Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Az MVGYOSZ Braille-könyvtárának átköltöztetése és az állomány rendberakása megtörtént. Az alábbi művek másod- és harmadpéldányai kerültek ki az állományból, melyeket ingyenesen el lehet vinni.

 

Az MVGYOSZ Thököly úti telephelyére a Braille-könyvtár állományát átköltöztettük az eltelt hónapok alatt. A költöztetés mellett átnéztük és leválogattuk a könyveket, illetve rögzítettük a műveket a könyvtári programba. Mind a tizenötezer kötetet vonalkóddal láttuk el a kölcsönzés megkönnyítése érdekében. A nyilvántartásban minden könyvből egy példányt tartottunk meg, figyelve arra, hogy azokat vegyük ki az állományból, melyeket bármikor újból ki tudunk Braille-be nyomtatni. A könyvek ingyenesen elvihetőek, de kérjük, hogy igényeiket 2020. július 3-ig jelezzék az MVGYOSZ elérhetőségeinek egyikén. A megmaradt műveket átadjuk a határon túli látássérült személyekkel foglalkozó szervezeteknek.

 

író – cím – azonosító – kötetszám

Rövidírás 44

Bulgakov, Mihail – A kutyaszív     A.998 – 2

Dániel Anna – Erzsébet királyné – A.1141 – 2

Dániel Anna – Karambol – A.1166 – 4

Dumas, Alexandre – Emlékeim    A.1010 – 8

Gárdonyi Géza – Tükörképeim – E.1192 – 11

Gyurkovics Tibor – Szálka hal nélkül – E.1098 – 3

Herczeg Ferenc – A fogyó hold – A.1222 – 2

Klein, Allen – A humor gyógyító ereje – B.1269 – 4

Köthe, Rainer – Macskák – B.1242 – 1

Molnár Gábor – Egymillió hős országa – A.1278 – 8

Sielmann, Heinz – Háziállatok – B.1244 – 1

Szerző nélkül – Az elmúlt 2000 év legfontosabb találmányai – B.1270 – 3

Zalán Tibor – Göncölszekér – E.1298 – 4

Zola, Émile – Válogatott elbeszélések – E.1217 – 3

 

Teljesírás

Antal Lajos – 20 mese – C.1188 – 1

Arnold, Nick – Dagadt agyak – B.1206 – 2

Ballér Judit – Az élet – B.1203 – 1

Ballér Judit – Mesterségek – B.1204 – 1

Ballér Judit – Találmányok – B.1205 – 1

Burnford, Sheila – Hihetetlen történet – A.1197 – 2

Collodi, Carlo – Pinokkió kalandjai – A.1239 – 3

Deary, Terry – Ádáz aztékok – B.1101 – 2

Deary, Terry – A kegyetlen kelták – B.1039 – 2

Deary, Terry – Nyavalyás középkor – B.1258 – 2

Graham, Ian; Sterry, Paul – Tények könyve – B.1120 – 2

Gyenes István – Mi illik, mi nem illik? – B.994 – 2

Janikovszky Éva – Kire ütött ez a gyerek? – A.1228 – 1

Janikovszky Éva – Málnaszörp és szalmaszál – C.1093 – 2

Kästner, Erich – Emil és a detektívek – A.1232 – 2

Kipling, Rudyard – A magányosan sétáló macska – E.1175 – 1

Mándy Iván – Csutak és a szürke ló – A.1240 – 3

Móra Ferenc – Dióbél Királyfi – E.1246 – 2

Móra Ferenc – Kéményseprő zsiráfok – C.1201 – 2

Németh Tibor – Itt élned, halnod kell – B.1224 – 3

Nógrádi Gábor – Galambnagymama – E.1230 – 1

Nöstlinger, Christine – Órarend randevúval – A.1236 – 2

Pauls, Wolfgang – A Hyde-park kutyálkodója – A.1037 – 2

Szerző nélkül – Mátyás Király tréfái – E.1165 – 2

Szerző nélkül – Az álruhás kalifa – E.1143 – 2

Usborne – Természettudományi kisenciklopédia – B.1211 – 3

dr. Nagyné Berke Mónika

Szolgáltatásvezető

 

