Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Fájdalommal tudatjuk, hogy a látássérült zeneművészek közül újabb kiválóság távozott, 2022. december 3-án, életének 69. évében váratlanul elhunyt Weszely Ernő eMeRTon díjas zongora- és harmonikaművész.

1953-ban született Sümegen, majd gyerekként a budapesti Vakok Általános Iskolájába került, ahol zenei tanulmányait is kezdte. Tizenkét évig tanult zongorázni és kilenc évig harmonikázni.

Először 1972 szeptemberében lépett színpadra, ötvenéves pályafutása alatt számos zenekarban játszott, sokan a Budapest Ragtime Band tagjaként ismerték meg.

Az első harmonikáját 11 éves korában kapta karácsonyra az édesapjától, mint mondta, megtetszett neki, hogy a hangszer avatott kezekben zenekarszerűen képes megszólalni.
A nyolcvanas évekre nemzetközileg is elismert muzsikussá vált, az érdeklődők több mint 20 országban élvezhették lehengerlő koncertjeit, valamint rendszeres fellépője volt a látássérült embereket megszólító rendezvényeknek.

Ötvenéves pályafutása alkalmából 2022 szeptemberében a Budafoki Pezsgő Bornapokon a Magdolna Udvarban lépett fel, a jubileumi interjúval emlékezünk a feledhetetlen művészre.

Isten veled, Ernie!

Dr. Nagyné Berke Mónika
szolgáltatásvezető

Március 5-én, életének 93. évében elhunyt vitéz lovag Rithnovszky János, a magyarországi vakvezetőkutya-kiképzés megteremtője, a képzés alapjául szolgáló módszertani kötet, „A vakvezető kutya kiképzése” című könyv szerzője.

Vitéz lovag Rithnovszky János odaadó és küzdelmes munkájának köszönhető, hogy a magyarországi vakvezetőkutya-képzés már közel ötven éves múltra tekint vissza. Az elmúlt négy és fél évtizedben több mint 1000 látássérült ember életét könnyítették meg az MVGYOSZ által kiképzett segítőkutyák, jelenleg 66 olyan levizsgázott vakvezetőkutya–gazda páros van, akiknek a munkáját az MVGYOSZ Vakvezetőkutya-kiképző Központja a vizsga után is folyamatosan segíti.

Amír, Katrin, Triton, Sugár… Nevek a hét kutya közül, akik végigkísérték vitéz lovag Rithnovszky János, a magyar vakvezetőkutya-kiképzés atyjának életútját. Egyszerre volt költő, horgász, túlélő, forradalmár és örök harcos a teljes értékű életért.

1931-ben született Nagykátán, tanulmányait a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban végezte. Az aktív sportoló fiatalember az Építőipari Egyetemen kezdte meg felsőfokú tanulmányait, de a háború már egy évvel később közbeszólt: megkapta a behívóját katonai szolgálatra. 1952. szeptember 18. sorsfordító napja örökre beleégett emlékezetébe. Ekkor történt, hogy egy akna felrobbant mellette, leszakítva bal karját, egy életre megvakította, valamint részben a halló és egyéb érzékszerveinek károsodását is okozta. Ekkor huszonegy esztendős volt. Saját véleménye szerint az édesapja, az élni akarás, az imádság és a kitűnő humorérzéke mentette meg életét.

Kilenc hónapot töltött kórházban, majd a Vakok Intézetébe került, de a kiszolgáltatottságot és a gyakori utcai baleseteket a közlekedésében nem viselte jól. Önállóságot és aktív életet szeretett volna továbbra is, de ehhez segítségre volt szüksége. Egy kutyára, aki segít neki közlekedni. A németeknél talált szakirodalmat a vakvezetőkutyák kiképzéséhez, de jóval több dologra kellett magától rájönnie első kutyája képzése során.

1956-ban készült el az első vakvezetőkutya-iskola terve, hogy sorstársai életét is megkönnyíthesse, de az 56-os forradalom miatt erre nem kerülhetett sor. Származása, a Forradalmi Bizottságban betöltött főtitkári tisztsége és a Táncsics-kör vezetői pozíciójáért megbüntették, megverték és örökre kizárták a Vakok Szövetségéből. 1962-ben vették vissza.

1961-ben megírta A vakvezető kutya kiképzése című könyvét. A 70-es években elvégezte az ELTE-n a szociológia, filozófia, esztétika és a pedagógia szakokat is. Négy diplomával a háta mögött aktív életet élt, dolgozott, sportolt, tevékeny szerepet töltött be a szövetség életében, pl. az Esztrád együttessel irodalmi és kabaréműsorokat adtak elő.

