Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Dr. Nagy Sándor levélben fordult a cég vezetőihez és az illetékes államtitkárhoz, aminek eredményeként szeptember 20-án tárgyalt az ügyben a Főkefe cégvezetőjével és ügyvezető igazgatójával, valamint a társadalmi felzárkózásért felelős államtitkárral.

A tárgyaláson részt vettek a célvállalat HR munkatársai is, akik tájékoztattak a pontos dolgozói létszámadatokról. Eszerint a jelenleg 3263 főt foglalkoztató Főkefe Nonprofit Kft. alkalmazottainak 4,6 %-a vak (150 fő), 8,2 %-a pedig alig- és gyengénlátó (267 fő). Ez a létszám tartalmazza a telephelyeken és a bedolgozói jogviszonyban foglalkoztatott látássérült munkavállalókat. A vállalatnál bedolgozóként jelenleg 176 főt alkalmaznak, akik közül 100 fő látássérült (28 fő vak, 72 fő pedig alig- és gyengénlátó).

A cég képviselői elmondták, hogy az átalakításnak nem célja a bedolgozást végző munkavállalóktól való megválás, azonban a bedolgozói munkavégzés mostanra gazdaságtalanná és logisztikailag is nehézkessé vált, ráadásul a telephelyeken dolgozó munkatársakkal szemben igazságtalanul kisebb elvárásoknak kell megfelelniük ezeknek a munkatársaknak ugyanannyi fizetésért. A cég a bedolgozóknak a lakóhelyükhöz legközelebbi telephelyein ajánlott munkalehetőséget, bevonva ebbe a foglalkoztatási átalakításba az Erfó és a Kézmű Nonprofit Kft. telephelyeit is, mivel ez a három védett foglalkoztató jelenleg egy cégcsoporton belül működik.

Bár a munkavállalók tájékoztatása és nyilatkoztatása még nem fejeződött be, az már most látszik, hogy többen fogadják el a telephelyekre való bejárást (96 fő), mint amennyien munkaviszonyuk megszűntetését kérték (58 fő). A fennmaradó létszám nyilatkozatai is beérkeznek a napokban a vállalat központjába. Az eddigi adatok szerint mindössze 9 látássérült bedolgozó nyilatkozott úgy, hogy a telephelyen felajánlott munkát nem tudja ellátni.

Dr. Nagy Sándor elmondta, hogy a bedolgozói hálózat felszámolása ellentétes a kormányzat foglalkoztatással kapcsolatos kommunikációjával, mely szerint előnyben kell részesíteni az alternatív foglalkoztatási formákat, így a bedolgozás lehetőségét is. Emellett több olyan látássérült bedolgozója is van a cégnek, akik még a legközelebbi telephelyre való bejárást sem tudják megoldani, vagy mert nem közlekednek önállóan, vagy mert tömegközlekedéssel még a legközelebbi munkahely elérése is csak többszöri átszállással, komoly időbefektetéssel lenne lehetséges számukra. A cég új ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy az ilyen, vélhetően kis számú egyedi esetet megvizsgálják és ezen munkavállalók számára maximálisan személyre szabott segítséget biztosítanak munkaviszonyuk fenntartása érdekében. Az államtitkár is azt az álláspontot képviselte, hogy a szervezeti átalakítás miatt egyetlen megváltozott munkaképességű munkavállaló sem kerülhet utcára, a célvállalatoknak pedig mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a munkaerő-piacon leghátrányosabb helyzetben levő alkalmazottaik megtarthassák munkaviszonyukat.

A tárgyalás során mindkét fél részéről felmerült az igény a jövőbeni szorosabb együttműködésre és egymás tájékoztatására. A Főkefe Nonprofit Kft. és az MVGYOSZ között egészen a 90-es évek elejéig rendszeres szakmai kapcsolat állt fenn. A megbeszélés során a felek egy együttműködési megállapodás megkötésében is megállapodtak a kapcsolat szorosabbra fűzése érdekében.

Németh Orsolya

A jelenlegi formájában 2012. óta működő rendszer az azt megelőzőhöz hasonlóan csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, időről időre felmerülnek javaslatok az érintett cégek és civil szervezetek részéről annak fejlesztésére, újragondolására.