Több alkalommal is hírt adtunk arról, hogy az MVGYOSZ egyeztetést kezdeményezett az illetékes pénzügyi szervezeteknél a fogyatékossággal élő ügyfelekkel kapcsolatos MNB-ajánlás érvényesülésére vonatkozó tapasztalatok ismertetése céljából.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) Fogyasztóvédelmi Igazgatóságával, valamint a Magyar Bankszövetséggel való találkozót a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ) azért tartotta indokoltnak, mert – bár már több mint két éve hatályban van az MNB fogyatékos ügyfelekkel kapcsolatos bánásmódról szóló 4/2017. (III.13.) számú ajánlása – a látássérültek tapasztalatai mégis azt jelzik, hogy a banki, pénzügyi ügyintézés során az olykor pozitív, előremutató gyakorlatok mellett még mindig sok a nehézség és a megoldásra váró feladat.

A február elején megtartott egyeztetésen sorra vettük azon problémákat, amelyekkel a látássérült ügyfelek akár személyes, akár elektronikus ügyintézés alkalmával találkozhatnak. Ezek közül néhányat említve: felhívtuk a figyelmet arra, hogy a személyes ügyintézés során gyakran hiányzik az akadálymentes sorszámot kiadó, illetve ügyfélhívó berendezés; nincs dedikált ügyintéző, vagy egy dedikált, változatlan helyszínen lévő ügyintézési pont a látássérült ügyfelek részére; az ATM-ek nem vagy nem teljesen akadálymentesek, mivel nincs vagy hiányos a beszédtámogatás. Gyakran nem valósul meg az ajánlásban szereplő azon elvárás, hogy a pénzügyi szervezet a fogyatékos ügyfél kérése esetén az ATM-ből történő kifizetéssel azonos díjfizetés mellett teljesítsen részére pénztári kifizetést. Hangsúlyoztuk, még mindig gyakori, hogy nem fogadják el a látássérült ügyfél önálló eljárását, aláírását, továbbá a táblagépeken történő aláírás sokszor nehézséget okoz a látássérült ügyfeleknek. Természetesen az elektronikus, illetve a telefonos ügyintézés anomáliái is szóba kerültek.

A nehézségek ismertetése mellett javaslatokat is megfogalmaztunk. Kezdeményeztük például, hogy a bankok fogyatékos ügyfelekkel kapcsolatos stratégiájának, belső szabályzatának kialakításába, felülvizsgálatába vonják be a szövetséget is, illetve a nem megfelelő gyakorlatok ismertetése, kezelése érdekében legyen folyamatos kapcsolattartás az MVGYOSZ és az MNB között. Javaslataink között szerepelt, hogy a pénzügyi szervezetek olyan kapacitív képernyővel ellátott táblagépeket alkalmazzanak, amelyeken a látássérült ügyfél adott esetben keret használatával is aláírhat. Felhívtuk a figyelmet a telefonos fizetés, a biometrikus azonosítók alkalmazásának, az elektronikus személyazonosító igazolvány alkalmazási köre kiszélesítésének, valamint a digitális képernyők fejlesztésének, továbbá a telefonos ügyintézés fontosságára a látássérült ügyfelek ügyintézésével kapcsolatban. Hangsúlyoztuk, hogy sürgősen megoldást kell találni a látássérültek szerződéskötését érintő problémák körére, amelybe egyebek mellett beletartozik a szerződéstervezet otthon történő áttanulmányozásának támogatása, a szerződés felolvasásához adott esetben a Távszem szolgáltatás bevonásának engedélyezése, a látássérült ügyfelek önálló aláírásának elfogadása, stb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy e témában még mindig nagyon fontos lenne az ügyintézők felkészítése, valamint az egységes gyakorlat kialakítása.

Mint ismeretes, előzetesen összegyűjtöttük a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos pozitív, illetve negatív tapasztalatokat, melyeket átadtunk az egyeztetés résztvevőinek, akiktől azt az ígéretet kaptuk, hogy továbbítják azokat az észrevételek által érintett bankok, bankfiókok részére.

A MNB képviselői az egyeztetésen elmondták, hogy figyelemmel kísérik a nemzetközi jó példákat is (pl. számlakivonat hangfájlban történő megküldése), melyek az ajánlás majdani módosításába beépíthetők lehetnek, mint ahogy az MVGYOSZ, illetve a látássérültek tapasztalatait is figyelembe veszik az ajánlás módosítása során.