1976-ban alapította meg Csepelen az első magyarországi Vakvezetőkutya-kiképző Iskolát, mely 1978-tól az MVGYOSZ részeként működött, és 1980-as újranyitása után pedig napjainkig működik.

1980-ban létrehozta a Vak Horgászok Üzemi Szakcsoportját, mivel a horgászat örök kedvtelés az életében. Négyszer nősült, három feleséget eltemetett. Verseket és könyveket írt, többek között önéletrajzi regényét, A fény túlsó oldalán címmel, a Pedagógiai alapismeretek és a ráneveléses módszer a kutyakiképzésben című tanulmányt, valamint a Láthatóvá lett Láthatatlan: Delila címen versgyűjteményt adott ki.

Vitéz lovag Rithnovszky János egész életében mások, sorstársainak megsegítésén dolgozott. Ezüst és arany babérkoszorús kynológusi jelvényeket, arany babérkoszorús mesterkiképző címet és Louis Braille emlékérmet kapott. 2006. május 20-án Debrecenben, a Vakok Szövetségében végzett 56-os szabadságharcos tevékenységéért vitézzé, a Szent György Lovagrend tagjaként pedig lovaggá avatták. 2015-ben tanpályát neveztek el róla Csepelen, a Vakvezetőkutya-kiképző Központban, 2018-ban pedig emlékplakettet kapott az MVGYOSZ-től. Néhány évvel ezelőtt, 2020-ban a nemzeti ünnepünk alkalmából a köztársasági elnök vitéz lovag Rithnovszky János munkásságát Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetéssel ismerte el.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 2020-ban Rithnovszky-díjat alapított. A díjat az MVGYOSZ azon önkéntesei kaphatják meg, akik kölyöknevelőként végzett munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy a látássérült igénylők jól képzett vakvezetőkutyához juthassanak. A díj célja továbbá a magyarországi vakvezetőkutya-képzést megalapító vitéz lovag Rithnovszky János munkásságának elismerése és példájának bemutatása a jelen és a jövő számára.

Vitéz lovag Rithnovszky János emlékét, munkásságának eredményeit az MVGYOSZ megőrzi, és továbbadja az elkövetkező nemzedékeknek. Az MVGYOSZ a 2024. április 20-i Országos Vakvezetőkutya Találkozón a szövetség vezetése, a Vakvezetőkutya-kiképző Központ kiképzői, önkéntesei és vakvezetőkutyával közlekedő látássérült személyek jelenlétében emlékezik meg felejthetetlen halottjáról.

MVGYOSZ

Fotó: www.dog-foto.com

Megrendüléssel tudatjuk olvasóinkkal, hogy Németh Tamás zongoraművész, több száz látássérült és látó diák zongoratanára, az Ungária Zongoranégyes alapítója, az MVGYOSZ önkéntes zenei referense 2025. július 13-án, életének 82. évében elhunyt.

Németh Tamás nyolcéves korában kezdett zongorázni Zichó József látássérült zenetanárnál, aki felismerve tehetségét a zenei pálya felé orientálta. 16 évesen sikeresen felvételizett a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába, majd 1965-ben felvételt nyert a Zeneakadémiára Ungár Imre vak professzor osztályába. 1970-ben kitüntetéses diplomát szerzett, majd nem sokkal később már a Magyar Rádió Országos Beethoven Zongoraversenyén a döntőben végzett és részt vehetett Varsóban a Nemzetközi Chopin Versenyen. 1972-ben 4. díjat nyert a Bécsi Zenebarátok Nemzetközi Zongoraversenyén. Éveken át rendszeresen koncertezett.

Tanári munkáját alma materében, a Vakok Iskolájában kezdte 1969-ben, ahol 12 évig tanított. Ezt követően a Zuglói Zeneiskolában tevékenykedett 8 éven át, majd a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanára lett, ahol 24 éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott.

Németh Tamást 1982-ben a szövetség zenei szakosztálya elnökévé választották, melynek már 1971-től, a diploma megszerzésétől volt vezetőségi tagja. A testületben mintegy 20 éven át dolgozott, egészen annak megszűnéséig, 1992-ig. Ezen idő alatt zenei vetélkedőket indított, koncerteket, szólóesteket szervezett, seregszemlén mutatta be a leendő tehetségeket a közönségnek.