2018. szeptemberében a legnagyobb védett munkahelyeket tömörítő, a 90-es évek eleje óta működő Védett Szervezetek Országos Szövetsége (VSZOSZ) A foglalkoztatási rehabilitáció időszerű kérdései címmel vitaanyag tervezetet készített, melyben összefoglalja az akkreditációs bértámogatási rendszer átalakítására vonatkozó javaslatait. A tervezetet megvitatásra átadták az országos fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezeteknek, így várhatóan egy konszenzusos javaslatcsomag kerül a döntéshozók elé. A tervezetre a MEOSZ és a SINOSZ mellett, észrevételeikkel egyetértve természetesen az MVGYOSZ is reagált.

A VSZOSZ helyzetértékeléséből kiderül, hogy az akkreditált szervezetek között jelentős eltérések mutatkoznak a megváltozott munkaképességű foglalkoztatottak szervezeten belüli aránya tekintetében. Bár az Európai Unió normái szerint a védett szervezeti státusz már 30%-os foglalkoztatási aránytól megszerezhető, hazánkban működik néhány tucat olyan védett szervezet, melyeken belül a megváltozott munkaképességű munkavállalók aránya a 60%-ot is jócskán meghaladja. A VSZOSZ javaslata szerint ezen szervezeteknek kiemelt részt kell vállalniuk az érintettek átképzése és rehabilitációja területén, illetve ezekben a szervezetekben látják a módszertani központi szerep és a szakmai koordináció lehetőségét.

A rendszer fenntarthatósága és kiszámíthatósága érdekében javasolják, hogy az egy főre eső támogatási összeg azonos legyen a mindenkori teljes munkaidős minimálbérrel, illetve szakmunkások esetében a kötelező bérminimummal. Így érhető el, hogy az egyre csökkenő, jellemzően napi négyórás foglalkoztatási idő növekedhessen. Javasolják hatályon kívül helyezni a vonatkozó kormányrendelet azon paragrafusát, mely degresszív, vagyis évről évre csökkenő támogatást ír elő a tranzitálható munkavállalók esetében, ugyanis a tapasztalatok szerint sem az érintetti létszám, sem a megtakarítás nem jelentős, a tranzitálhatóság pedig az aktuális munkaerő-piaci igények és a konkrét munkavállalók képességeinek függvényében lehet sikeres. Ugyancsak javasolják, hogy emelje ki a támogatási rendszer a védett szervezeteket, melyek magas arányban, elsősorban fogyatékossággal élő, magas támogatási szükségletű munkavállalókat foglalkoztatnak. Ezen szervezetek részére a fajlagosan nagyobb költségek miatt magasabb támogatási összeget is javasolnak, melynek havi értéke foglalkoztatottanként a mindenkori teljes munkaidős minimálbér bérköltségének 125%-a. A 60%-nál magasabb arányban megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató, az alapító okiratukban a foglalkozási rehabilitációt célként meghatározó szervezetek kivonását javasolják az akkreditációs rendszerből arra hivatkozva, hogy itt már minden költség a rehabilitációt szolgálja, ezért esetükben a költségvetésből adandó egyéb támogatás indokolt. A foglalkoztatás támogatására vonatkozó szerződéseknek garanciát kell jelenteniük a tartós foglalkoztatásra, ezért azok 3, védett szervezetek esetében 5 évi időtartamra való megkötését is szükségesnek látják. Megfontolásra javasolják továbbá bizonyos védett piacok, termékek és szolgáltatások rendszerének újbóli bevezetését.

Az érintettekre nézve talán a legüdvözlendőbb javaslat, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátása keresőtevékenység mellett is legyen megállapítható. Ez a rendelkezés nem csak az újonnan megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalók foglalkoztatásának folyamatosságát segítené elő, hanem egyéb, köztudottan kiskapuként működő megoldások keresésére sem kényszerítené sem a munkaadókat, sem a munkavállalókat. Ugyancsak javasolják a megváltozott munkaképességűvé minősítésnél az összervezeti egészségkárosodás minimális 40%-os korlátját 35%-ra csökkenteni. Ez több fogyatékos személy, elsősorban gyengénlátó és nagyothalló munkavállaló bevonására is lehetőséget teremtene.

