Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Az uniós intézmények, a tagállamok, a tagállami hatóságok és az állampolgárok egy vertikális rendszerben helyezkednek el. Ebben az alá-fölérendeltségi viszonyban, ha az együttműködés nem sikeres, elveszhetnek olyan információk is, amelyek a fogyatékossággal élő személyek életminőségét egyébként javíthatnák.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

A stratégia megalkotását megelőző vizsgálatok által feltárt kritikus pontok áttekintésének végéhez közeledünk. Ezúttal az Európai Unió intézményeinek, az egyes tagállamok, a tagállami hatóságok és az érintett állampolgárok közti együttműködés szükségességét járjuk körbe.

Együttműködés az Európai Unió intézményi szintjén

Azzal, hogy az Európai Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD), annak összes rendelkezése az Európai Unió jogrendjének részévé vált, rendelkezéseit tehát kötelező lenne betartani. A korábban lefolytatott vizsgálatok azonban egyértelműen rámutattak arra, hogy amíg a kötelező előírások végrehajtása nincs ellenőrizve, addig nem jelent valós fenyegetést, ha azokat mégsem tartják be. A végrehajtás tehát csak akkor lehet sikeres, ha az intézkedések, szabályok vonatkozásában mind európai uniós, mind tagállami, mind pedig hatósági szinten ellenőrzik azokat.

Ennek első lépéseként az Európai Bizottság együttműködik az Európai Parlamenttel és az Európa Tanáccsal annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ügyeket megfelelően figyelembe vegyék az intézményközi tárgyalások során, és hogy beazonosítsák a jelenlegi jogszabályok hiányosságait.

Továbbá az Európai Bizottság:

• felszólítja az összes uniós intézményt és szervet, ügynökséget és küldöttséget, hogy jelöljenek ki fogyatékosságügyi koordinátorokat intézményeikbe a fogyatékosságügyi stratégiáik megvalósítása érdekében,
• rendszeres magas szintű találkozókat szervez az Európai Parlament, az Európa Tanács, az Európai Bizottság és az EKSZ, valamint a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek részvételével,
• évente eszmecserét szervez az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.

A fogyatékos emberek jogainak érvényesítése érdekében az Európai Bizottság arra kéri fel a tagállamokat, hogy szakpolitikáik megalkotása során legyenek különös figyelemmel a fogyatékossággal élő személyek speciális szükségleteire.

Együttműködés tagállami és hatósági szinten

Azzal, hogy az Európai Unió ratifikálta a CRPD-t, az egyes tagállamok számára is kötelezővé vált annak betartása. A tagállamok, mivel hatóságaik útján ők állnak az érintettekkel a legközelebbi kapcsolatban, kulcsfontosságú szereppel bírnak az egyezmény végrehajtásában. Kötelességük rendszeresen jelentést tenni az egyezmény végrehajtásáról és a fogyatékossággal kapcsolatos stratégiai döntéseikről, ám ezeknek valóságtartalmát nem igazán ellenőrzik.

A fő cél tehát az ellenőrzési mechanizmus megerősítése mellett egy olyan platform létrehozása, amely a korábban ennek feladatkörét ellátó magasszintű munkacsoportot leváltva:

• ellenőrzi a CRPD és a nemzeti stratégiák végrehajtását,
• összefogja az egyezmény nemzetközi koordinátorait,
• kapcsolatot teremt a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezetei és az Európai Bizottság között,
• és egy tagállamközi fórumot hoz létre, ahol a tagállami képviselők értékelhetik a végrehajtás érdekében tett erőfeszítéseket.

A 2021-ben létrehozandó platformhoz egy mindenki számára hozzáférhető online adatbázis is tartozik, ahol a platform üléseiről, tevékenységeiről, elemzéseiről, az egyes országokkal kapcsolatos információkról, az inklúzió mértékéről, a hozzáférhetőséggel kapcsolatos bevált gyakorlatokról is lehet olvasni.

Másodlagos cél a tagállami helyi és regionális hatóságok helyi hálózataival történő párbeszéd kialakítása a fogyatékossággal kapcsolatban.

A törekvések azonban csak akkor vezetnek sikerre, ha a tagállamok olyan stratégiákat fogadnak el, amelyek összhangban állnak az európai uniós fogyatékosságügyi stratégiával, a CRPD-vel, és amelyek előmozdítják az előírások végrehajtását is.

Európai uniós finanszírozással a végrehajtásért

Az Európai Unió 2021-2027-es költségvetése külön költségkeretet tartalmaz a CRPD és e stratégia tagállami szintű végrehajtásának támogatására. A fenntarthatóbb Európa alapjainak lefektetése és a gazdaság helyreállítása érdekében létrehozott Next Generation EU helyreállítási terv ezen kívül további kapukat nyit a tagállamok előtt.

Végül nem szabad elfeledkeznünk a megosztott irányítású alapokról szóló uniós rendeletben említett kohéziós alapokról sem. Az Európai Szociális Alap +, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az új Méltányos Átállást Támogató Alap beruházási feltételeinek egyike a CRPD végrehajtását biztosító nemzeti keret rendelkezésre állása, valamint az akadálymentességet biztosító intézkedések megléte.

A rendelet alapján lehetőség nyílik pályázat benyújtására az intézményesítettség csökkentése, a fogyatékossággal élő személyek társadalmi-gazdasági befogadása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az inkluzív oktatás és egészségügyi ellátás, a kulturális örökség inkluzívabbá tétele, valamint az akadálymentesség biztosítása érdekében. A közös rendelkezésekről szóló rendelet azt is előírja, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az egyenlő esélyű hozzáférés követelményét a tagállamok operatív programjainak előkészítése és végrehajtása során mindvégig figyelembe kell venni.