Az Ungária Zongoranégyest 1991-ben alapította három látássérült zenetanárral, Varró Attilával, Magyar Csabával és Lakatos Tamással, majd Varró Attila kiválását követően Farkas Mátyás szegedi zongoratanár lett a negyedik tag a zongoranégyesben. Az együttes azért választotta az Ungár Imrére utaló nevet, mert gyakorlatilag a tanár úr előmenetelének, hírnevének és művészetének volt köszönhető, hogy Magyarországon a vak emberek zeneoktatása annyit fejlődött. Mint volt Ungár-tanítvány, sőt az első és egyetlen vak tanítványa, azt gondolta, hogy úgy fejezhetik ki legjobban a tiszteletüket, ha róla nevezik el az együttest, amely a jótékonysági koncertekkel 17 éven át dolgozott a vak emberek társadalmi elfogadásáért hazánkban és külföldön. A világviszonylatban egyedülálló együttes repertoárját több, ma is élő komponista gyarapította átiratokkal és saját művekkel.

Az Összhang Zongoraduót második feleségével, Berta Edinával alapította meg 2007-ben. A formáció tizenöt éves fennállása alatt nemes célok mellé állva országszerte koncerteztek, vitték az embereknek a négykezes zongorairodalom gyöngyszemeit és a fuvola hangját.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnöksége 2021-ben a vak zeneművészek hírnevének és elismertségének öregbítése, látássérült és ép látású zongoraművészek tanítása, valamint az MVGYOSZ berkein belül a zenei élet szervezésében és a Braille-kották készítésében való közreműködéséért, a pontírás és a Braille-kultúra megőrzésének terén végzett elismerésre méltó munkájáért Louis Braille-emlékérmet adományozott Németh Tamásnak.

Néhány hónappal később így nyilatkozott egy interjúban: „Vállvetve harcolunk a szép muzsikáért, a művészetért, az emberségért. Örülök, hogy ebbe a kollektívába így belenőttem, beleöregedtem. Azt kívánom, hogy a fiatalok is érezzék meg a közösségnek azt az összetartó erejét, amit egykor mi, jóllehet, most az online világ sok dolgot átalakított. Nagyobb lehetőséget adnak egymás megismerésére az online találkozások, de együtt lenni a közösségben, az pótolhatatlan…”

Néhány hónappal ezelőtt, Farkas Mátyás halálát követően beszéltünk utoljára Németh Tamással, azt kérte, a Vakok Világában ő búcsúzhasson el szeretett zenésztársától. A lap néhány héttel ezelőtt jelent meg, benne NémethTamás szeretetteljes visszaemlékezésével. Mint mindig, most is tartotta az ígéretét.

A Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnöksége, vezetősége és munkatársai kegyelettel adóznak Németh Tamás több évtizedes kiemelkedő pedagógiai életútja, művészi pályafutása és közösségépítő tevékenysége előtt.

Emlékét örökké megőrizzük!

Fotó: Németh Tamás átveszi a Braille-emlékérmet dr. Nagy Sándortól (2021).

Mély fájdalommal és megrendüléssel tudatjuk, hogy Hencz András, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének elnökségi tagja, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének elnöke 2025. február 11-én, életének 65. évében örökre itt hagyott bennünket.

Hencz András aktív és elkötelezett tagja volt a látássérült emberek közösségének. Tizenhét éves korában egy baleset következtében veszítette el látását. Két évvel később telefonközpont-kezelőként helyezkedett el, melyet több mint másfél évtizeden át folytatott, majd 1996 óta számítástechnikai vonalon dolgozott. Közel ötven év köti az érdekképviseleti munkához, 1977 óta tagja a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Bács-Kiskun Megyei szervezetének. A nyolcvanas években aktív szerepet vállalt a szervezet életében, részese volt 2004-ben a szövetség átalakulásának, az egyesület első elnökségének tagjaként, valamint országos küldöttként is tevékenykedett. Hencz András 2020-tól erősítette az MVGYOSZ elnökségét elnökségi tagként. Javaslataival, ötleteivel, precíz körültekintésével mindig a látássérült emberek érdekeit szolgálta.

A közös munka nem korlátozódott az elnökségi ülésekre, rendszeresen egyeztettünk, életének utolsó napjáig kikértük egymás véleményét a fontosabb szakmai kérdésekben, közösségi eseményeinket gyakran kitüntette figyelmével.

Hencz András elvesztése mélyen megrendítette az MVGYOSZ elnökségét és a szövetség munkatársait, a gyászban őszinte szívvel osztozunk András családjával és a Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesületének tagjaival.