A MEOSZ, a SINOSZ és az MVGYOSZ ezen javaslatokkal egyetért, azonban több kifogással és szakmai észrevétellel éltek a vitaanyaggal kapcsolatban.

Dr. Nagy Sándor a látássérült és egyben a magasan kvalifikált súlyosan fogyatékos munkavállalókat képviselve hangsúlyozta, hogy lehetőséget kell adniuk a védett szervezeteknek arra, hogy a foglalkozási rehabilitáció során ne csupán betanított- és szakmunkákban, hanem felsőfokú végzettséget igénylő munkakörökben is dolgozhassanak fogyatékos munkavállalók. Ez elsősorban a felnőttként látássérültté váló, jelentős munkatapasztalatot szerzett szakemberek, pl. jogászok, mérnökök, HR- és pénzügyi szakemberek, cégvezetők számára jelentene valódi lehetőséget a foglalkozási rehabilitációra, mivel a korábbival megegyező vagy ahhoz hasonló munkakörben dolgozva a személy kevésbé éli meg csökkentértékűnek magát, illetve korábbi tapasztalatait is tudja kamatoztatni egy védett szervezetnél. Ugyancsak jó lehetőség lenne ez a fiatal diplomás látássérülteknek, akiknek nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedése általában családi helyzetük vagy személyes akadályozottságaik miatt nehezített. Ezek a fiatalok a végzettségüknek megfelelő munkalehetőség mellett elemi rehabilitációs szolgáltatásokat is kaphatnának a védett szervezeteknél, ami szintén növelheti nyílt munkaerő-piaci esélyeiket. Valamennyi hozzászóló hangsúlyozta, hogy a fogyatékos gyermekek és fiatalok munkára nevelése nélkülözhetetlen a későbbi sikeres foglalkozási rehabilitációhoz.

Valamennyi fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezet kifogásolta, hogy a vitaanyag tervezetében a súlyosan vagy halmozottan fogyatékos munkavállalókról, mint “szerény munkaerő-piaci értékű” csoportról írnak. Javasolták ezen megfogalmazások törlését és javítását. Szomorú tényként jelezték továbbá, hogy a jelenlegi támogatási rendszer nem ösztönzi a súlyosan fogyatékos munkavállalók foglalkoztatását, az akkreditált foglalkoztatók a nyílt munkaerő-piac szereplőihez hasonlóan azon fogyatékos személyek foglalkoztatásában érdekeltek, akiknek alkalmazása nem jár plusz költségekkel. Az érdekvédelmi szervezetek tapasztalatai szerint számos védett szervezetnél nem biztosított a teljeskörű fizikai és infókommunikációs akadálymentesítés, ami a súlyosan mozgás-, látás- és hallássérült személyek egy jelentős csoportjának foglalkoztatását ellehetetleníti. Az akkreditált szervezetek támogatásának egységes összege a fogyatékosság súlyosságára való tekintet nélkül ugyancsak a súlyosan vagy halmozottan fogyatékosok foglalkoztatása ellen hat, a rendszer egyáltalán nem ismeri el és nem is reagál a fogyatékos emberek eltérő szükségleteire. Az MVGYOSZ arra is felhívta a figyelmet, hogy a rehabilitációs kártya kifejezetten diszkriminálja, hátrányos helyzetbe hozza a fogyatékos munkavállalókat az alacsonyabb támogatási szükségletű megváltozott munkaképességűekkel szemben, akik jogosultak a rehabilitációs kártyára és az ezzel járó munkáltatói járulék-kedvezményre, míg a súlyosan fogyatékos munkavállalókat és foglalkoztatóikat ez a támogatás nem illeti meg. A MEOSZ válaszában így fogalmaz: “a fogyatékosság fogalma “feloldódik” a megváltozott munkaképesség fogalmában”.

