látássérült látogatókat a népszerű pihenőpark.

A kert közel öt évtizede biztosít nyugodt és biztonságos pihenési lehetőséget a szabad levegőn olvasni, sétálni, beszélgetni, mozogni vagy szórakozni vágyó látássérült embereknek. A kert területén pihenőpadok, különböző burkolattal készült sétautak, magasított növényágyások és szabadtéri játékok találhatók.

Néhány hónappal ezelőtt a Vakok Világa folyóirat munkatársa, Tóth Andrea arról kérdezte a vendégeket, hogy miért szeretik a Vakok Kertjét.

A vak és gyengénlátó vendégek többek között a kert biztonságát, megközelíthetőségét, a programok és a szolgáltatások bővülését, az új eszközöket, a szabadtéri sportolási lehetőségeket, a tisztaságot, az illatos növényeket és a közösséget említették pozitívumként.

A kert üzemeltetéséért felelős személyként jó volt olvasni ezeket a megerősítő üzeneteket, mivel munkatársaimmal 2024-ben is azon dolgoztunk, hogy a Vakok Kertje látogatói jól érezzék magukat a látássérült emberek számára legbiztonságosabb közparkban.

Családi események, baráti találkozók, születésnapok, gyermeknap, zenés kerti parti és még sok egyéb program várta a betérőket. Nagy örömünkre idén önzetlen adományozóink segítségével az elhasználódott pingpongasztalt is sikerült lecserélnünk egy új, szabadtéri, dán asztalra.

Az őszi, téli időszakban a kert a hagyományokhoz híven pihenni tér, hogy 2025 tavaszán teljes pompájában, új szolgáltatásokkal, megújult lengőtekével és rendezvényekkel várja vissza látogatóit.

Köszönjük, hogy szolgáltatásainkat idén is igénybe vették! Szeretettel várjuk önöket áprilisban!

dr. Nagyné Berke Mónika
szolgáltatásvezető