Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Mit tesz az Európai Unió azért, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan eséllyel jussanak hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a minőségi oktatáshoz, mint mások?

Cikkünkben áttekintjük, hogy mit és milyen mértékben kell még fejleszteni a tagállami és az uniós jogrendszerben a vágyott célok eléréséhez.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Sorozatunk előző részében körbejártuk, hol mutatkoznak hiányok a szociális rendszerekhez és a jogvédelemhez való hozzáférés területén. Ma azt nézzük meg, hogy az oktatás mint a szegénység elkerülésének és az inklúzió megteremtésének egyik legfőbb eszköze, illetve az egészségügyi szolgáltatások mint a megelőzés és a rehabilitáció garanciái, mennyiben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Oktatás – verseny a körülményekkel

Annak ellenére, hogy a technológia területén soha nem látott fejlődés tapasztalható, a fogyatékossággal élő tanulók esetében továbbra sem ritka, hogy hátrányokat kell elszenvedniük. Különösen igaz ez a láthatatlan fogyatékossággal élőkre, a hiperaktív, az autizmus-spektrumzavaros vagy a hallássérült tanulókra.

A legtöbb tagállamban, így Magyarországon is jogszabály deklarálja, hogy az iskoláknak biztosítaniuk kell az inkluzív oktatás feltételeit. Ennek megvalósulását Magyarországon azonban sem az érintett tanulók, sem szüleik, sem azok a pedagógusok nem érzik, akiknek a vállára – az elégtelen utazópedagógusi rendszer és a hiányzó eszközpark okán – a fogyatékossággal élő tanuló integrációjának terhe nehezedik. Emiatt pedig több, amúgy tehetséges fogyatékossággal élő tanuló hagyja el idő előtt az iskolát, és közülük kevesebben szereznek szakmát vagy diplomát. Sok tanulót a kényszer vezet olyan speciális iskolákba, amelyek szakképesítést adnak ugyan, de ezt vagy egyáltalán nem tudja felhasználni az érintett, vagy – a nem elégséges színvonalú oktatás miatt – tanulmányait a későbbiekben sem tudja folytatni. Nem ritka az sem, hogy a tanuló amiatt, hogy az iskolában az oktatásához szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre, magántanulóként kényszerül tanulni.

A COVID-19 világjárvány még jobban ráirányította a figyelmet arra, hogy mekkora szükség van az inkluzív és mindenki számára hozzáférhető távoktatási rendszerek kidolgozására.

A megalapozott tudás megszerzéséhez stabil oktatási színvonalra, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez pedig megalapozott tudásra van szükség. Emiatt az uniós menetrendben a kora gyermekkortól tartó köznevelési és oktatási inklúzió kiemelt szerepet kap. Több kapcsolódó kezdeményezés, például az „Utak az iskolai sikerhez” program, külön hangsúlyt fektet a speciális nevelési igényű tanulókra.

Az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért egy olyan független szervezet, amely a tagállamok oktatási minisztériumait összefogva gyűjti össze a speciális nevelési igényű tanulók fejlesztéséhez szükséges jó gyakorlatokat és bevált szakpolitikai intézkedéseket. Az anyagokat később egységesítve átadja az Európai Bizottságnak azért, hogy be tudják ezeket építeni az uniós oktatási szakpolitikába, az EU gyermekjogi stratégiájába és a gyermekjogi garancia egyéb anyagaiba.

A tagállamoknak több lehetőségük is van az oktatási inklúzió elősegítésére. Az Erasmus + program, az Európai Szolidaritási Testület, illetve a kohéziós politika és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz több lehetőséget is nyújt az egyes költségek fedezésére és a jó gyakorlatok cseréjére, a korszerűsítési programban pedig az iskolák épületeinek akadálymentesítésére is mód nyílik.

Az Európai Bizottság:

• 2021-ben kiadja a kora gyermekkori nevelés és gondozás terén fennálló befogadás eszköztárát, amely külön fejezetet tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekről,
• támogatja a tagállamokat tanárképzési rendszereik továbbfejlesztésében, hogy le lehessen küzdeni a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában jelentkező pedagógushiányt és fejleszteni valamennyi oktatási szakember kompetenciáit az osztálytermi sokszínűség kezelése és az inkluzív oktatás kialakítása érdekében,
• az Európai Iskolák Igazgatótanácsának tagjaként támogatni fogja az oktatási támogatásról és az inkluzív oktatásról szóló cselekvési terv végrehajtására irányuló fokozott erőfeszítéseket, amelyek az akadálymentességre és az észszerű alkalmazkodásra, a tanterveknek a fogyatékossággal élő tanulók igényeihez való igazítására (pl. az oktatás folytatását nemzeti szinten lehetővé tevő alternatív érettségi bizonyítványok), valamint a tanárok számára az inkluzív oktatás területén nyújtott képzésekre összpontosítanak.
• felkéri továbbá a tagállamokat az inkluzív iskolák fejlesztésére és az inklúzió CRPD szerinti biztosítására a támogatott tanulás előmozdítása érdekében.

Egyenlő esélyű hozzáférés az egészségügyben – Mit tehetünk, hogy jobb legyen?

Annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés, a megelőzéshez és a rehabilitációhoz való jog mindenkit megillet, négyszer több fogyatékossággal élő személy panaszkodik a szolgáltatások hozzáférhetőségének hiányáról, mint a nem fogyatékossággal élők. A hozzáférést a távolság, a hosszú várólisták és a magas költségek, továbbá a szakemberek hiánya egyaránt gátolja. Ez a kockázat az időseket, a láthatatlan fogyatékossággal élőket, a fogyatékossághoz vezető tartós betegeket, a nőket és a menekülteket, illetve azokat, akik speciális intézményekben élnek, nagyobb mértékben veszélyezteti. Ők rendszerint nem kapják meg azt a személyre szabott támogatást, amire szükségük volna, vagy a sok hasonló beteg között elvesznek, igényeik pedig nem találnak kielégítésre.

A COVID-19 rávilágított az egészségügyi rendszerek gyenge pontjaira. Az Európai Bizottság 2020 novemberében útjára indította az Európai Egészségügyi Unió című kezdeményezést, ami külön figyelmet fordít a fogyatékossággal élő személyek ellátásának minőségbeli javítására. A Bizottság továbbra is csak a kereteket határozza meg, az országspecifikus konkrét kihívásokra azonban a tagállamoknak kell reagálniuk. A Bizottság a betegjogok megerősítése érdekében fokozza a határon átnyúló betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv végrehajtását, és azt is vizsgálja, hogy a korábbiakban mennyiben tartották azt be a tagállamok.