Az MVGYOSZ fogalmi változtatást javasolt a megváltozott munkaképességű személyek minősítési rendszerében, száműzendő a “nem rehabilitálható” megfogalmazást a komplex minősítésekből. A rehabilitálhatóság ugyanis messze túlmutat a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztathatóságon, a rehabilitáció minden fogyatékos személynek emberi joga.

A MEOSZ javaslatait rövid-, közép- és hosszútávon fogalmazta meg. A rövidtávú javaslatok az elkövetkezendő évekre és a bértámogatási rendszer megreformálására vonatkoznak, melyekben az érdekvédelmi szervezetek alapvetően egyetértenek a VSZOSZ javaslataival. Középtávon javasolják a bértámogatás sávos növelését oly módon, hogy a fokozott támogatási szükségletű munkavállalók után járjon magasabb összegű támogatás. Ennek a rendszernek függetlennek kell lennie a foglalkoztatotti létszámtól, mivel a minél magasabb létszám megcélzása a szegregált foglalkoztatás preferálását eredményezi.

Az érdekvédelmi szervezetek egyáltalán nem értenek egyet a VSZOSZ azon javaslatával, hogy a súlyosan és halmozottan fogyatékos személyek, akiknek “munkaerő-piaci értéke csekély” ne munkaviszony, hanem foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony keretében legyenek alkalmazva. Ez az eljárás súlyosan diszkriminatív lenne. A MEOSZ fokozott támogatási szükségletű személyek esetében a mindenkori minimálbér 200%-át javasolja egy főre jutó havi támogatási összegként.

Hosszútávon a MEOSZ – a többi érdekvédelmi szervezet egyetértésével – javasolja a komplex minősítési rendszer felülvizsgálatát. A javaslat szerint olyan szociális, képzési és foglalkoztatási szempontokat is alkalmazó minősítési folyamatra van szükség, melyben a fogyatékos személy aktív résztvevő és melynek során valódi információkat és eligazítást kap saját rehabilitációs szükségleteiről, rehabilitációs céljai megvalósításához pedig megkapja a sérülésére és személyére szabott specifikus támogatást. Elvárható, hogy ebben a rendszerben ne a jogosultság megállapításán és a csalók kiszűrésén legyen a hangsúly.

Németh Orsolya

A Befogadó magyar település díj pályázatot kétévente hirdetik meg és minden alkalommal legfeljebb három települést díjaznak. A díjért bármely magyarországi önkormányzat versenybe szállhat, amely képes hitelt érdemlően bemutatni, hogy tevékenysége során kiemelt figyelmet fordít az esélyegyenlőség biztosítására, a településen élő fogyatékos személyek inklúziójára, a fizikai és infókommunikációs akadálymentesítésre, a helyben elérhető szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésre. A pályázók kétkörös bírálati folyamat eredményeként nyerhetik el a Befogadó magyar település díjat, melyet két évig jogosultak kommunikálni, arculati elemeik között megjeleníteni. A díj átadására minden alkalommal a Parlamentben kerül sor.

2018-ban összesen 15 pályázat érkezett a FESZT elnökségéhez. Az elnökség javaslatai alapján a pályázatokat értékelő zsűriben az MVGYOSZ képviseletében Németh Orsolya vett részt. Az első körös pályázatokban az önkormányzatok írásban adtak választ a településen élő fogyatékos személyek létszámára, a nekik nyújtott helyi szolgáltatásokra, az egyenlő hozzáférés biztosítása érdekében elvégzett beruházásokra és megvalósított programokra, valamint azok számszerűsíthető eredményeire, a fogyatékos emberek szervezeteivel való együttműködésre és társadalmi párbeszédre, a település befogadó jellegét igazoló programokra és szolgáltatásokra vonatkozó kérdésekre. A beérkezett pályázatokból a zsűri végül hetet javasolt továbbengedni a második fordulóba, melynek során a pályázók személyesen, prezentáció formájában ismertették településük befogadó tevékenységeit.

A második körös bírálatra 2018. november 6-án került sor a MEOSZ székházában. A zsűri javaslata alapján a FESZT elnöksége dönt a három díjazottról. A Befogadó magyar település díj átadása a fogyatékos emberek világnapján, 2018. december 3-án lesz a Parlamentben.