Az Erasmus+ program ösztönözni fogja a fogyatékossággal élő résztvevők pénzügyi támogatását és egyéb befogadási intézkedéseit. A „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program támogatni fogja e stratégia végrehajtását és irányítását. Az Európai Bizottság segíteni fogja más pénzügyi eszközök és programok – például az InvestEU és a Horizont Európa fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő végrehajtását.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret releváns forráskezelése által – a fogyatékossággal élő személyek jogai tekintetében történő összehangolása érdekében – az Európai Bizottság megerősített együttműködéssel, figyelemfelkeltő tevékenységekkel és célzott iránymutatással fogja támogatni a tagállamokat.

A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (2021–2027) hozzá fog járulni a stratégia külső célkitűzéseinek végrehajtásához. Az olyan alapok, mint például a SOCIEUX+, a rövid távú missziókra összpontosító technikai együttműködési program, a technikai segítségnyújtási és információcsere-eszköz (TAIEX) és a TWINNING programok világszerte hozzájárulnak az uniós fogyatékosságügyi politikák végrehajtásához.

Az Európai Bizottság:

• a fogyatékossággal élő polgárok másokkal egyenlő szerepvállalásának előmozdítása érdekében feltárja az új „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztüli finanszírozási lehetőségeket,
• támogatja a tagállamokat az uniós alapok fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő felhasználásában,
• valamint az akadálymentesség tiszteletben tartásában, továbbá annak biztosításában, hogy az uniós alapok ne támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a szegregációhoz vagy a kirekesztéshez.

A tagállamok felkérést kapnak arra is, hogy segítsék elő a helyi hatóságok, az érdekvédelmi szervezetek, a civil társadalom, az alapvető jogokkal foglalkozó szervek és más érdekvédelmi szervezetek partnerségét az uniós alapok végrehajtása és kialakítása során. Továbbá ösztönözniük kell a CRPD nemzeti kapcsolattartó pontjait a vonatkozó előfeltételek teljesítésének érdekében.

A következő rész tartalmából

A jó gyakorlatok megosztása és a példamutatás elősegítheti-e a kiválasztási, foglalkoztatási és megtartási folyamatokat a munkahelyeken? Ha ismerem a szomszédos tagállam infokommunikációs és épített környezeti akadálymentességi gyakorlatait, felhasználhatom-e jogszerűen a saját környezetemben? Következő cikkünkből ez is kiderül!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Mik az egyenlő esélyű hozzáférés alapelvei, és mennyiben valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Mit tesz az Európai Unió az épített környezet és az infokommunikáció akadálymentessége érdekében? Cikkünkből kiderül!

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Március 3-án jelent meg az Európai Unió 2021-2030 közötti fogyatékosságügyi stratégiájáról szóló dokumentum. Ez a javaslat tartalmazza az EU középtávú fogyatékosságügyi politikájának főbb pontjait, a bevezetni kívánt új intézkedéseket, a tagállamok felé támasztott elvárásokat és a meghozott intézkedések végrehajtásának ellenőrzéséért tett erőfeszítéseket.

Jelen cikkünkben a stratégia első két pontjának összefoglalását olvashatják.

A stratégia két fő kiindulási alapját a 2006-ban elfogadott (és hazánkban a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett), a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a szociális jogok európai pillérének 17. számú alapelve adta. Ez utóbbi sorolja fel az Európai Unió területén élő közel 87 millió fogyatékossággal élő személy alapvető jogainak érvényesüléséhez szükséges kulcsokat, például az emberhez méltó életet biztosító jövedelemtámogatáshoz, a munkaerőpiaci és társadalmi részvételt elősegítő szolgáltatásokhoz és az igényeiknek megfelelő munkakörnyezethez való jogot.

Egyes területeken – mint például a közlekedés vagy a belső piac – az EU a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik. Más releváns területeken, például az egészségügy, az oktatás és a kultúra területén a fő hatáskör továbbra is a tagállamokhoz tartozik, és az EU csak támogató szerepet tölt be. Ezért továbbra is a tagállamok elsődleges felelőssége, hogy nemzeti fogyatékosságügyi politikáikat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtására vonatkozó kötelezettségeiknek és az alkalmazandó uniós szabályoknak megfelelően alakítsák ki.

Akadálymentesség – vannak még teendők

 Az épített és virtuális környezetekhez, az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT), árukhoz és szolgáltatásokhoz, többek közt a közlekedéshez és az infrastruktúrához való hozzáférés a jogok záloga és a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon történő, teljes körű részvételének előfeltétele.

Egy közelmúltbeli felmérés alapján az EU fogyatékossággal élő polgárai ma is sokszor ütköznek akadályokba az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a politikai életben való részvétel, a szabadidő hasznos eltöltése, valamint az európai mobilitás és a lakóhely szabad megválasztása kapcsán, amelyekre a világjárvány okán bevezetett külön intézkedések nagyban rá is erősítettek. Habár az EU az elmúlt évtizedben több akadálymentességet érintő irányelvet is elfogadott, ezek végrehajtásának ellenőrzése nem minden esetben történt meg, és ahol megtörtént, ott is több hiányosságra derült fény.

Fejlődő szolgáltatások

 Az elmúlt tíz évben sok olyan jogszabályt fogadott el az EU, amelyek közvetlenül vagy közvetve alkalmazva tagállami szinten adták meg az akadálymentes élet kereteit. Intézkedéscsomagot hoztak a termékek és a szolgáltatások akadálymentes hozzáférhetőségéről, irányelvet alkottak a webes akadálymentesítésről, rendeletben írták elő a közszféra online felületeinek akadálymentesítését (ezt hazánkban a 2018. évi LXXV. törvény írja elő), létrejött az elektronikus hírközlési kódex és az audiovizuális médiaszolgáltatások irányelve, aktualizálásra került a szerzői jogra vonatkozó szabályokat összefoglaló Marákesi Egyezmény, valamint egységesítették a segélyhívó szolgáltatások akadálymentes hozzáférhetőségét.