Az egyeztetés résztvevői további folyamatos együttműködésben állapodtak meg, az MNB részéről kapcsolattartót jelöltek ki, akin keresztül lehetővé válik a folyamatos kapcsolattartás a szervezetek között. A következő személyes találkozóra, egyeztetésre várhatóan idén szeptemberben kerül sor.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Akadálymentesítéssel kapcsolatos érdekképviseleti munkánk szinte folyamatos témája a hangjelzést adó jelzőlámpák ügye. Az MVGYOSZ-nek régi célja a rendszer országos szintű egységesítése és a legkorszerűbb technológiák bevezetése, melyben újabb előrelépést értünk el!

A vak és gyengénlátó emberek önálló és biztonságos közlekedéséhez nélkülözhetetlen fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés egyik meghatározó eleme a közlekedési lámpák hangjelző berendezéssel történő ellátása, ami Magyarországon nemcsak nagy hagyományokkal bír, hanem európai szinten is kiemelkedő jó gyakorlataink vannak a területen. Hazánkban a jelzőlámpákat a 80-as években kezdték hangjelző berendezésekkel ellátni annak érdekében, hogy a vak emberek is észlelhessék, hogy mikor kelhetnek át a zebrán biztonságosan. A hazai hangjelző berendezések kezdetben sípolással, később beszéddel jelezték a szabad áthaladás lehetőségét, a jelzőhang pedig folyamatosan szólt, ha a lámpa üzemelt.

A 2000-es évek elején forradalmi újításként jelentek meg azok a berendezések, melyeket a látássérült személynél lévő távirányítóval lehet aktiválni, így a lámpa csak akkor szólal meg, amikor arra valóban szükség van. Ez a megoldás a látássérült emberek mellett a jelzőlámpák közelében élő városlakók komfortját is szolgálja. A folyamatosan hangjelzést adó jelzőlámpa ugyanis komoly zajterhelést jelent, amire a lakosság gyakran reagál tiltakozással vagy a berendezések rendszeres rongálásával.

A távirányítóval aktiválható hangjelzéses lámpák hamar teret hódítottak, ami nem csak Közép-, hanem szinte egész Európában egyedülálló gyakorlat. Budapesten ma már nem telepítenek úgy jelzőlámpát, hogy ne látnák el azt ilyen hangjelző berendezéssel, illetve a meglévő csomópontok „meghangosítása” is folyamatosan, tervezetten zajlik.

Az MVGYOSZ tagegyesületei körében 2021 áprilisában elvégzett felmérés alapján elmondható, hogy országszerte már korántsem ilyen optimálisak a feltételek. A szövetség által feltett kérdésekre a tagegyesületek szinte mindegyikétől (összesen 18 szervezettől) érkezett válasz, melyeket felhasználtunk az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak megküldött helyzetértékelés elkészítéséhez.