Németh Orsolya

A tájékoztatóra valamennyi fogyatékosügyi országos érdekvédelmi szervezet meghívást kapott, ám a Motiváció Alapítvány irodájában megtartott rendezvényen csak az MVGYOSZ képviseltette magát.

A Munkaesély Munkaerőpiaci Szolgáltatók Országos Szövetsége 2008-ban létrejött közhasznú társadalmi szervezet, mely a foglalkozási rehabilitációs célú munkaerő-piaci szolgáltató szervezetek érdekében tevékenykedik. Alapvető célkitűzése, hogy Magyarország területén, a tagszervezetei tevékenysége révén növelje a munkaerő-piacon hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatási szintjét. Tevékenységeivel hozzájárul, hogy a munkáltatók reális képet alkossanak a célcsoport foglalkoztatásának társadalmi fontosságáról és előnyeiről. E célok elérése érdekében a szövetség országos hálózatot épít, módszertani fejlesztéseket végez, képviseli tagszervezeteinek érdekeit, szolgáltatásokat nyújt számukra, lobbi- tevékenységet folytat a hálózat által nyújtott szolgáltatások fenntarthatósága érdekében és előmozdítja a tagjai közötti tapasztalatcserét és együttműködést. A szervezet tagja többek között a Napraforgó Közhasznú Nonprofit Kft., a Motiváció, a Kézenfogva, a Fehér Bot és a Salva Vita Alapítvány, melyek látássérült személyeknek is nyújtanak foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokat.

A megbeszélés témája a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatók jelenlegi helyzetének értékelése és a jelenlegi szolgáltatási rendszer problémáinak feltárása volt. A megbeszélés célja, hogy a Munkaesély Szövetség (MESZ) az érdekvédelmi szervezetekkel összefogva nagyobb nyomatékot tudjon adni céljainak, az érintettek pedig minőségibb foglalkozási rehabilitációs szolgáltatásokhoz jussanak.

A MESZ elnöke részletesen ismertette a foglalkozási rehabilitációs szolgáltatási rendszer jelenlegi, meglehetősen szétaprózott és nehézkes működését. A jelenlegi rendszer legfőbb kritikája, hogy szétválasztódik a “diagnózis” és a végrehajtás, vagyis maga a rehabilitáció. Az állami rehabilitációs szerveknél felállított elemzés és értékelés alapján készülő rehabilitációs javaslatban foglalt szolgáltatások egy részét nyújtják a kormányhivatalokkal szerződésben álló civilek, ám a szolgáltatás folyamatában számtalanszor kiderül, hogy további segítségre, netán egészen más jellegű beavatkozásokra van szükség a megváltozott munkaképességű egyén sikeres rehabilitációjához. Az is gyakran előfordul, hogy a szolgáltatásokat igénybe vevő személy több helyen kap különféle segítségeket a munkaerő-piacra való reintegrációhoz, tehát egyik szolgáltató sem lát rá az egyén teljes és valós helyzetére, így a rehabilitáció nem lehet komplex, a szakemberek team-munkája nem valósul meg. A rendszerre általában jellemző, hogy nagyok a területi egyenetlenségek, így előfordul, hogy míg egyes szolgáltatókhoz egyáltalán nem irányítanak ügyfeleket, mások túl sok feladatot kapnak. Ugyanakkor a szolgáltatók kompetenciái sem egységesek, egyes civil szervezetek egyik vagy másik speciális célcsoport támogatása területén rendelkeznek nagyobb tapasztalattal és saját módszertannal.

