Bodor Tibor Hangoskönyvtár

2018. novemberében került elfogadásra A közszférabeli szervezetek honlapjainak és mobilalkalmazásainak akadálymentesítéséről szóló 2018. évi LXXV. törvény, melyhez az MVGYOSZ két alkalommal is részletes módosító indítványcsomagot terjesztett be, amit azonban a törvény elfogadása során figyelmen kívül hagytak. A kormányzat felkérésére a fogyatékos emberek országos érdekvédelmi szervezetei 2019. január 30-án egy egyeztetésen vettek részt, melynek célja a törvényhez kapcsolódó végrehajtási rendeletek előkészítése volt.

Az egyeztetést Nyitrai Zsolt miniszterelnöki megbízott kezdeményezte és vezette, előadóként az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség vezetői voltak jelen. Az MVGYOSZ-t jelen sorok írója képviselte, illetve dr. Nagy Sándor elnök felkérésére Szuhaj Mihály, az Informatika a Látássérültekért Alapítvány kuratóriumi elnöke is részt vett a tanácskozáson.

Dr. Pócza András, az ITM főosztályvezetője elmondta, hogy az egyeztetésnek kettős célja van: egyrészt a törvény félreértésre okot adó pontjainak tisztázása, másrészt pedig a webes akadálymentesítéseket ellenőrző szerv bemutatása. Elmondta, hogy a törvényt a magyar országgyűlés az EU-s határidőn túl fogadta el, ami miatt Magyarország ellen kötelezettségszegési eljárás indult.

A webakadálymentesítési törvény alapját jelentő 2016/2102. EU-s irányelv minimum követelményeit vette át a hazai szabályozás, ennek megfelelően az első időszakban ennek elérését tűzték ki célul. A törvény hatálya alá a közszféra intézményei tartoznak, ami mintegy 4300 szervezetet jelent. Ezek ellenőrzése természetesen rengeteg időt és erőforrást igényel, ezért az egyeztetésen megjelent civilektől azt kérték, hogy adják meg azokat a területeket, melyeken kiemelt prioritást jelent a honlapok és mobilalkalmazások akadálymentessé tétele. Az ehhez kapcsolódó felszólalásokban a MEOSZ, a SINOSZ, a SVOE és az MVGYOSZ képviselői is elmondták, hogy legfontosabb az elektronikus ügyintézés azon felületeinek hozzáférhetővé tétele, melyek minden állampolgár számára nyitottak és kötelezően használandóak. Prioritást kell kapnia emellett a köznevelési intézmények azon információinak, melyek a közfeladatuk ellátásához kapcsolódnak, így például az elektronikus naplóknak és az online tanulmányi rendszereknek is ebbe a körbe kell tartozniuk, ezekkel egyébként jelenleg sok probléma van. A SINOSZ képviselője kifogásolta a közmédia kivételként történő meghatározását és fontos feladatként jelölte meg annak online műsortárának akadálymentesítését. A MEOSZ-t képviselő – egyébként látássérült – jogász elmondta, hogy az elektronikus ügyintézés jelenleg nem hozzáférhető a fogyatékossággal élő személyek számára, akik így számos területen nem tudják érvényesíteni emberi és állampolgári jogaikat.

A MEOSZ és az MVGYOSZ képviselői is felhívták a figyelmet arra, hogy a törvény hiányosságai annak a veszélyét hordozzák, hogy az akadálymentesítés nem lesz kikényszeríthető. Több felszólaló is hiányolta a törvényi szabályozásból az akadálymentesítés elmaradásának szankcionálását. Az előadók erre válaszként elmondták, hogy tekintettel arra, hogy a kötelezettek jórészt állami intézmények, a pénzbüntetés gyakorlatilag azt jelentené, hogy az állam egyik zsebéből a másikba tesz pénzt, miközben a legtöbb intézménynek nincs is forrása a bírságok megfizetésére. Szerintük többet ér a javításban történő szakértő segítségnyújtás, melyet az ellenőrzéssel megbízandó Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) fog elvégezni. A jelenleg elsősorban projektek koordinálásával és kutatásfejlesztési tevékenységekkel foglalkozó szervezet, ahogy arról Kongó Krisztián elnökhelyettes tájékoztatott, most kezdi meg a kapacitásigények felmérését és a források biztosításáról való egyeztetést az ellenőrzések és a szakmai támogatás biztosítására. A KIFÜ külső szakértőként a webakadálymentesítéssel foglalkozó elismert szakembereket tervez bevonni, az ellenőrzésre szakembereket fognak kiképezni, illetve az akadálymentes felületek kialakításához telefonos ügyfélszolgálatán és online kurzusokon keresztül szaksegítséget biztosít.