Továbbá:

• az egészségfejlesztéssel, a betegségmegelőzéssel és a nem fertőző betegségek kezelésével foglalkozó irányítócsoporton keresztül foglalkozik az egészséggel és a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekkel, és megosztja az egészségüggyel kapcsolatos bevált gyakorlatokat az egészségügyi reformok egységes bevezetése érdekében,
• támogatja az érdekelt feleket a Covid19-világjárvány miatt az európai polgárok mentális egészségére nehezedő terhek enyhítésében,
• az európai rákellenes terv egyenlőtlenségi regiszterében meghatározott konkrét intézkedések révén kezeli a rákmegelőzéshez, a korai felismeréshez és kezeléshez való hozzáférés terén a fogyatékossággal élőket érintő konkrét egyenlőtlenségeket.

Az Európai Bizottság az alábbiakra kéri fel a tagállamokat:

• a fogyatékossággal élő személyeknek a teljes egészségügyi portfólióhoz való hozzáférésének javítására, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást és megelőzési szolgáltatásokat is, többek között a fogyatékossággal élő személyeknek az inkluzív, akadálymentes, személyközpontú egészségügyi ellátáshoz, valamint a szabad és tájékoztatásra épülő beleegyezésen alapuló egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréséről szóló bizottsági iránymutatás révén,
• a ritka betegségekkel kapcsolatos fogyatékosságra történő figyelemfelhívásra és támogatási stratégiák kidolgozására az ilyen fogyatékossággal élő betegek számára, valamint a legkorszerűbb kezelésekhez való hozzáférést megkönnyítő módszerek azonosítására és vizsgálatára, beleértve a digitális innovációk alkalmazását a tagállamokban.

A következő rész tartalmából

Mi a különbség a fogyatékossággal élők és a nem fogyatékossággal élők szabadidőhöz való joga között? Megvalósul-e az inklúzió a sport területén? Biztosított-e a fogyatékossággal élő személyek biztonsága, és mennyiben lehet kivédeni az ellenük irányuló erőszakot? A jövő héten ez is kiderül. Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Az inklúzió még ma is csak elméletben valósul meg az álláskeresés, a munkába állás, a foglalkoztatás, a munkaerő megtartása, az épített környezet akadálymentesítése vagy éppen a kommunikációs akadályok felszámolásának területén. Aktuális cikkünkben az Európai Bizottság háza táján megvalósuló követendő példákat mutatjuk be.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Az inklúzió és az akadálymentesítés vezethet a fogyatékossággal élő személyek életminőségének javításához, jogaik gyakorlásához és sikeres társadalmi részvételükhöz. A stratégia azonban egyértelműen rávilágít arra, hogy ezeket a fogalmakat még tagállami szinten sem lehet egységesen értelmezni. Ezért az Európai Bizottság a stratégia 8. pontjában juttatja kifejezésre azt a törekvését, mely szerint jó példával kíván elöl járni azokon a területeken, ahol – az eddigi vizsgálatok alapján – a fogyatékossággal élő személyek a legtöbb hátrányt szenvedik el.

Inklúzió az álláskeresés és a munkahely megtartása során

A sokszínűség és a befogadás szellemében az Európai Bizottság olyan az akadálymentességet és az észszerű alkalmazkodás esélyét növelő intézkedéseket foglal bele megújított humánerőforrás-stratégiájába, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élő személyek hatékony foglalkoztatását, karrierlehetőségeik szélesítését és munkakörnyezetük inkluzívvá válását.

A közelmúltban létrehozott Sokféleség és Társadalmi Befogadás Hivatala felügyeli a vonatkozó intézkedések kidolgozását és végrehajtását, és hozzájárul a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás előmozdításához az Európai Bizottság valamennyi szervezeti egységében.

A leendő megfelelő munkavállaló kiválasztása kizárólag az álláskereső érdemein és az esélyegyenlőségi politikán alapulhat, ugyanakkor proaktív megközelítést kell alkalmazni, és lépéseket kell tenni a sokféleség előmozdítása érdekében.

A felvételi folyamatok, eljárások és eszközök esélyegyenlőségi és sokszínűségi szempontú átvilágítására kerül sor az elfogultság vagy a megkülönböztetés potenciális kockázatának azonosítása és a szükséges korrekciók, illetve a problémák megfelelő orvoslása érdekében. Az Európai Bizottság belső kommunikációs kampánya, illetve az egyes munkavállalói számára kötelezővé tett belső képzésen megerősíti munkavállalóiban a tiszteletteljes munkakörnyezet fontosságát és további ismereteket ad át ezzel kapcsolatban, melyekkel felszámolható a fogyatékossággal élő munkavállalókkal szembeni elfogultság és diszkrimináció.

Ami a személyzet kiválasztását illeti, az intézményközi Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) továbbra is az egyenlőség, a sokszínűség és a befogadás politikáját alkalmazza a versenyvizsgák és a kiválasztások során azáltal, hogy a pályázati szakaszban adatokat gyűjt a fogyatékosságról. Ily módon az EPSO garantálni tudja az észszerű alkalmazkodást, jobban fel tudja mérni az egyenlő hozzáférés hiányosságait, és növelni tudja a fogyatékossággal élő pályázók vizsgákon való részvételi lehetőségeit.

Az Európai Bizottság, a fentieken túl, aktualizálja célzott kommunikációs és tájékoztatási stratégiáját, továbbfejleszti a fogyatékossággal foglalkozó partnerszervezetek hálózatát és az észszerű alkalmazkodással kapcsolatos szakértelmét, valamint képzési és szolgáltatási katalógusát. Mindemellett valamennyi felvételi csatornáján és a programok megvalósításakor esélyegyenlőségi politikát alkalmaz. Annak érdekében, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósulhasson, kifejezetten ösztönözni fogja a fogyatékossággal élő személyek jelentkezését, továbbá célzott támogatást és segítséget nyújt a jelölteknek a folyamat során.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• biztosítja, hogy valamennyi intézménye elhárítsa és megelőzze a fogyatékossággal élő személyek és a nyilvánosság előtt álló akadályokat (például akadálymentes IKT-felszerelések és online megbeszélésekhez szükséges eszközök biztosításával),
• megerősíti az Európai Bizottság intézményeinek vezetése által a sokszínűségről – többek között a fogyatékossággal élő alkalmazottak igényeihez való észszerű alkalmazkodásról – készített jelentéstételt.