A foglalkozási rehabilitáció területén folyamatosan újabb és újabb kiemelt projektek indulnak, melyekben gyorsan kívánnak látványos eredményeket, nagy indikátor-számokat elérni. Ennek következtében általában azon célcsoport tagokra irányul intenzívebb támogatás, akik kisebb segítséggel is reintegrálhatók, miközben a nagyobb támogatási igényű megváltozott munkaképességű személyek gyakran ki is esnek ezekből a rendszerekből. Korábban foglalkozási rehabilitáció alatt egyértelműen a nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedést értették, ma már úgy gondolják, hogy mindenkit a képességeinek megfelelően kell foglalkoztatni, nyílt vagy védett körülmények között. A megbeszélés egyik résztvevőjének javaslata alapján célszerű volna a könnyebben rehabilitálható egyéneket az állami szolgáltatói struktúra keretében ellátni, a magasabb támogatási szükségletű személyeket pedig a civil szolgáltatókhoz irányítani. A MESZ tagjai fontosnak tartják a sajátos nevelési igényű fiatalokat, az inaktív megváltozott munkaképességű személyeket és a közmunka rendszeréből kikerülőket is bevonni a szolgáltatásokba. A civil szolgáltatók nagy előnye, hogy régre visszanyúló kapcsolatokat alakítottak ki számos munkáltatóval, így köztük már kiépült az ügyfeleik elhelyezését megkönnyítő bizalom.

Az MVGYOSZ képviselője felszólalásában hangsúlyozta, hogy a megváltozott munkaképességű személyeket a képzettségüknek megfelelően szükséges rehabilitálni. Ezzel a MESZ vezetősége is egyetért, fontosnak tartják a karriermenedzsment és az átképzések lehetőségének biztosítását is, ami a jelenlegi rendszerben nem elérhető. Olyan országos hálózat kiépítése a cél, melyben a szolgáltatók tapasztalatuk és lehetőségeik szerint differenciáltan nyújtanak támogatást a célcsoportnak. Azért lobbiznak, hogy a szolgáltatási rendszer finanszírozása pályázati rendszerben valósuljon meg.

Németh Orsolya

A 2018. augusztusában benyújtott, az MVGYOSZ és jogi szakértői, valamint az Informatika a Látássérültekért Alapítvány által kidolgozott módosító javaslatok sajnálatos módon szinte egyáltalán nem kerültek be a november elején a parlament elé terjesztett törvénytervezetbe, ráadásul az ígért szakmai egyeztetések sem valósultak meg, így a véleményezést végző szakértők ismét munkához láttak.

Az újabb módosító indítványok értelemszerűen szinte teljes mértékben megegyeztek a korábbiakkal, hangsúlyozva, hogy az érdekvédők sérelmezik az előző körben megfogalmazott észrevételeik teljes figyelmen kívül hagyását. A meglehetősen terjedelmes módosító indítvány csomagot dr. Nagy Sándor elnök számos döntéshozó részére eljuttatta, így megkapta azt többek között Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a Belügyminisztérium illetékes államtitkársága, a Közigazgatásfejlesztési Operatív Program Monitoring Bizottságának tagjai, Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő és az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fogyatékosügyi Főosztálya is.

Vélhetően az EU-s irányelv késedelmes hazai implementációja miatt a parlament rendkívüli gyorsasággal tárgyalta és november 13-án egyhangúlag elfogadta a törvénytervezetet, melybe az ismételten megküldött javaslatokat megint csak nem építették be. Ezért az MVGYOSZ elnöke végső megoldásként levélben Áder János köztársasági elnökhöz fordult kérve, hogy jelenlegi formájában a törvénytervezetet ne írja alá.

A törvényhez tartozó, a konkrét szabályokat kialakító végrehajtási rendeletek még nem születtek meg, így van még lehetőség azokban is erősíteni a látássérült személyek számára az egyenlő esélyű hozzáférést garantáló szempontok érvényesítését, azonban maga a törvény is olyan súlyos hiányosságokkal bír, melyek jelentősen korlátozzák ennek lehetőségét. Így például a tervezetben még mindig igen szűkre szabott azon honlapok és elektronikus űrlapok köre, melyek tekintetében a kormányzat kötelezett az akadálymentes kialakítás biztosítására, miközben a korábban a látássérültek által használható rendszerek mostanra részben vagy egészben hozzáférhetetlenné váltak. Ilyen többek között az általános és középiskolás diákok elektronikus osztálynapló rendszere, az E-kréta, melyhez jelenleg nem tudnak hozzáférni a képernyőolvasót használó látássérült diákok és szülők. A törvény tervezete továbbá semmilyen komoly szankciót nem határoz meg azon kötelezettek részére, akik a jogszabályban foglalt követelményeknek nem tesznek eleget, illetve az akadálymentesség igazolását is gyakorlatilag az érintettek önbevallásához kötik, azt szakértői véleménnyel a közszférabeli szervezetek nem kötelesek alátámasztani.