Utolsó földi útjára 2025. február 17-én (hétfő) 13 órakor kísérjük a Kecskeméti Köztemetőben.
Virágok és koszorúk elhelyezésére egyaránt lesz lehetőség.
A család tisztelettel kéri a részvétnyilvánítás mellőzését.

dr. Nagy Sándor
elnök

Mint ahogy arról november 1-jén már beszámoltunk, az MVGYOSZ kezdeményezte az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező 1997. évi CXLI. törvény 33. § (3) bekezdésének módosítását. Javaslatunk arra irányult, hogy az írásra és/vagy olvasásra képtelen személyek (ide sorolódnak a vakok is) ne csak közjegyzői okirati formában tehessenek nyilatkozatot, illetve köthessenek szerződést ingatlan átruházására vonatkozóan. A javaslat előterjesztése során hangsúlyoztuk, hogy a polgári törvénykönyv (Ptk) az írni és/vagy olvasni nem tudó személyek esetében az érintett személyre bízza annak eldöntését, hogy írásbeli jognyilatkozatát közokirati, vagy teljes bizonyító erejű magánokirati formában teszi-e meg. Ehhez képest is indokolatlan és súlyos korlátozást jelent az ingatlanokra vonatkozóan kizárólag a közjegyzői okiratot megkövetelő szabályozás.

Az ingatlan-nyilvántartást, valamint egyes közigazgatási hatósági eljárásokat érintő egyes törvények módosításáról rendelkező 2019. évi LXXXII. törvény, melyet a napokban fogadott el a parlament, az ingatlan-nyilvántartási szabályokat – az MVGYOSZ javaslatával megegyezően – az alábbiak szerint módosította: „Írásra vagy olvasásra képtelen személy jognyilatkozata alapján a jogügylet akkor kerülhet bejegyzésre, ha a jognyilatkozat megfelel a 32. § (3) bekezdésében, valamint a Ptk. 6:7. § (4) bekezdésében előírt feltételeknek” (1997. évi XCLI. törvény 33. § (3) bekezdés.).

A 2020. január 1-jén hatályba lépő módosítás alapján az írni és/vagy olvasni nem képes személyek ingatlanra vonatkozó jogügyleteiket választásuk szerint akár közokiratba (közjegyzői okirat), akár teljes bizonyító erejű magánokiratba is foglaltathatják. Teljes bizonyító erejű magánokirat kizárólag olyan okirat lehet, amelyen a nyilatkozó fél aláírását vagy kézjegyét bíróság vagy közjegyző hitelesíti, vagy amelyen ügyvéd ellenjegyzéssel vagy két tanú aláírással igazolja, hogy a nyilatkozó fél a nem általa írt okiratot előttük írta alá vagy látta el kézjegyével, vagy az okiraton lévő aláírást vagy kézjegyet előttük saját aláírásának vagy kézjegyének ismerte el (Ptk 6:7. § (4) bekezdés.)

Az olvasni nem képes felek esetében azonban mindig kötelező eleme lesz a szerződésnek, nyilatkozatnak, hogy magából az okiratból kitűnjön, hogy annak tartalmát a tanúk egyike vagy a hitelesítő személy a nyilatkozó félnek megmagyarázta.

A tulajdonjogra, haszonélvezeti jogra, a használat jogára, telki szolgalmi jogra, vételi jogra, eladási jogra, illetve jelzálogjogra vonatkozó jogügylet, ha azt magánokiratba foglalták ezután is csak akkor alkalmas ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre, ha azt ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos ellenjegyezte.

Az elmondottakat összegezve: januártól az írni vagy olvasni nem képes személyek ingatlanra vonatkozó jogügyleteiket nemcsak közokiratba, hanem például ügyvéd vagy kamarai jogtanácsos által ellenjegyzett magánokiratba is foglaltathatják, ez kizárólag saját döntésükön múlik.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

jogtanácsos

Az MVGYOSZ Bodor Tibor Hangoskönyvtára áprilisban újabb mérföldkőhöz érkezett, mivel az online hangoskönyvtár állománya meghaladta az 1000 művet. Jelenleg 1049 felolvasott könyv érhető el, és még mindig több száz vár feltöltésre. Az új művek felolvasása mellett, amelyben a Bodor Tibor Kulturális Egyesület önkéntesei vannak segítségünkre, folyamatosan nézzük át a régi állományt, és a technikus munkatársak segítségével egyre több könyv kerül be azokból is az online könyvtárba. Az online hangoskönyvtár androidos változatát már látássérült szakemberek tesztelik, így a május újabb örömhírrel szolgál az olvasni szeretőknek.

Dr. Nagyné Berke Mónika