Emellett az alábbi intézkedéseket hozza az épített környezet és a kommunikáció akadálymentessége érdekében:

• Folyamatosan javítja épületeinek, digitális környezetének és kommunikációjának akadálymentességét, és fokozni fogja erőfeszítéseit az akadálymentesség biztosítása érdekében, ideértve az innovatív projekteket is,
• Javítja a kiadványok, különösen az uniós jog és szakpolitikák hozzáférhetőségét, képzést nyújt a munkavállalók számára és támogatja a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás elsajátítását.
• 2021-ben a web-akadálymentesítésről szóló cselekvési tervet fogad el, amelyet valamennyi uniós intézményben, szervezetben és ügynökségben meg kell osztani és elő kell mozdítani, továbbá biztosítja, hogy az uniós honlapok, valamint az ezeken a webhelyeken és online platformokon közzétett dokumentumok megfeleljenek az európai akadálymentesítési szabványoknak,
• 2023-ig javítja audiovizuális kommunikációs és grafikai tervezési szolgáltatásainak, valamint kiadványainak és rendezvényeinek akadálymentességét, ideértve adott esetben a jelnyelvi tolmácsolást és a mindenki számára olvasható formátumban és érthető megfogalmazásban készült dokumentumokat is.
• Biztosítja az akadálymentességet az Európai Bizottság valamennyi újonnan elfoglalt épületében, a befogadó országok esetleges várostervezési követelményeitől függően,
• továbbá biztosítja azon helyszínek akadálymentességét is, ahol az Európai Bizottság rendezvényeit szervezik.
• Az Európai Bizottság célként tűzte ki, hogy 2030-ra valamennyi épülete megfeleljen az európai akadálymentesítési szabványoknak, a befogadó országok várostervezési követelményeinek megfelelően.

Figyelemfelkeltés, irányítás és haladás

Az Európai Bizottság továbbra is együttműködik a tagállamokkal a nemzeti kampányok kiegészítése és támogatása, a tudatosság növelése és a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiák leküzdése érdekében.  A tudatosság elősegítése érdekében a jövőben is szervez külön erre a célra rendezvényeket, nevezetesen a fogyatékossággal élők európai napját, amely a fogyatékossággal élő személyek ENSZ-világnapja előtt tiszteleg december 3-án.

Az Európai Bizottság megerősíti a fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel folytatott strukturált párbeszédet, biztosítja a vonatkozó politikai folyamatokban való képviseletüket és a kapcsolódó bizottsági javaslatokról szóló konzultációt. Továbbra is finanszírozza a fogyatékossággal élő személyek szervezetei által végzett munkát, valamint a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül hozzájárul a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtásához.

A CRPD fakultatív jegyzőkönyve lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élő személyek felvegyék a kapcsolatot az illetékes bizottsággal, amennyiben úgy érzik, hogy a CRPD-ben foglalt rendelkezések megsértésének áldozataivá váltak az adott tagállamban. Sajnálatos módon nem minden tagállam csatlakozott a jegyzőkönyvhöz, ráadásul a csatlakozás kihirdetéséről szóló Európa Tanácsi határozatra irányuló javaslat 2008 óta függőben van.

Az Európai Bizottság külön figyelmet fordít a fakultatív jegyzőkönyvhöz csatlakozó tagállamok eredményeire, és ennek fényében újra napirendre tűzi a jegyzőkönyv uniós szintű ratifikálását.

Figyelemmel a CRPD-bizottság vonatkozó ajánlására, az Európai Bizottság és az Európa Tanács együttműködik az Európai Unió hatásköréről szóló nyilatkozat fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó pontjainak felülvizsgálatában.

A következő rész tartalmából

Az Európai Unió fogyatékosságügyi stratégiáját bemutató sorozatunk a végéhez közeledik. Az összegzés előtt azonban a következő részben áttekintjük, hogy a stratégiában kitűzött célrendszer végrehajtása milyen intézkedések foganatosításával biztosítható, valamint körbejárjuk azt is, hogy milyen eszközökkel mérhető a kitűzött célok eredményessége. Ha kíváncsi a fejleményekre, tartson velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Az uniós intézmények, a tagállamok, a tagállami hatóságok és az állampolgárok egy vertikális rendszerben helyezkednek el. Ebben az alá-fölérendeltségi viszonyban, ha az együttműködés nem sikeres, elveszhetnek olyan információk is, amelyek a fogyatékossággal élő személyek életminőségét egyébként javíthatnák.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

A stratégia megalkotását megelőző vizsgálatok által feltárt kritikus pontok áttekintésének végéhez közeledünk. Ezúttal az Európai Unió intézményeinek, az egyes tagállamok, a tagállami hatóságok és az érintett állampolgárok közti együttműködés szükségességét járjuk körbe.

Együttműködés az Európai Unió intézményi szintjén

Azzal, hogy az Európai Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (CRPD), annak összes rendelkezése az Európai Unió jogrendjének részévé vált, rendelkezéseit tehát kötelező lenne betartani. A korábban lefolytatott vizsgálatok azonban egyértelműen rámutattak arra, hogy amíg a kötelező előírások végrehajtása nincs ellenőrizve, addig nem jelent valós fenyegetést, ha azokat mégsem tartják be. A végrehajtás tehát csak akkor lehet sikeres, ha az intézkedések, szabályok vonatkozásában mind európai uniós, mind tagállami, mind pedig hatósági szinten ellenőrzik azokat.

Ennek első lépéseként az Európai Bizottság együttműködik az Európai Parlamenttel és az Európa Tanáccsal annak biztosítása érdekében, hogy a fogyatékossággal kapcsolatos ügyeket megfelelően figyelembe vegyék az intézményközi tárgyalások során, és hogy beazonosítsák a jelenlegi jogszabályok hiányosságait.

Továbbá az Európai Bizottság:

• felszólítja az összes uniós intézményt és szervet, ügynökséget és küldöttséget, hogy jelöljenek ki fogyatékosságügyi koordinátorokat intézményeikbe a fogyatékosságügyi stratégiáik megvalósítása érdekében,
• rendszeres magas szintű találkozókat szervez az Európai Parlament, az Európa Tanács, az Európai Bizottság és az EKSZ, valamint a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetek részvételével,
• évente eszmecserét szervez az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.