Az MVGYOSZ és az Informatika a Látássérültekért Alapítvány az eddiginél is szorosabb összefogásban továbbra is folytatja az érdekképviseleti munkát ezen a rendkívül fontos területen.

—

Az MVGYOSZ-t rendszeresen megkeresik olyan felsőoktatási intézmények, melyek oktatói fontosnak tartják a fogyatékos személyek egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítását és társadalmi részvételének erősítését, és ezeket a tudástartalmakat a képzési programokba is be kívánják építeni. Szerencsére egyre inkább jellemző, hogy az oktatásba minden területen bevonják az adott témakör szakértőit, így fogyatékos személyek és a velük foglalkozó szakemberek is egyre gyakrabban jelennek meg vendégelőadóként vagy akár oktatóként az egyetemeken. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán mostanra már egész rendszere alakult ki az ún. participatív, azaz részvételen alapuló oktatásnak, de más felsőoktatási intézmények is egyre többször élnek ezzel a lehetőséggel.

Az MVGYOSZ képviseletében jelen sorok írója az elmúlt hetekben két felsőoktatási intézmény mesterszakos hallgatóinak is tartott szemináriumi órát a látássérült emberekkel kapcsolatban.

November 9-én a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi és Vendéglátóipari Karának turizmusmenedzsment szakos hallgatói kaptak ilyen módon információt és konkrét javaslatokat az általuk kidolgozandó projektekhez, melyek keretében a fogyatékos személyek turisztikai attrakciókkal és azok hozzáférhetőségével kapcsolatos információszerzését tervezik segíteni. A hallgatók információkat kaptak az egyenlő esélyű hozzáférés alapelveiről, a webes tartalmak és szoftverek hozzáférhető kialakítását lehetővé tevő szabványokról és ajánlásokról, továbbá a látássérült emberek turizmussal, turisztikai szolgáltatásokkal és információszerzéssel kapcsolatos vélt és valós igényeiről.

November 20-án az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának humán erőforrás menedzsment szakon tanuló hallgatói szerezhettek elméleti és gyakorlati ismereteket a vak és gyengénlátó személyek nyílt munkaerő-piaci integrációjának lehetőségeiről és korlátairól. A szemináriumi óra során a hallgatók összesen 15 szakma / munkakör kapcsán beszélgethettek a vendégelőadóval arról, hogy az adott tevékenységek elvégezhetőek-e látássérült munkavállalók által, illetve ehhez milyen eszközökre, támogatásokra van szükség. Valamennyi munkakörhöz egy-egy valós személy és élettörténet kapcsolódott, amiket a résztvevők – természetesen a konkrét személy és szervezet beazonosításának lehetősége nélkül – megismerhettek. Az órán a számítógép-használatot támogató szoftverek és a munkavégzést segítő speciális eszközök mellett szóba kerültek a látássérült személyek foglalkoztatását megnehezítő képzési, foglalkozásegészségügyi, társadalmi és szervezeti korlátok, a közgondolkodásban meggyökeresedett előítéletek és sztereotípiák is.

Bízunk benne, hogy egyre rendszeresebbé válnak a hasonló felkérések és hogy ezek által a friss diplomás szakemberek már a jelenleginél lényegesen több és korszerűbb, a fogyatékos munkavállalókra, ügyfelekre, ellátottakra és állampolgárokra vonatkozó gyakorlati tudással lépnek ki a munkaerő-piacra.

Németh Orsolya

Ezen a napon világszerte, így Magyarországon is, szemléletformáló akciókkal, műsorokkal, gálaestekkel, díjátadókkal és egyéb eseményekkel igyekeznek kommunikálni a világnap üzenetét az érintettek szervezetei és a kormányzati intézmények egyaránt.