Utazás – további intézkedések szükségesek

 Az utazás akadálymentesítésénél továbbra is vannak megoldandó feladatok. Elméletben a fogyatékossággal élő és mozgásukban korlátozott polgárok megkülönböztetés-mentes utazáshoz való joga, valamint a légi, vasúti, autóbuszos és tengeri utazások során az ingyenes segítség, mint szolgáltatás, adott. Ám a gyakorlatban ez sajnos egyes régiókban egyáltalán nem, míg más helyeken csak részlegesen valósul meg. Ennek érdekében az EU 2021 folyamán megvizsgálja, milyen további intézkedések szükségesek, mi okból nem valósul meg az akadálymentességi irányelvben lefektetettek végrehajtása, és ahol ez szükséges, új szabályokat alkot.

Egyetemes tervezés – nem lehet eléggé hangsúlyozni

 A stratégia célul tűzte ki a korábbiakban hozott intézkedések és jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését, ahol különösen nagy szerepet kap az épített környezet, az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének vizsgálata mellett az a kérdés is, hogy az érintett szervezetek elfogadták-e a „mindenki számára történő tervezés” elvét. Eszerint az új szolgáltatások kialakítása, a meglévő szolgáltatások újratervezése és fejlesztése során különösen oda kell figyelni, hogy a kész produktum külön akadálymentesítési intézkedés nélkül is bárki számára könnyen hozzáférhető legyen.

Annak érdekében, hogy Európa akadálymentessé váljon, a tagállamoknak minden vonatkozó szakpolitikába és intézkedésbe be kell építeniük az akadálymentességet. Különösen igaz ez a közigazgatás digitális átállása miatt megnyíló új felületekre, illetve a bizottság egy korábbi javaslata alapján a tagállamok központi kormányzati épületeinek energiahatékonysági célú felújítása közben végzett akadálymentesítési törekvésekre. Emellett muszáj, hogy a szakemberek akadálymentességi képzésben vegyenek részt.

Középtávú cél, hogy az államigazgatás összes épülete 2030-ra mindenki számára akadálymentes legyen. Ennek érdekében az EU a 2025-ig befejeződő vizsgálatai során ellenőrzi a meghozott intézkedések helyes végrehajtását, azonosítja a hiányokat, ahol kell, ott új normát alkot, egységesíti a műszaki előírásokat, és az árak versenyképességének megtartásáért felülvizsgálja az egyes tagállamokban használt támogató technológiákat.

Accessible EU – Egységes forrás az akadálymentesítéshez

 A 2022-ben elinduló program célja egy olyan egységes felület kialakítása, ahol az érintettek és a velük dolgozó szakemberek is egyaránt valós, releváns és naprakész ismeretekhez juthatnak az akadálymentesítést illetően. A programban az EU szakemberei mellett a tagállamok fogyatékosságügyi politikájának végrehajtásáért felelős hatóságok, valamint a terület egyéb szakértői vesznek részt. Az együttműködés célja a bevált gyakorlatok megosztása, ösztönzés a szakpolitikák nemzetközi és uniós kidolgozására és finomhangolására, valamint új eszközök, szabványok alkotása az uniós jog könnyebb végrehajthatóságáért.

A stratégia magyar nyelvű fordítása az alábbi hivatkozásra kattintva érhető el:

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2021:101:FIN#PP4Contents

Következő cikkünkben a mozgás szabadságát, a politikai részvétel egyenlő esélyű hozzáférésének kérdését és a fogyatékossággal élők lakhatási körülményeinek megválasztásához fűződő lehetőségeit tekintjük át. Maradjanak velünk!

 

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

 

 

Milyen módon kell megerősíteni a jelenleg az Európai Unióban működő szociális védelmi rendszereket? Mit tesz az EU annak érdekében, hogy érvényesüljön az egyenlő esélyű hozzáféréshez és a megkülönböztetés-mentességhez való jog egy fogyatékossággal élő személy hétköznapi életében?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

A sorozat előző részében áttekintettük, hogy mit tesz az Európai Unió a munkahelyek akadálymentesítéséért, a meglévő munkahely fenntartásáért, és annak érdekében, hogy minél több fogyatékossággal élő ember kerüljön foglalkoztatási jogviszonyba. Jelen cikkünkben részben az előzőekben kifejtettek hátteréül szolgáló szociális rendszerek működését, az ezekben felmerülő akadályokat, és az ezek kulcsát jelentő egyenlő esélyű hozzáféréshez való jogot járjuk körbe.

Tisztességes életszínvonalat a fogyatékossággal élő embereknek is!

A tisztességes foglalkoztatás mellett a megfelelő szociális védelem – beleértve a nyugdíjprogramokat is – alapvető előfeltétele annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családjaik számára a tisztességes életszínvonalhoz elegendő jövedelem álljon rendelkezésre.

Összhangban a szociális jogok európai pillérével és az emberi jogi ENSZ-egyezménnyel, az EU-tagállamok megújították szociális rendszereiket: a reformok keretében azokban a tagállamokban, ahol eddig nem voltak ilyenek, ott új, jövedelempótló juttatásokat vezettek be a fogyatékossággal élők számára.

A strukturális reformtámogató program, majd később a technikai támogatási eszköz egy újabb lehetőséget biztosít a tagállamoknak ahhoz, hogy az erre elkülönített 864,4 millió eurós költségvetés felhasználásával más módokon hajtsanak végre reformot a szociális rendszeren belül, például abból a célból, hogy emeljék a szociális ágazati dolgozók, a gondozók és az ápolók fizetését.