A fogyatékos emberek jogainak érvényesítése érdekében az Európai Bizottság arra kéri fel a tagállamokat, hogy szakpolitikáik megalkotása során legyenek különös figyelemmel a fogyatékossággal élő személyek speciális szükségleteire.

Együttműködés tagállami és hatósági szinten

Azzal, hogy az Európai Unió ratifikálta a CRPD-t, az egyes tagállamok számára is kötelezővé vált annak betartása. A tagállamok, mivel hatóságaik útján ők állnak az érintettekkel a legközelebbi kapcsolatban, kulcsfontosságú szereppel bírnak az egyezmény végrehajtásában. Kötelességük rendszeresen jelentést tenni az egyezmény végrehajtásáról és a fogyatékossággal kapcsolatos stratégiai döntéseikről, ám ezeknek valóságtartalmát nem igazán ellenőrzik.

A fő cél tehát az ellenőrzési mechanizmus megerősítése mellett egy olyan platform létrehozása, amely a korábban ennek feladatkörét ellátó magasszintű munkacsoportot leváltva:

• ellenőrzi a CRPD és a nemzeti stratégiák végrehajtását,
• összefogja az egyezmény nemzetközi koordinátorait,
• kapcsolatot teremt a fogyatékossággal élő személyek érdekvédelmi szervezetei és az Európai Bizottság között,
• és egy tagállamközi fórumot hoz létre, ahol a tagállami képviselők értékelhetik a végrehajtás érdekében tett erőfeszítéseket.

A 2021-ben létrehozandó platformhoz egy mindenki számára hozzáférhető online adatbázis is tartozik, ahol a platform üléseiről, tevékenységeiről, elemzéseiről, az egyes országokkal kapcsolatos információkról, az inklúzió mértékéről, a hozzáférhetőséggel kapcsolatos bevált gyakorlatokról is lehet olvasni.

Másodlagos cél a tagállami helyi és regionális hatóságok helyi hálózataival történő párbeszéd kialakítása a fogyatékossággal kapcsolatban.

A törekvések azonban csak akkor vezetnek sikerre, ha a tagállamok olyan stratégiákat fogadnak el, amelyek összhangban állnak az európai uniós fogyatékosságügyi stratégiával, a CRPD-vel, és amelyek előmozdítják az előírások végrehajtását is.

Európai uniós finanszírozással a végrehajtásért

Az Európai Unió 2021-2027-es költségvetése külön költségkeretet tartalmaz a CRPD és e stratégia tagállami szintű végrehajtásának támogatására. A fenntarthatóbb Európa alapjainak lefektetése és a gazdaság helyreállítása érdekében létrehozott Next Generation EU helyreállítási terv ezen kívül további kapukat nyit a tagállamok előtt.

Végül nem szabad elfeledkeznünk a megosztott irányítású alapokról szóló uniós rendeletben említett kohéziós alapokról sem. Az Európai Szociális Alap +, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az új Méltányos Átállást Támogató Alap beruházási feltételeinek egyike a CRPD végrehajtását biztosító nemzeti keret rendelkezésre állása, valamint az akadálymentességet biztosító intézkedések megléte.

A rendelet alapján lehetőség nyílik pályázat benyújtására az intézményesítettség csökkentése, a fogyatékossággal élő személyek társadalmi-gazdasági befogadása, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az inkluzív oktatás és egészségügyi ellátás, a kulturális örökség inkluzívabbá tétele, valamint az akadálymentesség biztosítása érdekében. A közös rendelkezésekről szóló rendelet azt is előírja, hogy a fogyatékossággal élő személyek számára az egyenlő esélyű hozzáférés követelményét a tagállamok operatív programjainak előkészítése és végrehajtása során mindvégig figyelembe kell venni.

Az Erasmus+ program ösztönözni fogja a fogyatékossággal élő résztvevők pénzügyi támogatását és egyéb befogadási intézkedéseit. A „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” program támogatni fogja e stratégia végrehajtását és irányítását. Az Európai Bizottság segíteni fogja más pénzügyi eszközök és programok – például az InvestEU és a Horizont Európa fogyatékossággal élő személyekre is kiterjedő végrehajtását.

A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret releváns forráskezelése által – a fogyatékossággal élő személyek jogai tekintetében történő összehangolása érdekében – az Európai Bizottság megerősített együttműködéssel, figyelemfelkeltő tevékenységekkel és célzott iránymutatással fogja támogatni a tagállamokat.

A Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszköz (2021–2027) hozzá fog járulni a stratégia külső célkitűzéseinek végrehajtásához. Az olyan alapok, mint például a SOCIEUX+, a rövid távú missziókra összpontosító technikai együttműködési program, a technikai segítségnyújtási és információcsere-eszköz (TAIEX) és a TWINNING programok világszerte hozzájárulnak az uniós fogyatékosságügyi politikák végrehajtásához.

Az Európai Bizottság:

• a fogyatékossággal élő polgárok másokkal egyenlő szerepvállalásának előmozdítása érdekében feltárja az új „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztüli finanszírozási lehetőségeket,
• támogatja a tagállamokat az uniós alapok fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő felhasználásában,
• valamint az akadálymentesség tiszteletben tartásában, továbbá annak biztosításában, hogy az uniós alapok ne támogassanak olyan intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a szegregációhoz vagy a kirekesztéshez.

A tagállamok felkérést kapnak arra is, hogy segítsék elő a helyi hatóságok, az érdekvédelmi szervezetek, a civil társadalom, az alapvető jogokkal foglalkozó szervek és más érdekvédelmi szervezetek partnerségét az uniós alapok végrehajtása és kialakítása során. Továbbá ösztönözniük kell a CRPD nemzeti kapcsolattartó pontjait a vonatkozó előfeltételek teljesítésének érdekében.

A következő rész tartalmából

A jó gyakorlatok megosztása és a példamutatás elősegítheti-e a kiválasztási, foglalkoztatási és megtartási folyamatokat a munkahelyeken? Ha ismerem a szomszédos tagállam infokommunikációs és épített környezeti akadálymentességi gyakorlatait, felhasználhatom-e jogszerűen a saját környezetemben? Következő cikkünkből ez is kiderül!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Mik az egyenlő esélyű hozzáférés alapelvei, és mennyiben valósulnak meg ezek a gyakorlatban? Mit tesz az Európai Unió az épített környezet és az infokommunikáció akadálymentessége érdekében? Cikkünkből kiderül!