Örvendetes, hogy szinte minden megyeszékhelyen és több kisebb-nagyobb városban működnek hangjelzést adó jelzőlámpák, de még mindig számos olyan nagyobb város van, ahol a jelzőlámpák nem adnak hangot, a kisebb településeken pedig ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az alkalmazott technológiák terén azonban nyoma sincs az egységességnek. Vannak olyan városok, ahol már teret hódítottak a távirányítóval bekapcsolható hangadó berendezések (Szeged, Szombathely, Gyöngyös, Nagykanizsa, Kaposvár, Baja, Salgótarján), ám ezeken a településeken is bőven van még olyan közlekedési csomópont, ahol nem valósult meg az akadálymentesítés ezen formája. Más városokban viszont még mindig az elavult, a környezetre fokozott zajterhelést gyakorló rendszereket alkalmazzák (Debrecen, Nyíregyháza, Eger, Hatvan, Zalaegerszeg, Tatabánya, Miskolc, Szolnok), figyelmen kívül hagyva a technológia intenzív fejlődését. Ezzel párhuzamosan a lakossági panaszok hatására bevett gyakorlattá vált, hogy a hangadó berendezéseket több nagyvárosban 18, jobb esetben 22 óra után kikapcsolják, ekkor a jelzőlámpák a látássérült emberek számára “megnémulnak”, így a csökkent esti vagy kora reggeli forgalomban a közlekedés során fokozott balesetveszélynek vannak kitéve. Ahol esetleg nem kapcsolják ki a hangjelzést, ott is gyakori jelenség, hogy a lakossági panaszok hatására azt olyan mértékben lehalkítják, ami a csúcsforgalom zaja mellett már szinte egyáltalán nem hallható. Léteznek olyan, igény szerint bekapcsolható lámpák is, melyeket egy, az oszlopon található gombbal lehet aktiválni, ám ennek megtalálása a látássérült személyek számára komoly nehézséget és kényelmetlenséget jelent, illetve higiéniai szempontból is kifogásolható. Az országos egységesítés hiánya megnehezíti az érintettek tájékozódását, például a folyamatos hangjelzéshez szokott látássérült személy nem gondol arra, hogy egy néma jelzőlámpa távirányítóval esetleg “szóra bírható”. Örvendetes ugyanakkor, hogy vannak olyan városok, ahol már megkezdődött a korábbi, folyamatos hangjelzést adó rendszerek átalakítása távvezérlésűre (Szeged, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Kalocsa), itt meg is szűntek a korábbi lakossági panaszok, a helyi látássérült közlekedők pedig elégedettek az újítással.

A hangjelző berendezések meghibásodása is gyakran okoz problémákat. Több településen tapasztalat, hogy nincs egy jól bejáratott, mindenki által ismert telefonszám vagy e-mail cím, ahol ezeket a meghibásodásokat bejelenthetnék a látássérült felhasználók vagy az őket képviselő szervezetek. Így könnyen előfordul, hogy egyes hangjelző berendezések akár hetekig “némák”, mire ez valakinek feltűnik, vagy mire arra valaki fel tudja hívni a karbantartásért felelős szervek figyelmét. Gyakori panasz, hogy ha a hibabejelentés problémamentes is, a javításra heteket, esetleg hónapokat kell várni. Hasonló nehézséget okoz az a gyakorlat, ami elsősorban kisebb városokban jellemző, ahol este vagy hétvégén sárgán villognak a lámpák. Erről sem a folyamatosan sípoló, sem a távirányítóval vezérelt hangjelzők nem adnak tájékoztatást a látássérült közlekedőknek, ami szintén jelentősen csökkentené a balesetveszélyt és növelné az érintettek biztonságérzetét.

Bár az MVGYOSZ megyei és regionális tagegyesületei helyi szinten évtizedek óta végzik érdekképviseleti tevékenységüket, többek között a jelzőlámpák hangjelzéssel történő ellátása érdekében, tapasztalataink szerint nagyon változó, hogy az önkormányzatok, illetve a jelzőlámpák telepítéséért és üzemeltetéséért felelős Magyar Közút Nonprofit Zrt. munkatársai mennyire együttműködőek és mennyire veszik figyelembe az érintettek észrevételeit, szempontjait. Ahol nyitottak a döntéshozók a fejlesztésekre, ott is tapasztaljuk, hogy a források korlátozott volta még mindig ellehetetleníti, de legalábbis erősen lassítja az átalakításokat.

A felmérést követően annak eredményeivel és egy személyes találkozó kérésével fordultunk az Innovációs és Technológiai Minisztérium Közlekedési Infrastruktúra Fejlesztési Főosztályának vezetőjéhez, Thoroczkay Zsolthoz, aki pozitívan reagált a megkeresésünkre. A főosztályvezető válaszlevelében arról tájékoztatott, hogy a Magyar Közút által már alkalmazott “zebraminimum” követelményei között a hangjelzéses lámpákra vonatkozó elvárás még nem szerepel, de azt sürgősen pótolni fogják. Egyben meghívást kaptunk az ITM-be egy személyes egyeztetésre, melyre május 12-én került sor, és amelyen a Magyar Közút és a Budapest Közút illetékes döntéshozói is részt vettek.