Az elégtelen munkaerőpiaci részvétel, szociális védelem és az emiatt elérhetetlenül drága gondozási szolgáltatások hiánya további kiszolgáltatottsághoz vezethet, hiszen az érintettek jobban ki vannak téve az elszegényedés kockázatának. Nem ritka ugyanis, hogy – többek között az elégtelen foglalkoztatási körülmények és lehetőségek okán – az érintettek előbb választják a pénzben kevesebb, de biztosabb rokkantsági ellátást egy bizonytalan, ám valamivel többet fizető munkahellyel szemben, ahol a munkaviszonyuk bármikor megszűnhet.

Az Európai Bizottság ezért:

• 2022-ben tanulmányt készít a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szociális védelemről és szolgáltatásokról, hogy megvizsgálja a rokkantsági ellátással, az időskori jövedelemmel, az egészségbiztosítással, a pénzbeli és nem pénzbeli ellátásokkal, valamint a fogyatékosság miatti többletköltségekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat,
• iránymutatást nyújt a tagállamoknak a fogyatékossággal élő személyekre és a fogyatékossággal kapcsolatos értékelési keretekre összpontosító szociális védelem további reformjaihoz, többek között a technikai támogatási eszközön keresztül benyújtott kérelmek alapján,
• intézkedések meghatározására kéri a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szociális védelem hiányosságainak további leküzdésére, hogy csökkenteni lehessen az egyenlőtlenségeket, többek közt a fogyatékossággal és a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos külön költségek kompenzációja révén.

Az egyenlő esélyű hozzáférés továbbra is elméleti fogalom?

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megkülönböztetés és az erőszak minden formájával szembeni védelemhez, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, a kultúrához, a lakhatáshoz, a szabadidős tevékenységekhez, a kikapcsolódást elősegítő tevékenységekhez, a sporthoz és a turizmushoz való egyenlő hozzáféréshez és esélyegyenlőséghez, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Joguk van ezekhez, ám hozzáférésük már nem mindig.

Az Európai Bizottság kutatásai alapján:

• az egészségügyi szolgáltatásokból hozzáférhetőségi okokból kizárt emberek között négyszer annyi a fogyatékossággal élő, mint a nem fogyatékossággal élő;
• a nem fogyatékossággal élő EU-polgárok 43%-a szerez felsőfokú végzettséget, míg a fogyatékossággal élőknek csupán 29%-a;
• a fogyatékossággal élő emberek 52%-a tapasztal magával szemben negatív diszkriminációt.

E kétségbeejtő adatokat tekintve nem csoda, ha az Európai Bizottság a 2021-2030-ig terjedő cselekvési időszakban külön intézkedésekkel igyekszik elősegíteni, hogy a fogyatékossággal élő polgárok is ugyanolyan esélyekkel jussanak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, a jogvédelemhez, a szabadsághoz és a biztonsághoz. Ha ez a négy pillér már adott, akkor lehet továbbhaladni olyan, szintén fontos kulcspontokra, mint a szociális védelem, az egészségügy, az oktatás, az áruk és szolgáltatások, valamint a lakhatás egyenlő esélyű hozzáférhetősége.

A kiszolgáltatottság csökkentése

Az igazságszolgáltatás, a jogvédelem, a szabadság és a biztonság, illetve ezek mindenki számára nyújtott hozzáférhetősége teszi az emberek közösségét társadalommá, és garantálja a különböző egyének emberi jogait. Ha kizárunk e jogok gyakorlásából bárkit is, azzal emberi méltóságát sértjük, még akkor is, ha ezt indirekt úton tesszük.

Ezen akadályok az észszerű alkalmazkodás mentén nagyrészt felszámolhatóak lennének, különösen az igazságszolgáltatás és a jogvédelem területén. Megfelelő alkalmazkodás mellett ugyanis lehetővé válna, hogy a fogyatékossággal élők tanúként járjanak el, és áldozatként, gyanúsítottként vagy vádlottként is akadálytalanul gyakorolhassák az őket megillető jogokat. Megfelelő intézkedésekkel, továbbá a szakterület tekintetében tehetséges és megalapozott tudással rendelkező fogyatékossággal élő szakemberek is szerephez juthatnának mint bírók, ügyészek vagy ügyvédek.

Mindaddig, amíg az egyes tagállamokban bevett gyakorlat a pszichoszociális, mentális vagy értelmi akadályokkal küzdő személyek jogképességtől való megfosztása, addig ezt az Európai Bizottság sem nézheti tétlenül.

Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálására, az áldozatok jogainak védelmére és a szakemberek képzésére irányuló kezdeményezéseiben az Európai Bizottság a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban figyelembe veszi a fogyatékosságot. Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálása elengedhetetlen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításához, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is, ha biztosított az akadálymentesség.

A fogyatékossággal élő nők tízszer nagyobb kockázatnak vannak kitéve az őket érő erőszakot illetően, ezért rájuk, illetve az intézményekben lakó fogyatékossággal élő polgárokra különös figyelemmel kell lenni az új képzési és akadálymentesítési stratégiák megalkotása során. További cél az egyének jogainak védelme a digitális térben, valamint a CRPD-vel és más fogyatékossággal élőket érintő uniós szabályokkal összhangban a jogi szakemberek képzésének bővítése.