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Március 3-án jelent meg az Európai Unió 2021-2030 közötti fogyatékosságügyi stratégiájáról szóló dokumentum. Ez a javaslat tartalmazza az EU középtávú fogyatékosságügyi politikájának főbb pontjait, a bevezetni kívánt új intézkedéseket, a tagállamok felé támasztott elvárásokat és a meghozott intézkedések végrehajtásának ellenőrzéséért tett erőfeszítéseket.

Jelen cikkünkben a stratégia első két pontjának összefoglalását olvashatják.

A stratégia két fő kiindulási alapját a 2006-ban elfogadott (és hazánkban a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett), a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény és a szociális jogok európai pillérének 17. számú alapelve adta. Ez utóbbi sorolja fel az Európai Unió területén élő közel 87 millió fogyatékossággal élő személy alapvető jogainak érvényesüléséhez szükséges kulcsokat, például az emberhez méltó életet biztosító jövedelemtámogatáshoz, a munkaerőpiaci és társadalmi részvételt elősegítő szolgáltatásokhoz és az igényeiknek megfelelő munkakörnyezethez való jogot.

Egyes területeken – mint például a közlekedés vagy a belső piac – az EU a tagállamokkal megosztott hatáskörrel rendelkezik. Más releváns területeken, például az egészségügy, az oktatás és a kultúra területén a fő hatáskör továbbra is a tagállamokhoz tartozik, és az EU csak támogató szerepet tölt be. Ezért továbbra is a tagállamok elsődleges felelőssége, hogy nemzeti fogyatékosságügyi politikáikat a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtására vonatkozó kötelezettségeiknek és az alkalmazandó uniós szabályoknak megfelelően alakítsák ki.

Akadálymentesség – vannak még teendők

 Az épített és virtuális környezetekhez, az információs és kommunikációs technológiákhoz (IKT), árukhoz és szolgáltatásokhoz, többek közt a közlekedéshez és az infrastruktúrához való hozzáférés a jogok záloga és a fogyatékossággal élő személyek másokkal azonos alapon történő, teljes körű részvételének előfeltétele.

Egy közelmúltbeli felmérés alapján az EU fogyatékossággal élő polgárai ma is sokszor ütköznek akadályokba az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a politikai életben való részvétel, a szabadidő hasznos eltöltése, valamint az európai mobilitás és a lakóhely szabad megválasztása kapcsán, amelyekre a világjárvány okán bevezetett külön intézkedések nagyban rá is erősítettek. Habár az EU az elmúlt évtizedben több akadálymentességet érintő irányelvet is elfogadott, ezek végrehajtásának ellenőrzése nem minden esetben történt meg, és ahol megtörtént, ott is több hiányosságra derült fény.

Fejlődő szolgáltatások

 Az elmúlt tíz évben sok olyan jogszabályt fogadott el az EU, amelyek közvetlenül vagy közvetve alkalmazva tagállami szinten adták meg az akadálymentes élet kereteit. Intézkedéscsomagot hoztak a termékek és a szolgáltatások akadálymentes hozzáférhetőségéről, irányelvet alkottak a webes akadálymentesítésről, rendeletben írták elő a közszféra online felületeinek akadálymentesítését (ezt hazánkban a 2018. évi LXXV. törvény írja elő), létrejött az elektronikus hírközlési kódex és az audiovizuális médiaszolgáltatások irányelve, aktualizálásra került a szerzői jogra vonatkozó szabályokat összefoglaló Marákesi Egyezmény, valamint egységesítették a segélyhívó szolgáltatások akadálymentes hozzáférhetőségét.

Utazás – további intézkedések szükségesek

 Az utazás akadálymentesítésénél továbbra is vannak megoldandó feladatok. Elméletben a fogyatékossággal élő és mozgásukban korlátozott polgárok megkülönböztetés-mentes utazáshoz való joga, valamint a légi, vasúti, autóbuszos és tengeri utazások során az ingyenes segítség, mint szolgáltatás, adott. Ám a gyakorlatban ez sajnos egyes régiókban egyáltalán nem, míg más helyeken csak részlegesen valósul meg. Ennek érdekében az EU 2021 folyamán megvizsgálja, milyen további intézkedések szükségesek, mi okból nem valósul meg az akadálymentességi irányelvben lefektetettek végrehajtása, és ahol ez szükséges, új szabályokat alkot.

Egyetemes tervezés – nem lehet eléggé hangsúlyozni

 A stratégia célul tűzte ki a korábbiakban hozott intézkedések és jogszabályok végrehajtásának ellenőrzését, ahol különösen nagy szerepet kap az épített környezet, az információs és kommunikációs technológiák hozzáférhetőségének vizsgálata mellett az a kérdés is, hogy az érintett szervezetek elfogadták-e a „mindenki számára történő tervezés” elvét. Eszerint az új szolgáltatások kialakítása, a meglévő szolgáltatások újratervezése és fejlesztése során különösen oda kell figyelni, hogy a kész produktum külön akadálymentesítési intézkedés nélkül is bárki számára könnyen hozzáférhető legyen.

Annak érdekében, hogy Európa akadálymentessé váljon, a tagállamoknak minden vonatkozó szakpolitikába és intézkedésbe be kell építeniük az akadálymentességet. Különösen igaz ez a közigazgatás digitális átállása miatt megnyíló új felületekre, illetve a bizottság egy korábbi javaslata alapján a tagállamok központi kormányzati épületeinek energiahatékonysági célú felújítása közben végzett akadálymentesítési törekvésekre. Emellett muszáj, hogy a szakemberek akadálymentességi képzésben vegyenek részt.

Középtávú cél, hogy az államigazgatás összes épülete 2030-ra mindenki számára akadálymentes legyen. Ennek érdekében az EU a 2025-ig befejeződő vizsgálatai során ellenőrzi a meghozott intézkedések helyes végrehajtását, azonosítja a hiányokat, ahol kell, ott új normát alkot, egységesíti a műszaki előírásokat, és az árak versenyképességének megtartásáért felülvizsgálja az egyes tagállamokban használt támogató technológiákat.