Ezen a napon nyitotta meg hivatalosan Szem(l)életmód Elemi Rehabilitációs Központjának új, zuglói telephelyét a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (BULÁKE). Az Ilka utca 35. sz. alatt található önkormányzati ingatlanban kialakított szolgáltató hely megnyitóján Karácsony Gergely, a XIV. kerület polgármestere és dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke mondott köszöntő beszédet.

Ugyancsak december 3-án rendezték meg immár ötödik alkalommal a Nemzeti Színházban a “Jobb velünk a világ” díjátadó gálát, melyen az MVGYOSZ elnöke, három látássérült munkatársa és két kísérőjük vett részt. Az esemény kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékos emberek rendkívüli értékeire, a társadalmi integráció fontosságára és arra, hogy közös feladatunk számukra ehhez minél több lehetőséget teremteni. Ezen az eseményen került sor a Fogyatékosság-barát munkahely díjak arany fokozatainak, valamint az idén először kiosztott Példakép és Munka-Társ díjak átadására. Ugyancsak itt adták át a Kézenfogva nevelőszülői díjat három olyan nevelőszülőnek, akik súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelnek. A gálaműsorban fellépett többek között Agárdi Szilvia látássérült énekesnő és a Never Give Up Gospel Kórus, melynek szintén több látássérült tagja van.

Az MVGYOSZ képviseletében dr. Nagy Sándor és jelen sorok írója vett részt december 4-én az Összhang Alapítvány által a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében megrendezett beszélgetésen. A programon az Amerikai Nagykövetség ösztöndíj programja keretében három hetet az USA-ban töltő, látás- és mozgássérült személyekből, valamint az akadálymentesítéssel foglalkozó szakemberekből és személyi segítőkből álló csapat négy tagja számolt be a program keretében megismert jó gyakorlatokról és az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékos emberekkel kapcsolatosan fennálló korszerű szemléletről és joggyakorlatról. A nyolcfős csoport tagja volt két látássérült személy is: dr. Bölkény Ágota jogász és Nemes- Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke. A beszélgetés keretében a szövetség képviselői elsősorban az USA-beli fogyatékosügyi szabályozással és a foglalkoztatással kapcsolatosan tettek fel kérdéseket. Emellett a résztvevők beszámoltak a fogyatékos emberek oktatásának, lakhatásának, szabadidős és kulturális lehetőségeinek akadálymentességéről és személyes benyomásaikról. Többen közülük olyan ötleteket, tapasztalatokat is hoztak haza, amiket itthon is megvalósíthatónak látnak.

November 29-én szintén jelen sorok írója vett részt a LÁRESZ Egyesület könyvbemutatóján és közgyűlésén a Premier Kult Caféban. Az egyesület 2018-ban magyar nyelvre fordítva elektronikus könyvként adta ki Joseph Cutter A vak gyermekek önálló mozgása és közlekedése – A támogató modell c. munkáját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit KFT. (FSZK) pályázati támogatásával. A könyv egy a gyógypedagógiai és az érdekképviseleti szakma számára egyaránt rendkívül érdekes és újszerű szemléletben mutatja be a szerző által kidolgozott, a vak csecsemők és kisgyermekek tájékozódási és közlekedési képességeit fejlesztő saját módszertanát. A kötet egyik fordítója dr. Gombás Judit vak nyelvtanár, fordító és egyetemi oktató volt. A könyvbemutatót követő közgyűlésen az egyesület tevékenységeiről és aktuális projektjeiről szóló beszámolókon túl számos olyan ötlet és gyakorlati kérdés merült fel, melynek keretében szorosabbra fűzhető az együttműködés a LÁRESZ és a szövetség között. Ilyen témakörök voltak többek között az akadálymentesítés, ezen belül a hangjelzést adó jelzőlámpák telepítésével kapcsolatos lobbimunka, valamint az okostelefonok és egyéb modern informatikai eszközök “vakos” használatának oktatásával kapcsolatos kérdések. A LÁRESZ és az MVGYOSZ képviselői hamarosan személyes egyeztetés keretében tárgyalnak az együttműködés konkrét lehetőségeiről.

Németh Orsolya