Az Európai Bizottság:

• együttműködik a tagállamokkal a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi hágai egyezménynek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő végrehajtása érdekében, többek között a kiszolgáltatott felnőttek, különösen a szellemi fogyatékossággal élők határokon átnyúló helyzetekben való védelméről szóló tanulmány révén, hogy előkészítse a hágai egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását,
• tanulmányt készít a büntetőeljárás során a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek számára biztosított eljárási biztosítékokról, valamint felméri, hogy szükség van-e olyan jogalkotási javaslatokra, amelyek megerősítik a bűncselekmények áldozataivá váló, kiszolgáltatott felnőttek támogatását és védelmét az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiával (2020-2025) összhangban,
• iránymutatást nyújt a tagállamoknak az EU-n belül fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésével kapcsolatban, az ENSZ által biztosított nemzetközi iránymutatás alapján,
• olyan intézkedéseket fog kidolgozni, amelyek támogatják a tagállamokat abban, hogy növeljék a fogyatékossággal élő személyek szakemberként való részvételét az igazságszolgáltatási rendszerben és összegyűjtsék a támogatott döntéshozatallal kapcsolatos bevált gyakorlatokat.

 A következő rész tartalmából

Mennyiben valósul meg az egyenlő esélyű hozzáférés követelménye az egészségügy, a szociális támogatások, az oktatás, az áruk és a szolgáltatások területén? Mit jelent az inkluzív és akadálymentes oktatás és ki juthat hozzá? Hogyan reagál az egészségügy egy fogyatékossággal élő páciens megjelenésére? Tudják-e a jelenlegi rendszerek garantálni, hogy ő is hozzájusson minden őt megillető kezeléshez?

Jövő heti cikkünkből kiderül!

Addig is maradjanak velünk!

 

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

Mennyivel van kevesebb lehetősége a gyakorlatban egy fogyatékossággal élő személynek hozzáférni a minőségi szabadidős tevékenységekhez? Mennyivel van nagyobb veszélyben a mindennapok során a fogyatékossággal élő ember, mint mások?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Előző cikkünkben az oktatás és az egészségügy helyzetét jártuk körbe. Ebben a részben a művészet, a kultúra, a turizmus, a szórakozás hozzáférhetősége mellett a sportról és a fogyatékossággal élő személyek biztonságáról és védelméről is szó lesz.

A kikapcsolódás hozzáférhetősége

A hozzáférhető és inkluzív művészet, a kultúra, a sport, a szabadidős programok, a kikapcsolódást elősegítő tevékenységek, az idegenforgalom alapvető fontosságúak a társadalomban való teljes körű részvételhez, a jólét növeléséhez, az egyéni képességek kiaknázásához és javításához.

Az érintettek bevonásával több olyan felmérés is készült a közelmúltban, amelyek komoly hiányosságokat tártak fel a kultúra és a szabadidő aktív eltöltésére lehetőséget adó egyes területeken. Habár egyre több inkluzív sportlétesítmény jön létre, és egyre több országban – köztünk hazánkban is – válik elérhetővé a kultúra akadálymentesítése, ideértve a felirattal vagy audionarrációval ellátott tv-filmeket, az inkluzív mozivetítéseket és az egyéb akadálymentesített rendezvényeket, még mindig van hová fejlődnünk.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény olyan kétutas politikára szólít fel, amely a gyermekeknek és felnőtteknek szóló, általános és fogyatékosságspecifikus tevékenységeket is előmozdítja. Az Európai Bizottság ennek megfelelően erősíti az együttműködést a fogyatékos emberek sportszervezeteivel az érintettek részvételének támogatása céljából. Ezen túlmenően elősegíti a fogyatékossággal élő művészek alkotásainak láthatóságát. Az uniós finanszírozás – például a Kreatív Európa Program segítségével – pedig törekedni fog a kulturális örökség és a művészetek akadálymentesítésére, a nyomtatott művek hozzáférhetőségére.

Sajnos manapság is számtalan olyan audiovizuális mű (film, reklám stb.) lát napvilágot, amelyekben a fogyatékossággal élő személyek az emberi méltóságot sértő, a sztereotípiáknak alapot adó módon jelennek meg. Az Európai Bizottság az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel és más hatályos szabályokkal összhangban ezek ellen is fellép.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• tanulmányt készít a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. cikke végrehajtásának értékeléséről, hogy segítse a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek sportban, kultúrában és szabadidős tevékenységekben való részvételének és támogatásának fokozására irányuló szakpolitikákban,
• partnerségre lép a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal a sport területén a befogadás előmozdítása, valamint a sztereotípiák elleni küzdelem érdekében;
• az Intelligens Turizmus Európai Fővárosa díjon keresztül továbbra is előmozdítja az akadálymentes turizmus fejlesztését.

A tagállamokat pedig a fogyatékossággal élő személyek művészi produktumainak népszerűsítésére és ösztönzésére, illetve láthatóságuk növelése céljából kiállítások és előadások szervezésére, ezek támogatására kéri fel a meglévő múzeumok és művészeti gyűjtemények akadálymentesítése mellett.

A fogyatékosság magasabb biztonsági kockázatot jelent

A legtöbb fogyatékossággal élő ember pusztán állapotánál fogva is jobban ki van szolgáltatva az őt potenciálisan érő veszélyeknek, mint mások. Ez hatványozottan igaz akkor, ha otthonától távol, egy speciális intézményben él, vagy ha nő, idős ember vagy gyermek az illető. Emellett gyakrabban tapasztalhatják, hogy gyűlöletbeszéd tárgyaivá válhatnak, illetve gyakrabban lesznek megfélemlítés vagy zaklatás áldozatai az oktatási intézményekben vagy a munkahelyeken.

A fogyatékossággal élő vagy egészségügyi problémákkal küzdő személyek körében magasabb az erőszak előfordulási aránya (17%, szemben a fogyatékossággal nem rendelkezők 8%-ával), és nagyobb a zaklatás aránya (50%, szemben a fogyatékossággal nem rendelkezők 37%-ával). Emellett az emberkereskedelem, a koldulásra kényszerítés és a mögöttes céllal kötött házasságok kockázatának is jobban ki vannak téve.

A migránsok, a nemzetközi védelmet kérelmezők és a nemzetközi védelmet élvezők, többek közt a fogyatékossággal élő gyermekek biztonságát és jóllétét nem minden esetben védik a befogadóállomásokon vagy az őket befogadó egyéb létesítményekben. Az olyan katasztrófák, mint az árvizek és a földrengések, súlyosbítják az érintettek kiszolgáltatottságát, így helyzetükből nehezebben tudnak kitörni. Katasztrófák esetén az egyenlőséggel és akadálymentességgel kapcsolatos kérdéseket a meglévő vészhelyzeti tervekben és a polgári védelmi segítségnyújtásban egyaránt gyakran figyelmen kívül hagyják.

Sokkal közelebbi problémát jelent az éghajlatváltozás. Ha a változó éghajlat miatt infrastrukturális változtatásokra van szükség, az a fogyatékossággal élő személyekre is hatással lehet. Emiatt az érintettekre külön figyelmet kell fordítani a zöld átállás során.

Ehhez azonban többrétegű szakpolitikák kiépítésére van szükség. Az Európai Unió a bűnözéssel és az erőszakkal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében új, erősebb jogi mechanizmust vezetett be. Emellett a 2020-2025-re szóló nemi esélyegyenlőségi és gyermekjogi stratégiák keretében további célzott intézkedésekkel segíti elő a biztonság és védelem növelését, a szakembergárda bővítését és a figyelemfelhívó kampányok sikerességét. Az Európai Bizottság arra is külön figyelmet fordít, hogy a bántalmazás és az erőszak elleni fellépés, az intézmények nyomon követése, valamint visszaélés esetén a szisztematikus azonosítás és nyomozás a jövőbeli új szakpolitikáknak is részét képezze.

A polgári védelmi műveletekre vonatkozó közös európai szabványok felé haladva a Bizottság be fogja építeni a figyelemfelkeltést a veszélyeztetett csoportok biztonságának javítása érdekében. Az uniós finanszírozás a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire való figyelemfelhívásra lesz felhasználva a polgári védelmi fórummal és az uniós polgári védelmi tudáshálózattal tartott polgári védelmi találkozók révén. A Bizottság folytatni fogja a katasztrófahelyzetekre vonatkozó képzési programok finanszírozását, beleértve a fogyatékossággal élő személyek igényeit figyelembe vevő felkészültségi projekteket és gyakorlatokat, és megerősíti a megelőző intézkedések célzott nyomon követését.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• 2024-ig iránymutatást nyújt a tagállamoknak és a szakembereknek, köztük a rendőröknek, az erőszak fogyatékossággal élő áldozatainak nyújtott támogatás javítására vonatkozóan,
• illetve felkéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy vizsgálja meg az intézményekben lakó, fogyatékossággal élő személyek helyzetét az erőszakkal, bántalmazással és kínzással kapcsolatban.
• A tagállamok ezen kívül felkérést kapnak az Európai Menekültügyi Rendszer által nyújtott vívmányok végrehajtására, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő, nemzetközi védelmet kérelmezők és nemzetközi védelemben részesülő személyek – köztük a fogyatékossággal élő személyek – sajátos szükségleteit a megfelelő gyakorlati védelem biztosítása érdekében,
• valamint a kiszolgáltatott, köztük a fogyatékossággal élő személyek menedékjog iránti kérelmeivel foglalkozó védelmi tisztviselők és tolmácsok képzésének megkönnyítésére az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal való szoros együttműködésben.

A következő rész tartalmából

Mit tesznek a világ más részein a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítése érdekében? Milyen hatékony eszközök állnak az Európai Unió tagállamainak rendelkezésére a hatékony jogvédelem megvalósításához? Szükség van-e további eszközökre, és ha igen, milyen formában?

Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Mennyiben érvényesül a mozgás szabadsága mint uniós alapjog egy fogyatékossággal élő EU-polgár esetében? Lehet-e a mai Magyarországon akadálymentesen szavazni? Hogyan teszi lehetővé az Európai Unió, hogy a fogyatékossággal élő személy megválaszthassa, kivel, hol és hogyan szeretne élni?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Előző cikkünkben áttekintettük, mit tesz az Európai Unió az akadálymentesség elősegítéséért. Jelen cikkünkben megvizsgáljuk, hogyan gyakorolhatjuk fogyatékossággal élőként EU-polgári jogainkat, és a tisztességes életminőséghez és az önálló élethez való jogról is szó esik.

Európai fogyatékossági igazolvány – 8 országban zajlanak a kísérletek

Az Európai Unió egyik alapszabadsága, a mozgás szabadsága és a tartózkodási hely szabad megválasztása elvben minden EU-polgárt egyenlően megillet. Ezzel szemben a gyakorlat az érzékszervi fogyatékossággal élő polgárok esetében korántsem egységes. A tagállami hatóságok vagy érdekvédelmi szervezetek által kibocsátott igazolványok egy másik tagállamban nehezen, vagy épp egyáltalán nem érvényesíthetőek, így az érintettek a másik tagállamban sok kedvezménytől és életminőséget javító szolgáltatástól elesnek. Ilyen kedvezmények és szolgáltatások például az utazási díjkedvezmény, a kerekesszékesek számára a vonatokon használt emelőberendezés ingyenes használata, a hallássérülteknek nyújtható jeltolmács-szolgáltatás vagy a személyi asszisztencia.

Jelenleg is folyik egy kísérleti projekt, amely a kölcsönös elismerés elvén alapulva vizsgálja, hogy egy egységes fogyatékossági igazolvány mennyire segítheti elő, hogy az érintettek egy másik tagállamban is ugyanúgy igénybe vehessék az ottani kedvezményeket és szolgáltatásokat, mint az adott tagállam fogyatékossággal élő állampolgárai. Ennek a projektnek, valamint az egységes európai parkolási igazolvány bevezetésének tapasztalatain alapulva az Európai Bizottság 2023 végéig szeretne egy egységes európai fogyatékossági kártyát kibocsátani, amelyet a tagállamok kölcsönösen elismernek annak érdekében, hogy az EU fogyatékossággal élő állampolgárai ne legyenek többé kizárva alapvető uniós jogaik gyakorlásából.

Állampolgári kötelességek teljesítése – részvétel a demokráciában

Habár a fogyatékosügyi ENSZ-egyezmény egyértelműen leírja, hogy a fogyatékossággal élő állampolgárok is azonos feltételekkel és esélyekkel jogosultak részt venni a választásokon, akár mint választók, akár mint jelöltek, egyes EU-tagállamokban a mai napig sem alkották meg az akadálymentes szavazás alapvető szabályait.

Annak érdekében, hogy a jelenleg ebből a jogból fogyatékossága vagy mentális egészsége okán kizárt 800.000 EU-polgár is egyenlő esélyekkel vehessen részt legalább az uniós választásokon, az Európai Bizottság felméri a főbb akadályozó tényezőket, és részint a felmérés, részint pedig a 2019-es EP-választásokról szóló jelentés eredményeire figyelemmel – javaslatot nyújt a tagállamoknak egy átláthatóbb, egységesebb választási eljárási keretrendszer megalkotására. Azért ad csak javaslatot, mert a választások lebonyolítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, és az Európai Uniónak nincs joga kötelező jelleggel szabályt alkotni e körben.

A Bizottság ezenkívül:

– együttműködik a tagállamokkal az európai választási együttműködési hálózat keretében a teljes körű választási részvétel és az európai választásoknak az alulreprezentált polgárok, köztük a fogyatékossággal élő polgárok (mind szavazóként, mind jelöltként) számára biztosított akadálymentességének támogatása érdekében, hogy a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon gyakorolhassák politikai jogaikat,

– 2022-ben a demokráciára vonatkozó cselekvési tervben bejelentett, választásokról szóló magas szintű rendezvény keretében megvitatja az inkluzív demokráciával kapcsolatos gyakorlatokat azzal a céllal, hogy a jelöltlisták tükrözzék társadalmaink sokszínűségét,

– 2023-ban ennek alapján és az európai választási együttműködési hálózat keretében a tagállamokkal szoros együttműködésben útmutatót készít a fogyatékossággal élő polgárok választási folyamatban való részvételére vonatkozó helyes választási gyakorlatról,

– az európai demokráciáról szóló cselekvési tervben előirányzott, az elektronikus szavazásról szóló gyűjteményben foglalkozik a fogyatékossággal élő polgárok igényeivel,

– támogatja az inkluzív demokratikus részvételt, többek között a fogyatékossággal élő személyek esetében is, az új „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program révén.

Önálló élet, választás a lakhatás tekintetében

Az önálló életvitel, a minőségi szociális és foglalkoztatási szolgáltatások, az akadálymentes és befogadó lakhatás, az egész életen át tartó tanulásban való részvétel, a megfelelő szociális védelem és a megerősített szociális gazdaság elengedhetetlenek ahhoz, hogy minden fogyatékossággal élő személy tisztességes életet élhessen.

Az Európai Unióban több mint hárommillió fogyatékossággal élő gyermek és felnőtt lakik speciális otthonokban. A fogyatékossággal élő EU-polgárok 50%-a áll foglalkoztatásra irányuló jogviszonyban, míg a nem fogyatékossággal élőknek csupán 25%-a van munka nélkül. A fogyatékossággal élő EU-polgárok 37,6%-a számít inaktívnak, míg a nem fogyatékossággal élők esetében ez az arány csak 17,6%. Ebből következően a fogyatékossággal élő EU-polgárok 28%-át fenyegeti szegénység, míg ez az arány a nem fogyatékossággal élő polgárok esetében 18%.

Az Európai Unió célja, hogy ahogy mindenki, úgy a fogyatékossággal élők is megválaszthassák, hol, kivel, milyen körülmények között kívánnak lakni, élni. Sajnos ma a családok elégtelen támogatási rendszere, a személyi segítségnyújtás hiánya és a nem megfelelő közösségi alapú szolgáltatások okán rengeteg fogyatékossággal élő gyermek és felnőtt kényszerül speciális lakóotthonokban élni. Részint mivel a hosszú távú bentlakási szolgáltatást nyújtó intézmények finanszírozási forrásai jelentős részben lecsökkentek, részben pedig, mivel a Covid-19 vírus a legyengült immunrendszerű bentlakókra különösen nagy kockázatot jelent, az intézményekben élő emberek és a velük dolgozó szakemberek új kihívásokkal szembesültek a meglévőek mellett. Az ágazatban előforduló szolgáltatások minőségében jelentős különbség tapasztalható, akár egy-egy régión belül is.

A felgyorsult digitális átalakulás és a zöld átmenet is kínál lehetőségeket a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazított, helyszíni és távoli hozzáférésű szolgáltatások kialakítása terén, az információs és kommunikációs technológia (IKT), a mesterséges intelligencia és a robotika alkalmazásával. E technológiák hatékony alkalmazásához fel kell számolni a fogyatékossággal élő személyek előtt álló akadálymentességi gátakat, és be kell fektetni digitális készségeikbe.

Mit tesz ezért az EU?

Az Európai Bizottság 2023-ig iránymutatást fog adni, amelyben javaslatot tesz a tagállamoknak a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelének és a közösségbe való beilleszkedésének javítására vonatkozóan annak érdekében, hogy lehetővé tegye a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy hozzáférhető, támogatott lakhatásban éljenek a közösségben, vagy továbbra is otthon lakhassanak (ideértve a személyes segítségnyújtási rendszereket is).

A szociális szolgáltatások jelenlegi, önkéntes európai minőségi keretrendszerére alapozva a Európai Bizottság 2024-ig előterjeszti a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott kiváló szociális szolgáltatások keretrendszerét, hogy javítsa a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szolgáltatásokat, és növelje a munkahelyek vonzerejét ezen a területen, többek között a szolgáltatók továbbképzése és átképzése révén.

A Bizottság az alábbiakra kéri fel a tagállamokat:

– az intézményi kitagolásra irányuló bevált gyakorlatok végrehajtása a mentális egészség területén és valamennyi fogyatékossággal élő személy tekintetében, beleértve a gyermekeket, az intézményi ellátásról a közösségi támogatást nyújtó szolgáltatásokra való áttérés megerősítése érdekében,

– az akadálymentes és a fogyatékossággal élő személyek – köztük az idős emberek – számára biztosított szociális lakhatás finanszírozásának előmozdítása és biztosítása, többek között a fogyatékossággal élő idősek számára, valamint a fogyatékossággal élő hajléktalanok előtt álló kihívások kezelése érdekében.

 

A következő rész tartalmából…

Áttekintjük, mit tesz az Európai Unió azért, hogy a fogyatékossággal élő személyek munkához jussanak, és hogy megtartsák meglévő munkájukat, és szó esik arról is, mi az az ésszerű alkalmazkodás, és mennyiben valósul ez meg a nyílt munkaerőpiaci és a védett munkahelyen. Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

Ezen a napon nyitotta meg hivatalosan Szem(l)életmód Elemi Rehabilitációs Központjának új, zuglói telephelyét a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (BULÁKE). Az Ilka utca 35. sz. alatt található önkormányzati ingatlanban kialakított szolgáltató hely megnyitóján Karácsony Gergely, a XIV. kerület polgármestere és dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke mondott köszöntő beszédet.

Ugyancsak december 3-án rendezték meg immár ötödik alkalommal a Nemzeti Színházban a “Jobb velünk a világ” díjátadó gálát, melyen az MVGYOSZ elnöke, három látássérült munkatársa és két kísérőjük vett részt. Az esemény kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékos emberek rendkívüli értékeire, a társadalmi integráció fontosságára és arra, hogy közös feladatunk számukra ehhez minél több lehetőséget teremteni. Ezen az eseményen került sor a Fogyatékosság-barát munkahely díjak arany fokozatainak, valamint az idén először kiosztott Példakép és Munka-Társ díjak átadására. Ugyancsak itt adták át a Kézenfogva nevelőszülői díjat három olyan nevelőszülőnek, akik súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelnek. A gálaműsorban fellépett többek között Agárdi Szilvia látássérült énekesnő és a Never Give Up Gospel Kórus, melynek szintén több látássérült tagja van.

Az MVGYOSZ képviseletében dr. Nagy Sándor és jelen sorok írója vett részt december 4-én az Összhang Alapítvány által a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében megrendezett beszélgetésen. A programon az Amerikai Nagykövetség ösztöndíj programja keretében három hetet az Usában töltő, látás- és mozgássérült személyekből, valamint az akadálymentesítéssel foglalkozó szakemberekből és személyi segítőkből álló csapat négy tagja számolt be a program keretében megismert jó gyakorlatokról és az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékos emberekkel kapcsolatosan fennálló korszerű szemléletről és joggyakorlatról. A nyolc fős csoport tagja volt két látássérült személy is: dr. Bölkény Ágota jogász és Nemes-Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke. A beszélgetés keretében a szövetség képviselői elsősorban az USA-beli fogyatékosügyi szabályozással és a foglalkoztatással kapcsolatosan tettek fel kérdéseket. Emellett a résztvevők beszámoltak a fogyatékos emberek oktatásának, lakhatásának, szabadidős és kulturális lehetőségeinek akadálymentességéről és személyes benyomásaikról. Többen közülük olyan ötleteket, tapasztalatokat is hoztak haza, amiket itthon is megvalósíthatónak látnak.

November 29-én szintén jelen sorok írója vett részt a LÁRESZ Egyesület könyvbemutatóján és közgyűlésén a Premier Kult Caféban. Az egyesület 2018-ban magyar nyelvre fordítva elektronikus könyvként adta ki Joseph Cutter A vak gyermekek önálló mozgása és közlekedése – A támogató modell c. munkáját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit KFT. (FSZK) pályázati támogatásával. A könyv egy a gyógypedagógiai és az érdekképviseleti szakma számára egyaránt rendkívül érdekes és újszerű szemléletben mutatja be a szerző által kidolgozott, a vak csecsemők és kisgyermekek tájékozódási és közlekedési képességeit fejlesztő saját módszertanát. A kötet egyik fordítója dr. Gombás Judit vak nyelvtanár, fordító és egyetemi oktató volt. A könyvbemutatót követő közgyűlésen az egyesület tevékenységeiről és aktuális projektjeiről szóló beszámolókon túl számos olyan ötlet és gyakorlati kérdés merült fel, melynek keretében szorosabbra fűzhető az együttműködés a LÁRESZ és a szövetség között. Ilyen témakörök voltak többek között az akadálymentesítés, ezen belül a hangjelzést adó jelzőlámpák telepítésével kapcsolatos lobbimunka, valamint az okostelefonok és egyéb modern informatikai eszközök “vakos” használatának oktatásával kapcsolatos kérdések. A LÁRESZ és az MVGYOSZ képviselői hamarosan személyes egyeztetés keretében tárgyalnak az együttműködés konkrét lehetőségeiről.

Németh Orsolya