Accessible EU – Egységes forrás az akadálymentesítéshez

 A 2022-ben elinduló program célja egy olyan egységes felület kialakítása, ahol az érintettek és a velük dolgozó szakemberek is egyaránt valós, releváns és naprakész ismeretekhez juthatnak az akadálymentesítést illetően. A programban az EU szakemberei mellett a tagállamok fogyatékosságügyi politikájának végrehajtásáért felelős hatóságok, valamint a terület egyéb szakértői vesznek részt. Az együttműködés célja a bevált gyakorlatok megosztása, ösztönzés a szakpolitikák nemzetközi és uniós kidolgozására és finomhangolására, valamint új eszközök, szabványok alkotása az uniós jog könnyebb végrehajthatóságáért.

A stratégia magyar nyelvű fordítása az alábbi hivatkozásra kattintva érhető el:

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM:2021:101:FIN#PP4Contents

Következő cikkünkben a mozgás szabadságát, a politikai részvétel egyenlő esélyű hozzáférésének kérdését és a fogyatékossággal élők lakhatási körülményeinek megválasztásához fűződő lehetőségeit tekintjük át. Maradjanak velünk!

 

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

 

 

Milyen módon kell megerősíteni a jelenleg az Európai Unióban működő szociális védelmi rendszereket? Mit tesz az EU annak érdekében, hogy érvényesüljön az egyenlő esélyű hozzáféréshez és a megkülönböztetés-mentességhez való jog egy fogyatékossággal élő személy hétköznapi életében?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

A sorozat előző részében áttekintettük, hogy mit tesz az Európai Unió a munkahelyek akadálymentesítéséért, a meglévő munkahely fenntartásáért, és annak érdekében, hogy minél több fogyatékossággal élő ember kerüljön foglalkoztatási jogviszonyba. Jelen cikkünkben részben az előzőekben kifejtettek hátteréül szolgáló szociális rendszerek működését, az ezekben felmerülő akadályokat, és az ezek kulcsát jelentő egyenlő esélyű hozzáféréshez való jogot járjuk körbe.

Tisztességes életszínvonalat a fogyatékossággal élő embereknek is!

A tisztességes foglalkoztatás mellett a megfelelő szociális védelem – beleértve a nyugdíjprogramokat is – alapvető előfeltétele annak, hogy a fogyatékossággal élő személyek és családjaik számára a tisztességes életszínvonalhoz elegendő jövedelem álljon rendelkezésre.

Összhangban a szociális jogok európai pillérével és az emberi jogi ENSZ-egyezménnyel, az EU-tagállamok megújították szociális rendszereiket: a reformok keretében azokban a tagállamokban, ahol eddig nem voltak ilyenek, ott új, jövedelempótló juttatásokat vezettek be a fogyatékossággal élők számára.

A strukturális reformtámogató program, majd később a technikai támogatási eszköz egy újabb lehetőséget biztosít a tagállamoknak ahhoz, hogy az erre elkülönített 864,4 millió eurós költségvetés felhasználásával más módokon hajtsanak végre reformot a szociális rendszeren belül, például abból a célból, hogy emeljék a szociális ágazati dolgozók, a gondozók és az ápolók fizetését.

Az elégtelen munkaerőpiaci részvétel, szociális védelem és az emiatt elérhetetlenül drága gondozási szolgáltatások hiánya további kiszolgáltatottsághoz vezethet, hiszen az érintettek jobban ki vannak téve az elszegényedés kockázatának. Nem ritka ugyanis, hogy – többek között az elégtelen foglalkoztatási körülmények és lehetőségek okán – az érintettek előbb választják a pénzben kevesebb, de biztosabb rokkantsági ellátást egy bizonytalan, ám valamivel többet fizető munkahellyel szemben, ahol a munkaviszonyuk bármikor megszűnhet.

Az Európai Bizottság ezért:

• 2022-ben tanulmányt készít a fogyatékossággal élő személyeknek nyújtott szociális védelemről és szolgáltatásokról, hogy megvizsgálja a rokkantsági ellátással, az időskori jövedelemmel, az egészségbiztosítással, a pénzbeli és nem pénzbeli ellátásokkal, valamint a fogyatékosság miatti többletköltségekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat,
• iránymutatást nyújt a tagállamoknak a fogyatékossággal élő személyekre és a fogyatékossággal kapcsolatos értékelési keretekre összpontosító szociális védelem további reformjaihoz, többek között a technikai támogatási eszközön keresztül benyújtott kérelmek alapján,
• intézkedések meghatározására kéri a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek számára nyújtott szociális védelem hiányosságainak további leküzdésére, hogy csökkenteni lehessen az egyenlőtlenségeket, többek közt a fogyatékossággal és a rokkantsági ellátásra való jogosultsággal kapcsolatos külön költségek kompenzációja révén.

Az egyenlő esélyű hozzáférés továbbra is elméleti fogalom?

A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a megkülönböztetés és az erőszak minden formájával szembeni védelemhez, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, a kultúrához, a lakhatáshoz, a szabadidős tevékenységekhez, a kikapcsolódást elősegítő tevékenységekhez, a sporthoz és a turizmushoz való egyenlő hozzáféréshez és esélyegyenlőséghez, valamint az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáféréshez. Joguk van ezekhez, ám hozzáférésük már nem mindig.

Az Európai Bizottság kutatásai alapján:

• az egészségügyi szolgáltatásokból hozzáférhetőségi okokból kizárt emberek között négyszer annyi a fogyatékossággal élő, mint a nem fogyatékossággal élő;
• a nem fogyatékossággal élő EU-polgárok 43%-a szerez felsőfokú végzettséget, míg a fogyatékossággal élőknek csupán 29%-a;
• a fogyatékossággal élő emberek 52%-a tapasztal magával szemben negatív diszkriminációt.

E kétségbeejtő adatokat tekintve nem csoda, ha az Európai Bizottság a 2021-2030-ig terjedő cselekvési időszakban külön intézkedésekkel igyekszik elősegíteni, hogy a fogyatékossággal élő polgárok is ugyanolyan esélyekkel jussanak hozzá az igazságszolgáltatáshoz, a jogvédelemhez, a szabadsághoz és a biztonsághoz. Ha ez a négy pillér már adott, akkor lehet továbbhaladni olyan, szintén fontos kulcspontokra, mint a szociális védelem, az egészségügy, az oktatás, az áruk és szolgáltatások, valamint a lakhatás egyenlő esélyű hozzáférhetősége.