Az egyeztetés online úton folytatódik a prioritások meghatározásával és a végrehajtási rendeletek előkészítésével. A következő találkozó a témában március végén esedékes. Az MVGYOSZ addig is folytatja a törvény módosítása érdekében tervezett lépéseket és lobbi tevékenységet.

—

Ahogy arról már többször is beszámoltunk, a Városliget megújítása során a beruházó fokozott figyelmet fordít a fogyatékossággal élő felhasználók kényelmére és biztonságára. A liget projektben cél olyan tájékozódást segítő információs rendszer létrehozása is, mely a látássérült látogatókat, turistákat informálja a Városligetben található intézményekről, szolgáltatásokról. A megvalósítók jelenleg keresik azt az információs rendszert, ami leginkább megfelel erre a célra, ebben a folyamatban pedig kifejezetten számítanak a látássérültek érdekképviseletének véleményére.

2019. január 16-án került sor az olasz KJK cég által fejlesztett, tájékozódást segítő, taktilis és auditív elemeket ötvöző rendszer bemutatására a Városliget ZRT. irodájában. A rendszert maguk az olasz fejlesztők és forgalmazók prezentálták. Elmondásuk szerint már több országban telepítették azt és mind a használhatóság, mind a tartósság tekintetében kiválóak a tapasztalataik, amiket felhasználói tesztekre és visszajelzésekre alapoznak.

A technológia része egy taktilis vezetősáv és figyelmeztető jelzés rendszer, melyet minden országba az ott alkalmazott szabványok szerint gyártanak le és szállítanak. A termék műanyag alapú, ami elsősorban kültéren tűnik jól használhatónak, gyakorlatilag bármilyen burkolatra elhelyezhető. Ezt egészíti ki egy mobiltelefonos alkalmazás és egy speciális, az okostelefonnal bluetooth összeköttetésben álló fehérbot, mely a burkolati vezetősávban elhelyezett passzív jeladók révén folyamatosan auditív információkkal látja el a felhasználót arról, hogy merre jár és mi található a közelében, az egyes elágazásoknál melyik út milyen irányba visz, stb.

A prezentációt bemutató követte, melyen az MVGYOSZ munkatársaiként ki is próbálhattuk a rendszert. A taktilis burkolati jelzések jól érzékelhetőek és megfelelnek a hazánkban már bevezetett jelzésrendszernek, a mobil alkalmazás is jól használhatónak tűnik, azonban a rendszerhez tartozó fehérbot még fejlesztésre szorul. A gyártók célja, hogy a fehérbotban található elektronikát bele tudják építeni olyan jó minőségű, a látássérültek körében európai vagy akár világ szinten használatos fehérbotba, ami összecsukható és tartós.

A megbeszélés délutánján az olasz cég munkatársai ellátogattak az MVGYOSZ székházába, hogy megismerjék az Óbudai Egyetemen kifejlesztett Ariadné rendszert. A bemutatót követő megbeszélésen együttműködési lehetőségek körvonalazódtak az MVGYOSZ és a KJK között.

A Városliget ZRT. munkatársainak célja több hasonló rendszer felkutatása és ezek telepítése akár olyan módon is, hogy az a látássérült felhasználók által kipróbálható, tesztelhető legyen.

Németh Orsolya

A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) kormányzati szintű egyeztetést kezdeményezett a rokkantsági nyugdíjrendszer felülvizsgálata céljából. Bár a még 2018. elején kezdeményezett egyeztetés első tárgyalása csak most, 2019. február 25-én valósult meg, a hat fogyatékosügyi országos érdekképviseleti szervezet egyetértésével összeállított javaslatcsomag, mely az Alkotmánybíróság ide vonatkozó döntéseire is reagál, már 2018 novemberében elkészült és átadásra került a területen illetékes minisztériumoknak.

A MEOSZ székházában megtartott konzultáción az országos érdekképviseleti szervezetek mellett az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Pénzügyminisztérium, a Miniszterelnökség és az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala is képviseltette magát. Az MVGYOSZ részéről dr. Nagy Sándor elnök a kezdetektől aktívan közreműködött a problémák feltárásában és a javaslatcsomag kidolgozásában, illetve képviselte a szövetséget és a rokkantsági ellátásban részesülő látássérült személyeket az egyeztetésen.

A MEOSZ vezetésével összeállított javaslatcsomagban az érdekképviseleti szervezetek a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításával járó, több tízezer embert hátrányosan érintő intézkedések oly módon történő megváltoztatását kérték, mely az Alkotmánybíróság döntésén túlmutatóan, konkrét javaslatokkal alátámasztva rendezi a megváltozott munkaképességű, ezen belül is elsősorban a súlyosan fogyatékos személyek helyzetét. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság 2019. március 31-ei határidővel törvényalkotásra kötelezte az országgyűlést arra hivatkozva, hogy azok a szabályozási hiányosságok, melyek okán sok megváltozott munkaképességű személy szenved hátrányt, nemzetközi egyezménybe ütköznek.

A rokkantsági nyugdíjrendszer 2012-es átalakítása számos megváltozott munkaképességű, súlyosan fogyatékos személyt negatívan érintett. Sokak rokkantsági ellátásának összege jelentősen kevesebb a korábban részükre megállapított rokkantsági nyugdíjnál, mások rehabilitációs ellátást kaptak, aminek nem csak összege volt lényegesen kisebb a korábbi rokkantsági nyugdíjnál, hanem álláskeresésre és a rehabilitációs szakigazgatási szervvel való együttműködésre is kötelezték őket, de olyanok is voltak, akik állapotjavulásra hivatkozva teljesen elveszítették az ellátásukat. Az érdekképviseleti szervezetek javaslata alapján szükséges ezeknek a döntéseknek a felülvizsgálata és az érintettek helyzetének visszamenőleges rendezése. Ehhez szükség van az állapotjavulás fogalmának törvényi definiálására, aminek az egészségi állapot javulásának orvosszakértői bizonyításán túl a komplex minősítés szempontrendszerében is meg kell jelennie. Az anyag kidolgozói azt is megjegyzik, hogy bár a megváltozott munkaképességű személyek egy csoportját rehabilitációra kötelezi a törvény, még mindig nincs olyan komplex szolgáltatási rendszer, amely ténylegesen biztosítani tudja átképzésüket és munkaerő-piaci reintegrációjukat. A törvény sem azt nem definiálja, hogy a rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek, sem annak vizsgálatát nem írja elő, hogy a rehabilitációs ellátás jogosultsági idejének lejártakor megvalósult-e az egyén foglalkozási rehabilitációja, ekkor is csupán az egészségi állapotot és a rehabilitálhatóságot kell vizsgálni. Az érdekképviseleti szervezetek javaslata alapján a rehabilitáció sikeressége azt jelenti, hogy az egyén egészségi állapotának, képzettségének és képességeinek megfelelő munkakörben elhelyezkedett és jövedelme eléri az adott munkakörre megállapított átlagos kereset 80%-át.

A rendszer komoly hiányossága, hogy a fogyatékos emberek bizonyos csoportja nem minősül megváltozott munkaképességűnek. Ők nem jogosultak azokra a rehabilitációs szolgáltatásokra, melyek munkaerő-piaci helyzetüket javíthatnák, illetve a megváltozott munkaképességük okán megítélhető ellátásokra sem. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a gyengénlátó és a nagyothalló személyek.

A terület talán legtöbbet vitatott intézkedése a rokkantsági ellátás melletti kereset korlátozása, melyet a MEOSZ álláspontja szerint szintén újra kell szabályozni. A minimálbér másfélszeresében megállapított jövedelemhatárt javasolják a garantált bérminimum másfélszeresére emelni, illetve lehetőséget kell teremteni arra, hogy a kereseti korlátot túllépő személy ellátása ne megszűnjön, hanem szüneteljen. A javaslatot összeállítók álláspontja szerint ezek az intézkedések több megváltozott munkaképességű személyt mozdítanának a munkavállalás irányába. Az egyeztetésen az országos érdekképviseleti szervezetek egyöntetűen a keresetkorlát intézményének eltörlését javasolták. Ugyancsak kivezetni javasolják azt az értelmetlen szabályt, miszerint az ellátás megigénylésének időpontjában a megváltozott munkaképességű személy nem folytathat kereső tevékenységet. A rehabilitációs hozzájárulás intézményének oly módon történő átalakítását is kezdeményezik az érdekvédők, mely a jelenlegivel szemben kifejezetten ösztönözné a megváltozott munkaképességűek csoportján belül is nehezebb helyzetben lévő, szervezeti szinten nagyobb alkalmazkodást és adott esetben beruházásokat is igénylő fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását.

A jelenlegi rendszerben az is előfordulhat, hogy a törvényben meghatározott időszakon belül megszerzett elegendő szolgálati idő híján ellátás nélkül maradhatnak a megváltozott munkaképességű személyek. Míg korábban a rokkantsági nyugdíj megállapításakor a munkavállaló egész addigi pályája során megszerzett szolgálati idejét és keresetének összegét figyelembe vették, addig most könnyen jövedelem nélkül maradhat az, aki hosszabb ideig munkanélküli volt, vagy egy családtagjának évekig tartó otthon ápolása során szerzett súlyos egészségkárosodást. A megoldási javaslat az ellátás megszerzéséhez szükséges szolgálati időnek az életkor szerinti differenciálása, az egyén élete során megszerzett összes biztosítási időt figyelembe kell venni, valamint hogy az ápolási díj folyósításának időtartamát is biztosítotti jogviszonyként ismerjék el.

A rendkívül részletesen kidolgozott lobbianyagban a készítők rámutatnak a 2018-ban bevezetett kivételes rokkantsági ellátás rendszerének hibáira is, mely álláspontjuk szerint nem nyújt valódi segítséget azoknak, akik önhibájukon kívül nem tudnak munkába állni. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer hibájaként róják fel azt a tényt is, hogy a rokkantsági ellátás összegének van felső határa, miközben a korábban magas jövedelmű személy magas összegű járulékot is fizetett. Ezeknek az egészségkárosodott személyeknek jövedelmük jelentős csökkenését és ezáltal életszínvonaluk jelentős esését is el kell szenvedniük. Az érdekképviseleti szervezetek javasolják továbbá, hogy a rokkantsági ellátást a nyugdíjkorhatár betöltésével öregségi nyugdíjjá lehessen átminősíteni azon személyek esetében is, akik 1955-ben vagy azt követően születtek.

Szekeres Pál miniszteri biztos elmondta, hogy bár a rokkantsági nyugdíjrendszer átalakítása napirenden van, arról még nincs egységes kormányzati álláspont. Az érdekképviseleti szervezetek várják az egyeztetések folytatását és megkerülhetetlen szereplői kívánnak lenni a megváltozott munkaképességű személyekkel kapcsolatos döntéseknek.

Németh Orsolya

A stratégia és a tevékenységek forrásait biztosító EU-s pályázatok tartalma az elmúlt években több alkalommal váltott ki vitákat szakmai körökben, aminek eredményeként folyamatos egyeztetések alakultak ki az érdekvédelem és a kormányzati szereplők között. Bár az érintett mintegy 24.000 fő fogyatékos személynek csak töredéke látássérült, az MVGYOSZ elnöke is fontos feladatának tekinti a kiváltási folyamatban való közreműködést.

2019. februárjában ismét napirendre került a stratégia módosítása, melynek kapcsán az Emberi Erőforrások Minisztériuma egyeztetett az országos érdekképviseleti szervezetekkel. A fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló koncepció, melyet egy kormányhatározat tervezeteként terjesztettek elő, 2019-2036. közötti időszakra határozza meg a célokat és feladatokat, felülvizsgálva a 2017-ben a területre vonatkozóan elfogadott hosszútávú koncepciót. A felülvizsgálat célja, hogy a civil szféra véleménye és a kiváltási folyamat eddigi, mintegy hétéves időtartama során megszerzett tapasztalatok markánsabban jelenjenek meg.
A megújult stratégia láthatóan magában foglalja a korábbi változatokból esetleg kimaradt tevékenységeket és szempontokat, így az egyeztetés résztvevői annak tartalmával alapvetően egyetértettek. Az intézményi férőhely kiváltás megvalósítása során ugyanis nem csupán a kis létszámú lakóközösség és az akadálymentes lakókörnyezet kialakítása a cél, hanem a fogyatékos személyeket segítő szolgáltatások hozzáférhetővé tétele, a közszolgáltatások akadálymentesítése, munkavégzési lehetőség biztosítása, nem utolsó sorban pedig a helyi társadalom befogadó hozzáállásának megalapozása.

Vitát elsősorban a már a korábbi kiváltási stratégiával létrehozott Intézményi Férőhely Kiváltást Koordináló Országos Testületnek (IFKKOT) a tervezetben meghatározott összetétele, feladat- és hatásköre, illetve működésének finanszírozása váltott ki.

Az érdekképviseleti szervezetek, köztük az MVGYOSZ – melyet a tanácskozáson dr. Nagy Sándor elnök képviselt – az előterjesztés módosítását javasolták több tekintetben. A korábbi pályázatok esetében többször adtak hangot az érdekvédők annak a meglátásuknak, hogy a nagy intézményt kiváltó kisebb lakóközösségek helyét olyan településrészen jelölték ki, melynek közösségi közlekedése és akadálymentessége nem kielégítő, illetve amely hátrányos helyzetben van a településen belül. Ezen helyzet megszűntetése érdekében a szervezetek nem elégszenek meg annak lehetőségével, hogy véleményezzék a pályázatok tartalmát, hanem a vétójog lehetőségével is élni kívánnak. A javaslattevők álláspontja szerint a testületnek emellett több ponton is kapcsolódnia kell a kiváltási folyamat előrehaladásának monitorozásába, legyen szó az egyes konkrét intézmények kitagolásától kezdve egészen a folyamat fenntarthatóságának vizsgálatáig.
A tervezet szerint héttagú testület létszámát kilencre javasolják növelni azzal, hogy az AOSZ, az ÉFOÉSZ, a MEOSZ, az MVGYOSZ, a SINOSZ és a Siketvakok Országos Egyesülete mellett a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum is legyen állandó, szavazati joggal rendelkező tagja. Figyelembe véve a stratégiában hivatkozott statisztikai adatokat, melyek szerint nagylétszámú bentlakásos intézményben ma Magyarországon közel 9000 fő pszichoszociális fogyatékossággal élő személy él, ez a követelés különösen indokolt. Az érdekképviseleti szervezetek ugyancsak állandó, szavazati joggal rendelkező tagként javasolják az EMMI fogyatékos emberek társadalmi integrációjáért felelős miniszteri biztosának részvételét a testületben. Javasolják továbbá tanácskozási joggal bevonni a kitagolási folyamatban intézményfenntartóként erősen érintett Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság és a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft., valamint az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosa Hivatalának képviselőjét.

Mivel az IFKKOT a kormányhatározat tervezet alapján várhatóan komoly munkát végez és felelős döntéseket hoz majd, joggal merült fel az országos érdekképviseleti szervezetek képviselői részéről, hogy egy ilyen volumenű szakmai tevékenység csak fizetett szakértők bevonásával végezhető el felelősen és professzionálisan. A résztvevő érdekképviseleti szervezetek javaslata alapján ezért a kormányhatározathoz fűzött módosító indítvány kiegészült azon javaslattal, miszerint az IFKKOT éves munkatervet és költségvetési tervet készít, aminek alapján végzi feladatait.
Az érdekvédelmi szervezetek javaslataikat megküldik az EMMI illetékes főosztályának és várják annak válaszát.

Németh Orsolya

 

 

A REKORE, az MVGYOSZ és a MEOSZ egyaránt sérelmezte, hogy a társadalmi egyeztetésre nem kaptak hivatalos úton felkérést, csupán a véletlennek volt köszönhető, hogy eljutott hozzájuk az információ. Az országos érdekképviseleti szervezetek jelezték az ÉMI felé, hogy ilyen módon nem valósul meg a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezményben és a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényben is kiemelt “Semmit rólunk nélkülünk!” elve. További problémát jelentett, hogy a kép formátumban közzétett tervezet a látássérültek számára egyáltalán nem volt hozzáférhető, de még az ép látású szakembereknek is komoly nehézséget okozott az olvasása. Kérésünkre az ÉMI rendelkezésre bocsátotta az irányelv tervezet olvasható PDF változatát, egyúttal a véleményezési határidőt is meghosszabbították 15 nappal.

A műszaki irányelv tervezetről a REKORE és az MVGYOSZ is úgy nyilatkozott, hogy azt még módosításokkal sem tartja elfogadhatónak és bevezethetőnek. Az anyagban foglaltak számos ponton ütköznek és ellentmondásban állnak az építésügyre és akadálymentesítésre vonatkozó hazai jogszabályokban és szabványokban foglaltakkal, illetve az országos érdekképviseleti szervezetek állásfoglalásaival. A szervezetek ezért amellett, hogy felhívták a figyelmet a dokumentum legsúlyosabb hibáira – a teljesség igénye nélkül -, javaslatot tettek egy teljesen új, az aktuális szakmai gyakorlattal és a hatályos jogszabályokkal összhangban levő irányelv kidolgozására.

A tervezettel a legfőbb probléma az elavult fogalomhasználat és szemléletmód mellett az volt, hogy a tartalma egyáltalán nem felelt meg a címben foglaltaknak. A megnevezés alapján az egyébként hiánypótló irányelvnek azt kellene tartalmaznia, hogy a különböző funkciójú létesítményekben milyen eszköz- és feltételrendszerre van szükség ahhoz, hogy az ott működő szolgáltatások mindenki számára egyenlő eséllyel hozzáférhetőek legyenek. Nem elegendő ugyanis egy múzeum, iskola, kormányhivatal vagy sportcsarnok esetében az akadálymentes bejutás és az épületben való akadálymentes közlekedés lehetőségét biztosítani, hanem a szolgáltatásokat is hozzáférhetővé kell tenni a fogyatékossággal vagy más akadályozottsággal élő látogatók számára. Így például egy múzeumban biztosítani kell a látássérült látogatóknak a tárlatokat bemutató audioguide rendszert és tapintható műtárgy másolatokat, egy iskolában minden tanuló számára rendelkezésre kell állnia a megfelelő szemléltető eszközöknek és segítő technológiáknak, egy kormányhivatalban lehetővé kell tenni az akadálymentes ügyintézést, egy siket vagy egy autizmussal élő ember számára is, egy sportlétesítményben pedig ugyanúgy kell akadálymentes nézőtéri rész, mint akadálymentes öltöző, hiszen itt a néző és a sportoló egyaránt lehet kerekesszékkel közlekedő mozgássérült személy.
További komoly hiányossága az irányelvnek, hogy a taktilis burkolati jelzések tekintetében egyáltalán nem fogalmaz meg méretezés- és kialakításbeli követelményeket, emellett egy meglehetősen elavult definícióval határozza meg a vezetősávok és figyelmeztető jelzések körét és szerepét. Teljesen hiányoznak továbbá a tervezetből az üzemeltetési, szolgáltatásszervezési és infókommunikációs akadálymentesítési megoldások, márpedig ezek elválaszthatatlanok a mindenki számára nyitva álló szolgáltatások igénybevételének hozzáférhetővé tételétől.

Bízunk benne, hogy az ÉMI figyelembe veszi az érdekvédelmi szervezetek több ponton is egyező javaslatait és sor kerül egy valóban korszerű irányelv kialakítására az érintettek bevonásával.

—

2019. február 14-én került átadásra a 2018-as Befogadó Magyar Település Díj a Parlament Vadász termében. A Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) által 2011-ben alapított díjat ezúttal is három önkormányzat nyerte el. A díjazottak: Gyula Város, valamint Budapest III. és XIII. kerületének önkormányzata. A díjakat dr. Simon Attila szociális ügyekért felelős helyettes államtitkár és Kővári Edit, a FESZT elnöke adta át. A díjat odaítélő zsűriben többek között jelen sorok írója is részt vett az MVGYOSZ képviseletében.

A Befogadó Magyar Település Díjat azon önkormányzatoknak ítéli oda a FESZT elnöksége, melyek elkötelezettek a hozzáférhető települési környezet megvalósítása, az esélyegyenlőséget kiemelten kezelő településpolitika folytatása és a fogyatékos emberek helyi szervezeteivel való szoros együttműködés kialakítása mellett. A Befogadó magyar település díj pályázatot kétévente hirdetik meg és minden alkalommal legfeljebb három települést díjaznak. A díjért bármely magyarországi önkormányzat versenybe szállhat, amely képes hitelt érdemlően bemutatni, hogy tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít az esélyegyenlőség biztosítására, a településen élő fogyatékos személyek inklúziójára, a fizikai és infókommunikációs akadálymentesítésre, a helyben elérhető szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésre. A pályázók kétkörös bírálati folyamat eredményeként nyerhetik el a Befogadó magyar település díjat, melyet két évig jogosultak kommunikálni, arculati elemeik között megjeleníteni.

Németh Orsolya

 

 

A bedolgozást végző látássérült munkatársainak a cég vagy a lakóhelyükhöz legközelebbi telephelyre való bejárást vagy munkaviszonyuk megszűntetését ajánlotta fel. Az MVGYOSZ elnökét több érintett személy is megkereste, közbenjárását kérve az érintett látássérülteket kétségbe ejtő helyzet megoldásában.

 

Dr. Nagy Sándor több csatornán is megkísérelte felvenni a kapcsolatot a Kft. jelenlegi ügyvezető igazgatójával, Becker Györggyel, ám a cég átszervezésére és új ügyvezető kinevezésére hivatkozva nem kapott lehetőséget az egyeztetésre. Ezt követően levélben fordult Fülöp Attilához, az EMMI államtitkárához és Orsós Zsolt főosztályvezetőhöz annak érdekében, hogy közösen keressenek megnyugtató és a jogszabályoknak megfelelő megoldást a problémára. A főosztályvezető úr közvetítésével, az új ügyvezető kinevezését követően, a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. cégvezetőjétől dr. Nagy Sándor szeptember 20-ára kapott időpontot személyes egyeztetésre. Ennek eredményeiről természetesen tájékoztatjuk olvasóinkat.

 

A látássérült embereket és az MVGYOSZ-t különösen érzékenyen érinti a Főkefe Kft. intézkedése, mivel a cég jogelődjét 1949-ben éppen a Vakok Szövetsége javaslatára, kifejezetten a vak és gyengénlátó emberek számára munkahely teremtési céllal hozták létre. Ehhez képest az utóbbi évtizedekben a Kft. folyamatosan csökkenti az általa foglalkoztatott látássérültek létszámát és arányát, előnyben részesítve más, kevésbé súlyos egészségkárosodással élő és többféle feladat ellátására képes munkavállalókat. A szövetség álláspontja, hogy védett szervezetként a Főkefének kifejezetten a súlyos fogyatékossággal élő, a nyílt munkaerő-piacon boldogulni nem képes munkavállalók foglalkoztatását, támogatását kéne felvállalnia.

 

—

 

Az MVGYOSZ elnöke több társszervezet, így például a Vakok Állami Intézete, a vakok és a gyengénlátók általános iskolái, az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar és a Siketvakok Országos Egyesülete képviselőivel együtt részt vesz a Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért nevű szakmai csoport munkájában.

 

A Nemzeti Programbizottság a Jó Látásért 2016-ban alakult meg a Semmelweis Egyetemen tizenegy alapító szervezet, köztük az MVGYOSZ összefogásával. A programbizottság célja, hogy elősegítse az Egészségügyi Világszervezet szem egészségét érintő globális akciótervének hazai megvalósítását. Mindez magában foglalja az elkerülhető vakság és gyengénlátás megelőzését, a jó látás megőrzését, illetve a látásrehabilitáció elérhetőségének fejlesztését, valamint a vak és gyengénlátó személyek számára a teljes élet lehetőségének biztosítását.

 

A programbizottság 2018. szeptember 10-én ülésezett a SOTE Mária utcai szemészeti klinikáján. Az ülést a bizottság megálmodója és elnöke, dr. Németh János szemész professzor vezette.

 

Az ülésen dr. Nagy Sándor tájékoztatást adott a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő Ártámogatási Főosztályával folytatott levelezésről. A NEAK többek között az Egészségügyi Szakmai Kollégium Szemészeti Tagozatától és az MVGYOSZ-től kért állásfoglalást egyes egyedi méltányossággal támogatott látást javító és / vagy olvasást segítő eszközök odaítélésének jogosságáról, illetve a szabályozás esetleges finomításával kapcsolatos javaslatokat várt az érdekvédelmi szervezettől.

 

Az MVGYOSZ állásfoglalása szerint a levélben megjelölt eszközök (elektronikus nagyítók, felolvasó gépek, Braille-kijelzők és nagyértékű olvasótelevíziók) ténylegesen javítják a látássérült emberek bizonyos csoportjainak életminőségét, ugyanakkor sok esetben valóban indokolatlanul, azaz tájékoztatás, kipróbálás és betanítás lehetőségének biztosítása nélkül rendelik azokat az érintettek számára, akik így a drága eszközöket gyakran nem vagy csak minimális mértékben használják. A NEAK megállapítása szerint ezen eszközök méltányossági alapon történő támogatása érdekében az utóbbi időben túlzott számú kérelem érkezett be, az azonban levelükből nem derült ki, pontosan mennyi is az.

 

Dr. Nagy Sándor szerint a valóban méltányos támogatási rendszer kialakításához egy olyan széleskörű egyeztetés szükséges, melyben egyaránt részt vesznek a szemészorvosok, az elemi rehabilitációs központok, a NEAK, az érdekvédelmi szervezetek, valamint a látássérültek oktatási intézményeinek szakemberei. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy a diagnózis önmagában nem elegendő a támogatás jogosságának megállapításához, hiszen az eszköz használhatóságában sok, ettől gyakran teljesen független tényező játszik szerepet, pl. a megmaradt látás mértéke és prognózisa, az egyén életkora, intellektusa, digitális kompetenciái, rehabilitáltságának mértéke és azzal kapcsolatos motivációi, stb.

 

Az MVGYOSZ álláspontja szerint a fogyatékos emberek, így a látássérültek életvitelt megkönnyítő eszközökkel való ellátásának nem egyedi méltányosságon, hanem emberi jogaik érvényesítésén és esélyegyenlőségük biztosításán kell alapulnia. Nehezíti a helyzetet, hogy ezek az eszközök messze túlmutatnak a gyógyászati segédeszközök körén és sokkal inkább az önálló életvitelt, a társadalmi részvételt támogatják az egészségi állapot javítása vagy szinten tartása helyett. Döntés kérdése, hogy az egészségbiztosítás terhére, vagy pályázati úton finanszírozzák az eszközök beszerzését. A szövetség álláspontja szerint az egészségbiztosítás lenne a járható út a használatra jogosultságot megállapító szakmai szervek kijelölésével és a visszaélések visszaszorításával. Problémát jelent azonban ezen eszközök támogatásba vonása, ugyanis – figyelemmel a speciális igényekre – csak kis számban lennének felírhatóak, ami miatt nem éri meg a méregdrága eljárási költséget megfizetniük a forgalmazóknak.

 

A fiatal vagy középkorú és legalább átlagos intellektusú látássérült személyek esetében az okostelefonok és táblagépek kifejezetten sok, drága és egyetlen funkcióval rendelkező eszközt kiválthatnak, pl. színfelismerő, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasógép, stb. Ennek alkalmazása már gyerekeknél is indokolt lehet természetesen elsősorban oktatási céllal, illetve legalább 50-60 éves életkorig a használatuk feltehetően elsajátítható a rehabilitációs központoktól vagy az MVGYOSZ tagegyesületeinek munkatársaitól / önkénteseitől kapható szakszerű támogatással.

Ugyanakkor megfontolandó az okos eszközök egészségbiztosítás általi támogatása abban az esetben, ha azok a látás pótlását szolgálják, mint például színfelismerés, pénzfelismerés, elektronikus nagyító, beszélő óra, olvasás, stb.

 

Az MVGYOSZ általánosságban azt javasolja, hogy a támogatás megállapításához a látássérültek rehabilitációjával foglalkozó, illetve a tanulók beiskolázására javaslatot tevő, jellemzően gyógypedagógus szakemberek szakvéleménye legyen szükséges. A szemészorvosoktól nem elvárható ezen eszközök és használhatóságuk naprakész ismerete, a rehabilitációval foglalkozó szakemberek sokkal jártasabbak ezen a területen. Egyes esetekben a megvásárlás helyett jobb megoldást jelentene az eszközök kölcsönzése, azonban – bár a szándék régóta megvan – még mindig nem állt fel olyan eszközkölcsönző hálózat, mely országos szinten garantáltan egyenlő eséllyel látná el az igénylőket.

 

A programbizottság ülésén a fenti tájékoztatáson túl ismertetésre kerültek az októberben megrendezendő látás- és fehérbot napi programok is. Tájékoztatás hangzott el továbbá a szürkehályog elleni küzdelem és a cukorbetegek szemészeti szűrése terén elért eredményekről dr. Németh János professzortól, valamint a negyvenéves elemi rehabilitációt ismertté tevő médiakampányról is.

 

Németh Orsolya

Az MVGYOSZ a cég felkérésére együttműködés keretében vállalta annak áttekintését, hogy az egyes munkavállalók számára felajánlott munkahelyek megközelíthetőek-e a látássérült dolgozók számára. Ennek érdekében a Kft. egy újabb nyilatkozatot íratott alá, melynek tartalma több érintett munkavállaló tájékoztatása szerint is félreérthető volt. Az érintettek úgy értelmezték a nyilatkozatot, hogy annak aláírásával munkaviszonyuk megszűntetését erősítik meg, illetve hogy annak értelmében az MVGYOSZ keres új munkahelyet számukra. Ezzel szemben az ügyben érintett munkavállalók elérhetőségeit abból a célból adja át a Főkefe az MVGYOSZ-nek, hogy az a megyei tagegyesületek és elemi rehabilitációs központok bevonásával hitelesen vizsgálhassa meg, hogy milyen lehetőségei vannak az érintett látássérült munkavállalóknak a felajánlott telephelyre való bejárásra, illetve kínálkozik-e egyéb munkalehetőség a lakóhelyük közelében.

 

Az MVGYOSZ nem tartja elfogadhatónak, hogy a látássérülteket nehezen megközelíthető és balesetveszélyes környezetben működő telephelyeken való munkavégzésre kötelezzék, illetve hogy a munkába járással eltöltött idő irreálisan hosszú legyen. Ugyancsak nem elfogadható az érintettek számára olyan munkahely felajánlása, ahol tényleges, a képességeiknek megfelelő feladatot nem tudnak számukra biztosítani. Ugyanakkor a szövetség elnöke szerint is elvárható, hogy amennyiben ehhez a körülmények adottak, a látássérültek munkába járjanak és másokkal azonos módon dolgozzanak.

 

Dr. Nagy Sándor levélben jelezte a kommunikációs problémát a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft. felé, amire az ügyvezető igazgató telefonon reagált. Elmondta, hogy a Kft. valóban a fentiek szerint kíván eljárni és sajnálatát fejezte ki a félreérthető tájékoztatás miatt.

 

Az MVGYOSZ területileg illetékes tagegyesületei a közeljövőben felkeresik azon bedolgozóként foglalkoztatott látássérült személyeket, akik azt jelezték, hogy a felajánlott munkahely megközelítése problémát jelent számukra, hogy közösen vizsgálják meg a munkába járás lehetőségeit. Ezt követően az MVGYOSZ hivatalosan is tájékoztatja a Főkefe Közhasznú Nonprofit Kft-t arról, hogy mely munkatársak és telephelyek esetében jelent gondot a megközelítés és a mindennapi munkába járás a látássérült munkavállalók számára.

 

Németh Orsolya