Az egyeztetésen dr. Nagy Sándor elnök, Németh Orsolya szakmai vezető és Erhart Péter akadálymentesítési ügyekért felelős munkatárs képviselte az MVGYOSZ-t. A megbeszélésen a Budapest Közút képviselői elmondták, hogy azon felül, hogy a fővárosban az újonnan telepített jelzőlámpákat minden esetben távirányítóval vezérelhető hangjelző berendezéssel együtt szerelik fel, a következő négy évben valamennyi, már meglévő csomóponton megvalósul a jelzőlámpák akadálymentesítése. A Magyar Közút munkatársai is hasonlóan pozitívan álltak a kérdéshez, és ígéretet tettek az ismertetett jó gyakorlat következetes alkalmazására, illetve annak a “zebraminimum” követelményei közé történő beépítésére. Szóba kerültek továbbá a tárgyaláson a látássérült közlekedőket segítő taktilis jelzések is, melyek gyalogátkelőknél történő alkalmazását a “zebraminimumon” túl egy éppen megújítás alatt lévő útügyi műszaki előírás fogja megkövetelni. Szó esett az úgynevezett “okoszebrákról” is, melyek telepítése több településen és a fővárosban is kísérleti jelleggel folyik, és amelyek várhatóan szintén jelentős szerepet fognak játszani a balesetek megelőzésében.

Az egyeztetés záróakkordjaként a szövetség képviselői egy másik, a vak és gyengénlátó emberek utcai közlekedését jelentősen megnehezítő és számukra fokozott balesetveszélyt jelentő problémára is felhívták a figyelmet. Mint kiderült, a fővárosszerte a járdákon heverő elektromos rollerek korántsem csak a látássérült közlekedőkre nézve problémásak, hanem a gyalogosok többségét is bosszantják. A negatív tapasztalatok hatására a Budapest Közút már megtette az ügyben az első lépéseket, így terv szerint a nyár folyamán először a belvárosban jönnek létre azok a közlekedés szempontjából holttérnek számító területeken kialakítandó mikromobilitási pontok, ahol ezeket a járműveket nemcsak lehetőségük lesz elhelyezni a használóiknak, hanem kötelezettségük is.

Németh Orsolya
szakmai vezető

Kockulás, beszélgetés, informatika, mi kellhet még egy jó évadzáró Gépház műsorhoz? Mi más, mint hallgatóink levelei, amelyekre ezúttal is nagyon számítunk.

Javában robog a nyár, de még koránt sincs vége. Olyannyira nincs, hogy a Gépházas csapat ma estére egy különleges, mégis az elmúlt évek hagyományait követő nyári rádiós bulizásra hívja hallgatóit. Az informatika folyton változó forgatagában az a jó, hogy mindig van miről beszélgetni. Így ma este, a megszokott időpontban – és a megszokott helyen – indul az élő nyári lazulós Gépház műsor, jó zenékkel, jó hangulattal, és terveink szerint tartalmas beszélgetésekkel. Jól bejáratott forródrótunkon, a gephazcsapat@gmail.com e-mailcímen a műsor ideje alatt fokozottan figyeljük hallgatóink üzeneteit. Lehet írni nekünk mindent: a műsorral kapcsolatos észrevételeket, véleményeket vagy javaslatokat, az akadálymentes informatikával kapcsolatos témákat, PC-s, mobilos, okoskütyüs, AI-élményeket, vagy adott esetben dalkérést is. Ha a hangulat indokolja, és sok üzenetet kapunk, akkor megtoldjuk műsoridőnket, és a szokásos egy, másfél órás blokknál hosszabb ideig leszünk az éterben.

A Gépház stábja az élő műsort követően pihenni tér, három hétig szusszanunk, így augusztus 8-án, 15-én és 22-én korábbi műsorunk ismétlései lesznek hallhatóak a Hobby rádióban.

Legyünk együtt ma este egy kötetlen műsorban, tartson Ön is velünk!

Mikor? 2025. augusztus 1-jén, pénteken 20:00 órától. Ismétlés vasárnap 13:00 órakor.
Hol? Az online hallgatható Hobby Rádióban, melyet a www.hobbyradio.hu weboldalon érhetnek el.
A hallgatás linkje: www.hobbyradio.hu/play
Winamp-ba vagy egyéb zenelejátszó alkalmazásba illeszthető hivatkozás:
http://www.hobbyradio.hu/hobbyradio.m3u

Rauch Róbert
műsorvezető