A kiszolgáltatottság csökkentése

Az igazságszolgáltatás, a jogvédelem, a szabadság és a biztonság, illetve ezek mindenki számára nyújtott hozzáférhetősége teszi az emberek közösségét társadalommá, és garantálja a különböző egyének emberi jogait. Ha kizárunk e jogok gyakorlásából bárkit is, azzal emberi méltóságát sértjük, még akkor is, ha ezt indirekt úton tesszük.

Ezen akadályok az észszerű alkalmazkodás mentén nagyrészt felszámolhatóak lennének, különösen az igazságszolgáltatás és a jogvédelem területén. Megfelelő alkalmazkodás mellett ugyanis lehetővé válna, hogy a fogyatékossággal élők tanúként járjanak el, és áldozatként, gyanúsítottként vagy vádlottként is akadálytalanul gyakorolhassák az őket megillető jogokat. Megfelelő intézkedésekkel, továbbá a szakterület tekintetében tehetséges és megalapozott tudással rendelkező fogyatékossággal élő szakemberek is szerephez juthatnának mint bírók, ügyészek vagy ügyvédek.

Mindaddig, amíg az egyes tagállamokban bevett gyakorlat a pszichoszociális, mentális vagy értelmi akadályokkal küzdő személyek jogképességtől való megfosztása, addig ezt az Európai Bizottság sem nézheti tétlenül.

Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálására, az áldozatok jogainak védelmére és a szakemberek képzésére irányuló kezdeményezéseiben az Európai Bizottság a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban figyelembe veszi a fogyatékosságot. Az igazságszolgáltatási rendszerek digitalizálása elengedhetetlen az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés javításához, többek között a fogyatékossággal élő személyek számára is, ha biztosított az akadálymentesség.

A fogyatékossággal élő nők tízszer nagyobb kockázatnak vannak kitéve az őket érő erőszakot illetően, ezért rájuk, illetve az intézményekben lakó fogyatékossággal élő polgárokra különös figyelemmel kell lenni az új képzési és akadálymentesítési stratégiák megalkotása során. További cél az egyének jogainak védelme a digitális térben, valamint a CRPD-vel és más fogyatékossággal élőket érintő uniós szabályokkal összhangban a jogi szakemberek képzésének bővítése.

Az Európai Bizottság:

• együttműködik a tagállamokkal a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek nemzetközi védelméről szóló 2000. évi hágai egyezménynek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő végrehajtása érdekében, többek között a kiszolgáltatott felnőttek, különösen a szellemi fogyatékossággal élők határokon átnyúló helyzetekben való védelméről szóló tanulmány révén, hogy előkészítse a hágai egyezmény valamennyi tagállam általi ratifikálását,
• tanulmányt készít a büntetőeljárás során a kiszolgáltatott helyzetben lévő felnőttek számára biztosított eljárási biztosítékokról, valamint felméri, hogy szükség van-e olyan jogalkotási javaslatokra, amelyek megerősítik a bűncselekmények áldozataivá váló, kiszolgáltatott felnőttek támogatását és védelmét az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiával (2020-2025) összhangban,
• iránymutatást nyújt a tagállamoknak az EU-n belül fogyatékossággal élő személyek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésével kapcsolatban, az ENSZ által biztosított nemzetközi iránymutatás alapján,
• olyan intézkedéseket fog kidolgozni, amelyek támogatják a tagállamokat abban, hogy növeljék a fogyatékossággal élő személyek szakemberként való részvételét az igazságszolgáltatási rendszerben és összegyűjtsék a támogatott döntéshozatallal kapcsolatos bevált gyakorlatokat.

 A következő rész tartalmából

Mennyiben valósul meg az egyenlő esélyű hozzáférés követelménye az egészségügy, a szociális támogatások, az oktatás, az áruk és a szolgáltatások területén? Mit jelent az inkluzív és akadálymentes oktatás és ki juthat hozzá? Hogyan reagál az egészségügy egy fogyatékossággal élő páciens megjelenésére? Tudják-e a jelenlegi rendszerek garantálni, hogy ő is hozzájusson minden őt megillető kezeléshez?

Jövő heti cikkünkből kiderül!

Addig is maradjanak velünk!

 

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

Mennyivel van kevesebb lehetősége a gyakorlatban egy fogyatékossággal élő személynek hozzáférni a minőségi szabadidős tevékenységekhez? Mennyivel van nagyobb veszélyben a mindennapok során a fogyatékossággal élő ember, mint mások?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Előző cikkünkben az oktatás és az egészségügy helyzetét jártuk körbe. Ebben a részben a művészet, a kultúra, a turizmus, a szórakozás hozzáférhetősége mellett a sportról és a fogyatékossággal élő személyek biztonságáról és védelméről is szó lesz.

A kikapcsolódás hozzáférhetősége

A hozzáférhető és inkluzív művészet, a kultúra, a sport, a szabadidős programok, a kikapcsolódást elősegítő tevékenységek, az idegenforgalom alapvető fontosságúak a társadalomban való teljes körű részvételhez, a jólét növeléséhez, az egyéni képességek kiaknázásához és javításához.

Az érintettek bevonásával több olyan felmérés is készült a közelmúltban, amelyek komoly hiányosságokat tártak fel a kultúra és a szabadidő aktív eltöltésére lehetőséget adó egyes területeken. Habár egyre több inkluzív sportlétesítmény jön létre, és egyre több országban – köztünk hazánkban is – válik elérhetővé a kultúra akadálymentesítése, ideértve a felirattal vagy audionarrációval ellátott tv-filmeket, az inkluzív mozivetítéseket és az egyéb akadálymentesített rendezvényeket, még mindig van hová fejlődnünk.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény olyan kétutas politikára szólít fel, amely a gyermekeknek és felnőtteknek szóló, általános és fogyatékosságspecifikus tevékenységeket is előmozdítja. Az Európai Bizottság ennek megfelelően erősíti az együttműködést a fogyatékos emberek sportszervezeteivel az érintettek részvételének támogatása céljából. Ezen túlmenően elősegíti a fogyatékossággal élő művészek alkotásainak láthatóságát. Az uniós finanszírozás – például a Kreatív Európa Program segítségével – pedig törekedni fog a kulturális örökség és a művészetek akadálymentesítésére, a nyomtatott művek hozzáférhetőségére.

Sajnos manapság is számtalan olyan audiovizuális mű (film, reklám stb.) lát napvilágot, amelyekben a fogyatékossággal élő személyek az emberi méltóságot sértő, a sztereotípiáknak alapot adó módon jelennek meg. Az Európai Bizottság az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvvel és más hatályos szabályokkal összhangban ezek ellen is fellép.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• tanulmányt készít a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. cikke végrehajtásának értékeléséről, hogy segítse a tagállamokat a fogyatékossággal élő személyek sportban, kultúrában és szabadidős tevékenységekben való részvételének és támogatásának fokozására irányuló szakpolitikákban,
• partnerségre lép a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal a sport területén a befogadás előmozdítása, valamint a sztereotípiák elleni küzdelem érdekében;
• az Intelligens Turizmus Európai Fővárosa díjon keresztül továbbra is előmozdítja az akadálymentes turizmus fejlesztését.

A tagállamokat pedig a fogyatékossággal élő személyek művészi produktumainak népszerűsítésére és ösztönzésére, illetve láthatóságuk növelése céljából kiállítások és előadások szervezésére, ezek támogatására kéri fel a meglévő múzeumok és művészeti gyűjtemények akadálymentesítése mellett.

A fogyatékosság magasabb biztonsági kockázatot jelent

A legtöbb fogyatékossággal élő ember pusztán állapotánál fogva is jobban ki van szolgáltatva az őt potenciálisan érő veszélyeknek, mint mások. Ez hatványozottan igaz akkor, ha otthonától távol, egy speciális intézményben él, vagy ha nő, idős ember vagy gyermek az illető. Emellett gyakrabban tapasztalhatják, hogy gyűlöletbeszéd tárgyaivá válhatnak, illetve gyakrabban lesznek megfélemlítés vagy zaklatás áldozatai az oktatási intézményekben vagy a munkahelyeken.

A fogyatékossággal élő vagy egészségügyi problémákkal küzdő személyek körében magasabb az erőszak előfordulási aránya (17%, szemben a fogyatékossággal nem rendelkezők 8%-ával), és nagyobb a zaklatás aránya (50%, szemben a fogyatékossággal nem rendelkezők 37%-ával). Emellett az emberkereskedelem, a koldulásra kényszerítés és a mögöttes céllal kötött házasságok kockázatának is jobban ki vannak téve.

A migránsok, a nemzetközi védelmet kérelmezők és a nemzetközi védelmet élvezők, többek közt a fogyatékossággal élő gyermekek biztonságát és jóllétét nem minden esetben védik a befogadóállomásokon vagy az őket befogadó egyéb létesítményekben. Az olyan katasztrófák, mint az árvizek és a földrengések, súlyosbítják az érintettek kiszolgáltatottságát, így helyzetükből nehezebben tudnak kitörni. Katasztrófák esetén az egyenlőséggel és akadálymentességgel kapcsolatos kérdéseket a meglévő vészhelyzeti tervekben és a polgári védelmi segítségnyújtásban egyaránt gyakran figyelmen kívül hagyják.

Sokkal közelebbi problémát jelent az éghajlatváltozás. Ha a változó éghajlat miatt infrastrukturális változtatásokra van szükség, az a fogyatékossággal élő személyekre is hatással lehet. Emiatt az érintettekre külön figyelmet kell fordítani a zöld átállás során.

Ehhez azonban többrétegű szakpolitikák kiépítésére van szükség. Az Európai Unió a bűnözéssel és az erőszakkal szembeni hatékonyabb fellépés érdekében új, erősebb jogi mechanizmust vezetett be. Emellett a 2020-2025-re szóló nemi esélyegyenlőségi és gyermekjogi stratégiák keretében további célzott intézkedésekkel segíti elő a biztonság és védelem növelését, a szakembergárda bővítését és a figyelemfelhívó kampányok sikerességét. Az Európai Bizottság arra is külön figyelmet fordít, hogy a bántalmazás és az erőszak elleni fellépés, az intézmények nyomon követése, valamint visszaélés esetén a szisztematikus azonosítás és nyomozás a jövőbeli új szakpolitikáknak is részét képezze.

A polgári védelmi műveletekre vonatkozó közös európai szabványok felé haladva a Bizottság be fogja építeni a figyelemfelkeltést a veszélyeztetett csoportok biztonságának javítása érdekében. Az uniós finanszírozás a fogyatékossággal élő személyek szükségleteire való figyelemfelhívásra lesz felhasználva a polgári védelmi fórummal és az uniós polgári védelmi tudáshálózattal tartott polgári védelmi találkozók révén. A Bizottság folytatni fogja a katasztrófahelyzetekre vonatkozó képzési programok finanszírozását, beleértve a fogyatékossággal élő személyek igényeit figyelembe vevő felkészültségi projekteket és gyakorlatokat, és megerősíti a megelőző intézkedések célzott nyomon követését.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• 2024-ig iránymutatást nyújt a tagállamoknak és a szakembereknek, köztük a rendőröknek, az erőszak fogyatékossággal élő áldozatainak nyújtott támogatás javítására vonatkozóan,
• illetve felkéri az Alapjogi Ügynökséget, hogy vizsgálja meg az intézményekben lakó, fogyatékossággal élő személyek helyzetét az erőszakkal, bántalmazással és kínzással kapcsolatban.
• A tagállamok ezen kívül felkérést kapnak az Európai Menekültügyi Rendszer által nyújtott vívmányok végrehajtására, figyelembe véve a kiszolgáltatott helyzetben lévő, nemzetközi védelmet kérelmezők és nemzetközi védelemben részesülő személyek – köztük a fogyatékossággal élő személyek – sajátos szükségleteit a megfelelő gyakorlati védelem biztosítása érdekében,
• valamint a kiszolgáltatott, köztük a fogyatékossággal élő személyek menedékjog iránti kérelmeivel foglalkozó védelmi tisztviselők és tolmácsok képzésének megkönnyítésére az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatallal való szoros együttműködésben.

A következő rész tartalmából

Mit tesznek a világ más részein a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényesítése érdekében? Milyen hatékony eszközök állnak az Európai Unió tagállamainak rendelkezésére a hatékony jogvédelem megvalósításához? Szükség van-e további eszközökre, és ha igen, milyen formában?

Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs