Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Az idei év második felében Magyarország látja el az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, amelynek keretében a szervezők nagy hangsúlyt fektetnek az akadálymentesítésre. Az ezzel kapcsolatos közös feladatokat Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára és a Miniszterelnöki Kabinetiroda képviseletében Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója vette végig – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) vasárnap az MTI-vel.

Tájékoztatásuk szerint a megbeszélésen elhangzott, hogy a 2024-es magyar uniós elnökség alatt a fogyatékossággal élőket érintő ügyeknek kiemelt jelentőségük van: közös cél, hogy elősegítsék az egyenlő lehetőségeket, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberekre. A cél, hogy a magyar elnökség ideje alatt minden elnökségi rendezvény fizikailag és infokommunikációsan is akadálymentes legyen, lehetővé téve a legszélesebb körű részvételt és az egyenlő hozzáférést. Azt írták: a szakmai egyeztetésen a miniszterelnöki biztost kérték fel a magyar elnökség által szervezett programok fizikai és infokommunikációs akadálymentesítésének társadalmi koordinációjára. A közös munkában fontosnak tartják a partnerségek kialakítását és a fogyatékossággal élőket képviselő érdekvédelmi szervezetek aktív bevonását is – tudatta közleményében a KTK.

Forrás: MTI, Budapest, 2024. június 2., vasárnap

A magyar uniós elnökségi programok során kiemelt figyelmet fordítanak a szervezők az akadálymentesítésre, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberek egyenlő esélyeinek biztosítására – közölte a Kormányzati Tájékoztatási Központ (KTK) az MTI-vel.

Azt írták, Zsigmond Barna Pál, az Európai Uniós Ügyek Minisztériumának parlamenti államtitkára és Nyitrai Zsolt, a miniszterelnök főtanácsadója közreműködésével egyeztettek a fogyatékossággal élőket képviselő szervezetekkel.

A tájékoztatás szerint a találkozó résztvevői hangsúlyozták, hogy a magyar uniós elnökség programjai során kiemelt cél a résztvevők számára a fizikai és infokommunikációs akadálymentesítés.

Kiemelték a “Semmit rólunk nélkülünk!” elv fontosságát, azt, hogy a fogyatékossággal élőket jogaik és érdekeik érvényesítésére az őket érintő valamennyi döntésbe bevonják. Ez az elv biztosítja, hogy közvetlenül részt vehessenek a számukra fontos kérdések megvitatásában és a döntéshozatalban, így biztosítva az egyenlő esélyeket, a befogadó társadalom kialakítását – írták.

Az egyeztetésen részt vettek többek között a Kézenfogva Alapítvány, az ÉTA Országos Szövetség, az Autisták Országos Szövetsége, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum, a Siketvakok Országos Egyesülete, a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, valamint az Afázia Egyesület képviselői – közölte a KTK.

Budapest, 2024. június 30., vasárnap (MTI)

Mit tesz az Európai Unió azért, hogy a fogyatékossággal élő emberek új munkához jussanak, megtarthassák régi munkahelyüket és továbbképzéseik sikerrel záruljanak? Megszerezheti-e egy aktív korú fogyatékos személy a nyílt munkaerőpiacra lépéshez szükséges alapvető készségeket a jelenlegi oktatási rendszerben?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Az előző részben a politikai jogok gyakorlását, az önálló élethez való jogot és a tisztességes életminőséghez való jogot tekintettük át. Ebben a részben a 2021. március 3-án publikált új EU fogyatékosságügyi stratégia 4.2. és 4.3. pontjai alapján megnézzük, milyen szinten áll az Európai Unióban a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatása, milyen intézkedések segítik a régi munkahelyek megtartását és az újak megszerzését, valamint hogy a tagállamok foglalkoztatáspolitikai rendszerei mennyire működnek sikeresen.

Új munkahely, új készségek

Az EU-ban a fogyatékos személyek 50,8%-a foglalkoztatott, míg ez az arány a fogyatékossággal nem rendelkezők esetében 75%. A fogyatékossággal élő személyek 37,6%-a inaktív, míg ez az arány a fogyatékossággal nem rendelkezők esetében 17,6%.

Ahogy azt az Európai Készségfejlesztői Program is leírja, ahhoz, hogy egy fogyatékossággal élő személy a nyílt munkaerőpiacon el tudjon helyezkedni, szükséges olyan készségekkel rendelkeznie, amelyekkel a nem fogyatékossággal élőkkel szembeni hátrányait képes kompenzálni. E készségek megszerzéséhez viszont a tagállamoknak egy olyan nemzeti készségfejlesztési stratégiát kell létrehozniuk, ami összhangban áll az ENSZ fogyatékosügyi egyezményével (CRPD) és referál a fogyatékossággal élők egyéni szükségleteire. A tagállamok feladata az is, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel biztosítsák a munkaerőpiachoz való hozzáférést, és hogy olyan képzéseket tegyenek elérhetővé, amelyeken a fogyatékossággal élő emberek is ugyanúgy részt vehetnek, mint mások. A képzési politikákat a fogyatékossággal élők igényeihez kell igazítani az észszerű alkalmazkodás elvének megfelelően.

A hazánkban a 2007. évi XCII. törvényben kihirdetett CRPD második cikke alapján az „ésszerű alkalmazkodás” azon elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokat jelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlan terhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsák a fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak és szabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetét és gyakorlását.

Egy közelmúltban lefolytatott vizsgálat rávilágított, hogy habár az általános szakképzéshez való jog elviekben mindenkit megillet, az akadálymentesség, a tanulók támogatásának elégtelensége és az ésszerű alkalmazkodás hiánya miatt sok EU tagállam rengeteg fogyatékossággal élő diákja azért kerül speciális szakiskolába az általános iskola befejezését követően, mert egyszerűen nincs más lehetősége tanulmányainak folytatására. Aki egy ilyen iskolából kerül ki, annak több nehézséggel is szembe kell néznie, ha a nyílt munkaerőpiacon szeretne munkát vállalni egy úgynevezett védett foglalkoztató helyett. Ráadásul ezek a szakiskolák – néhány üdítő kivételtől eltekintve – nem készítik fel a tanulóikat a felsőoktatási felvételire, ami tovább növeli a köztük és az áhított jó munkahely között tátongó szakadékot.

A szakképzésről szóló tanácsi ajánlás az akadálymentes hozzáférést és az inklúziót támogató szakképzési programok kidolgozására kéri fel a tagállamokat. A tanulószerződéses gyakorlatok tekintetében is várható némi fejlődés. E körben komoly szerep hárul a pályaorientációs tanácsadókra és a tagállamok foglalkoztatási szolgálataira annak érdekében, hogy felvilágosítsák az érintetteket az aktuálisan elérhető lehetőségekről. Az Európai Bizottság – együttműködve az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatával, felhívja az érintettek figyelmét a sorstárssegítés fontosságára.

A 2021-27-re szóló digitális oktatási cselekvési terv alapján a tagállamok külön támogatást kapnak a kisegítő technológiák és a hozzáférhető tanulási környezet fejlesztéséhez.

A minőségi és fenntartható munkahelyekhez való hozzáférés elősegítése

Figyelembe véve, hogy a fogyatékossággal élő személyek még mindig nagyobb arányban munkanélküliek, mint a fogyatékossággal nem élők, azt sem felejthetjük el, hogy a foglalkoztatásban való részvétel a gazdasági autonómia és a társadalmi elfogadás legjobb indikátorai. Ennek megfelelően különösen aggasztó, hogy a fogyatékossággal élő munkavállalók hamarabb hagyják ott meglévő munkahelyüket egy biztosabb, ám kevesebbet fizető védett munkahelyi pozícióért még akkor is, ha ezek nem mindig biztosítják a megfelelő munkakörülményeket, a munkavállalók jogai korlátozottabban érvényesülnek, és fizetésük is alacsonyabb.

Bár Magyarországon senkit sem lehet jogképességétől megfosztani, mert minden ember a születésétől fogva jogképes, ez nincs mindenhol így. A gondnokság alá helyezett értelmi sérült személyek még gondnokuk segítségével sem lehetnek önfoglalkoztatók, nem lehet vállalkozásuk, sőt, egyes országokban munkát sem vállalhatnak.

Az Európai Bizottság továbbra is támogatja a tagállamokat a vonatkozó foglalkoztatási iránymutatások végrehajtásában, a statisztikai eszközök fejlesztésében és a jó gyakorlatok cseréjében a foglalkoztatási egyenlőségről szóló uniós irányelvnek megfelelően.

Az Európai Bizottság továbbra is biztosítani fogja, hogy a tagállamok szigorúan érvényesítsék a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvben foglalt jogokat, és 2021-ben jelentést készít az irányelv alkalmazásáról. A jelentés azt is vizsgálja majd, hogy a tagállamok betartották-e a Bizottság azon ajánlását, hogy az irányelv alkalmazási körén belül vegyék fontolóra egy egyenlőséggel foglalkozó szerv kinevezését a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron és szexuális irányultságon alapuló diszkrimináció kezelésére. Hazánk ennek a kötelezettségnek eleget tett, hiszen nálunk – a korábbi Egyenlő Bánásmód Hatóság megszűnését követően, annak hatáskörét átvéve – az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala egyenlő bánásmódért felelős főigazgatósága biztosítja az érintettek számára a jogvédelmet.

A szociális szervezetek hálózata működésének előmozdítása révén az Európai Bizottság támogatja a tagállamok foglalkoztatáspolitikáját annak érdekében, hogy növekedjen a fogyatékossággal élőknek nyújtott munkaerőpiaci szolgáltatások minősége, lehetőségük nyíljon a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni, és új munkahelyek nyíljanak meg a számukra.

Az ágazat helyzete jelentősen eltér az EU-n belül. Annak érdekében, hogy a tagállamok támogatást kapjanak a hátrányos helyzetű csoportok társadalmi befogadásának erősítéséhez, az uniós közbeszerzési jogszabályok fenntartott szerződésekről rendelkeznek, az uniós versenyjog pedig egyedi állami támogatást tesz lehetővé a megváltozott munkaképességű munkavállalók felvételéhez. Ezzel párhuzamosan a tagállamok „inkluzív vállalkozói” politikákat is kidolgoznak, amelyek az alulreprezentált csoportokat, például a nőket, a fiatalokat vagy a fogyatékossággal élő személyeket célozzák meg.

2022-ben a Bizottság az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatával, a szociális partnerekkel és a fogyatékossággal élő személyeket képviselő szervezetekkel való együttműködésre irányuló, a fogyatékossággal élő személyek jobb munkaerőpiaci eredményeire vonatkozó csomagot terjeszt elő. A csomag iránymutatást nyújt és támogatni fogja a foglalkoztatási és integrációs szolgáltatások kapacitásainak erősítéséről, a munkaerő-felvételi kilátásoknak a megerősítő intézkedések és a sztereotípiák elleni küzdelem révén történő előmozdításáról, az ésszerű alkalmazkodás biztosításáról, a munkahelyi egészségvédelem és biztonság biztosításáról, valamint krónikus betegségek vagy balesetek esetén a szakmai rehabilitációs programokról, a védett foglalkoztatásban található minőségi munkahelyek felkutatásáról, továbbá a nyitott munkaerőpiachoz vezető utakról szóló, kölcsönös tanulást.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• 2021-ben végrehajtási jelentést tesz közzé a foglalkoztatási egyenlőségről szóló uniós irányelvről, és adott esetben jogalkotási javaslatot tesz, különösen az egyenlőséggel foglalkozó szervek szerepének megerősítése érdekében,
• 2021-ben a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet tesz közzé a szociális gazdaságot támogató környezet javítása érdekében, beleértve a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos, a szociális vállalkozásokon keresztüli lehetőségeket és a nyílt munkaerőpiaci integrációt.

Az Európai Bizottság az alábbiakra kéri fel a tagállamokat:

• 2024-ig a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási arányának növelésére, valamint a fogyatékossággal élő és a nem fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási aránya közötti különbségek csökkentésére irányuló célok meghatározására a szociális jogok európai pillérének végrehajtásáról szóló, az Európai Tanács általi jóváhagyásra javasolt cselekvési tervben 2030-ra meghatározott, kiemelt foglalkoztatási cél elérésének elősegítése érdekében,
• a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatási szolgálatai kapacitásainak megerősítésére, és e célból a szociális partnerekkel és az érdekvédelmi szervezeteikkel folytatott munka fokozására,
• az önfoglalkoztatás és a vállalkozás megkönnyítésére, többek között az intellektuális és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyek számára is azáltal, hogy jogi és üzleti ügyekben támogatást nyújtanak többek közt az uniós alapok felhasználásával.

 

A következő rész tartalmából

 Miért és miben kell szociális rendszereinket fejleszteni? Akadálymentesen elérhetőek-e az igazságszolgáltatási, a jogvédelmi, és a biztonságot segítő szolgáltatások egy fogyatékossággal élő ember számára? Mindenki sejtheti a választ. De ha kíváncsi az EU ezirányú konkrét intézkedéseire, tartson velünk!

 

Velegi Dorottya

jogi munkatárs

Mi garantálja a fogyatékossággal élő emberek jogainak érvényesülését? Mit tehet az Európai Unió azért, hogy az elméletben létező jogok a gyakorlatban is elősegítsék az érintettek esélyegyenlőségét?

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Az Európai Unió új, 2030-ig szóló fogyatékosságügyi stratégiáját bemutató cikksorozatunk előző hat részében áttekintettük az EU jelenlegi szociális rendszerének vívmányait és annak hiányosságait az egyes tagállamokban. A stratégia azonban ezek feltárása mellett azt is vizsgálja, hogy mi garantálja elméletben ezeknek a jogoknak a sikeres érvényesítését, és hogy a gyakorlatban mit kell tenni, hogy mindezek megvalósuljanak. Most ezeket a törekvéseket tekintjük át.

A világ népességének hozzávetőlegesen 15%-a tekinthető fogyatékossággal élőnek, ezen személyek 80%-a különösen rossz körülmények között, fejlődő országokban él. A fejlődő országokban élő érintettek nagy része sem az alapvető inkluzív és támogató szolgáltatásokhoz, sem az információkhoz nem fér hozzá, ami – kiegészítve az intézményesült szegregációval – tovább növeli a köztük és a többségi társadalom között meglévő szakadékot. Az érintett gyerekek gyakran szembesülnek azzal, hogy az oktatási rendszerek egyáltalán nincsenek felkészítve speciális igényeik kielégítésére, így örülnek, ha az általános iskola befejezéséig eljuthatnak. Ráadásul egy humanitárius válság esetén sokkal nagyobb kockázatnak lesznek kitéve, mint a fogyatékossággal nem élő gyerekek.

Az Európai Unió ezzel a stratégiával tovább kívánja erősíteni a humanitárius segítségnyújtás érdekében tett erőfeszítéseket, és – összhangban a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményben (CRPD) foglaltakkal – inspirálni kívánja a jövőbeni reformok sikeres végrehajtását. Az Európai Unió a humanitárius elvekkel összhangban továbbra is biztosítani fogja a humanitárius segítségnyújtást és a szükségleteken alapuló védelmet.

Alapvető fontosságú, hogy a 2030-ig tartó menetrend keretében a külső tevékenységek során tiszteletben tartsák és végrehajtsák a CRPD elveket, a jobb hozzáférhetőség érdekében érvényesüljön általánosan az egyetemes tervezésen alapuló megközelítés, és valamennyi tevékenység esetében biztosított legyen az észszerű alkalmazkodás.

Az Európai Unió arra törekszik, hogy külső tevékenységeiben célzottan fellépjen a fogyatékosság és a fogyatékossággal kapcsolatos szempontok általános érvényesítése terén. Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, 2020–2024 közötti uniós cselekvési terv és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv (2021–2025) központi célként határozza meg a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet.

Mindezek mellett az Európai Unió az uniós finanszírozású humanitárius segítségnyújtás keretében megerősíti a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatos adatgyűjtést, például a washingtoni rövid kérdéssor használatának előmozdítása révén. Ezenkívül az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló rendeletének (GSP+) felülvizsgálata során a CRPD-re való hivatkozás is bekerül a rendeletbe, amely ösztönzi a kereskedelmi partnereket annak betartására.

Az Európai Unió továbbá törekszik arra, hogy fokozza és megszilárdítsa a részes államokkal és az aláíró felekkel folytatott együttműködését, előmozdítsa a CRPD ratifikálását és végrehajtását, valamint, hogy növelje a vezető szerepet a CRPD részes államainak éves konferenciájával összefüggésben.

Az Európai Unió továbbra is támogatja a civil társadalom szervezeteit annak érdekében, hogy az EU és a partnerországok esetében, valamint nemzetközi szinten is konkrét, inkluzív és strukturált párbeszédeken keresztül vehessenek részt a fogyatékossággal élő személyek képviselői valamennyi vonatkozó folyamatban, és megoszthassák egymás közt a kapcsolódó jó gyakorlatokat.

Az Európai Unió a CRPD átlátható és hatékony végrehajtásának elősegítése érdekében megosztja a CRPD végrehajtására vonatkozó stratégiáit és gyakorlatait az ENSZ multilaterális fórumain, például az Emberi Jogi Tanácsban, a nők helyzetével foglalkozó bizottságban vagy a társadalmi fejlődés bizottságában, valamint a regionális integrációs szervezetekkel, így az Afrikai Unióval, az ASEAN-nal vagy az USAN-nal. Végül pedig tervben van az is, hogy az Európai Unió egy választott jelölttel képviseltesse magát a CRPD végrehajtását felügyelő állandó bizottságban annak érdekében, hogy a felmerülő problémákat rövidebb idő alatt és hatékonyabban tudja jelezni az ENSZ érintett szervezetének.

Az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője/a Bizottság alelnöke:

• 2021-ben aktualizálni fogja az uniós fejlesztési együttműködésre vonatkozó valamennyi emberi jogot felölelő, illetve a jogokon alapuló megközelítéssel kapcsolatos eszköztárat, hogy a külső tevékenységek során az összes egyenlőtlenséget kezelje, beleértve a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetést is;
• biztosítja, hogy az uniós küldöttségek aktívabb szerepet játsszanak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásának támogatásában és a globális ratifikálás előmozdításában;
• szisztematikusan használja az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának (DAC) fogyatékossági mutatóját a fogyatékossággal kapcsolatos inkluzív beruházások nyomon követésére és az uniós finanszírozás célzott figyelemmel kísérése érdekében;
• a tagállamokkal együtt technikai segítséget nyújt a partnerországok kormányzataival közösen megvalósuló programjaik és eszközeik révén;
• rendszeres strukturált párbeszédeket szervez a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény részes államainak éves konferenciáján és további többoldalú fórumokon, valamint fokozza az együttműködést, különös tekintettel az akadálymentességre és a foglalkoztatásra.

A következő rész tartalmából

A jogok előmozdítása mellett mire van még szükség a stratégia céljainak hatékony végrehajtásához? Valós megoldást jelenthet-e a jelenleg fennálló problémákra a jogalkotás, az intézmények, a tagállamok és a regionális hatóságok közötti együttműködés az uniós finanszírozással kiegészítve?  Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Mit tesz az Európai Unió azért, hogy a fogyatékossággal élő személyek ugyanolyan eséllyel jussanak hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz és a minőségi oktatáshoz, mint mások?

Cikkünkben áttekintjük, hogy mit és milyen mértékben kell még fejleszteni a tagállami és az uniós jogrendszerben a vágyott célok eléréséhez.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Sorozatunk előző részében körbejártuk, hol mutatkoznak hiányok a szociális rendszerekhez és a jogvédelemhez való hozzáférés területén. Ma azt nézzük meg, hogy az oktatás mint a szegénység elkerülésének és az inklúzió megteremtésének egyik legfőbb eszköze, illetve az egészségügyi szolgáltatások mint a megelőzés és a rehabilitáció garanciái, mennyiben váltják be a hozzájuk fűzött reményeket.

Oktatás – verseny a körülményekkel

Annak ellenére, hogy a technológia területén soha nem látott fejlődés tapasztalható, a fogyatékossággal élő tanulók esetében továbbra sem ritka, hogy hátrányokat kell elszenvedniük. Különösen igaz ez a láthatatlan fogyatékossággal élőkre, a hiperaktív, az autizmus-spektrumzavaros vagy a hallássérült tanulókra.

A legtöbb tagállamban, így Magyarországon is jogszabály deklarálja, hogy az iskoláknak biztosítaniuk kell az inkluzív oktatás feltételeit. Ennek megvalósulását Magyarországon azonban sem az érintett tanulók, sem szüleik, sem azok a pedagógusok nem érzik, akiknek a vállára – az elégtelen utazópedagógusi rendszer és a hiányzó eszközpark okán – a fogyatékossággal élő tanuló integrációjának terhe nehezedik. Emiatt pedig több, amúgy tehetséges fogyatékossággal élő tanuló hagyja el idő előtt az iskolát, és közülük kevesebben szereznek szakmát vagy diplomát. Sok tanulót a kényszer vezet olyan speciális iskolákba, amelyek szakképesítést adnak ugyan, de ezt vagy egyáltalán nem tudja felhasználni az érintett, vagy – a nem elégséges színvonalú oktatás miatt – tanulmányait a későbbiekben sem tudja folytatni. Nem ritka az sem, hogy a tanuló amiatt, hogy az iskolában az oktatásához szükséges eszközök nem állnak rendelkezésre, magántanulóként kényszerül tanulni.

A COVID-19 világjárvány még jobban ráirányította a figyelmet arra, hogy mekkora szükség van az inkluzív és mindenki számára hozzáférhető távoktatási rendszerek kidolgozására.

A megalapozott tudás megszerzéséhez stabil oktatási színvonalra, a munkaerőpiacon való elhelyezkedéshez pedig megalapozott tudásra van szükség. Emiatt az uniós menetrendben a kora gyermekkortól tartó köznevelési és oktatási inklúzió kiemelt szerepet kap. Több kapcsolódó kezdeményezés, például az „Utak az iskolai sikerhez” program, külön hangsúlyt fektet a speciális nevelési igényű tanulókra.

Az Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért egy olyan független szervezet, amely a tagállamok oktatási minisztériumait összefogva gyűjti össze a speciális nevelési igényű tanulók fejlesztéséhez szükséges jó gyakorlatokat és bevált szakpolitikai intézkedéseket. Az anyagokat később egységesítve átadja az Európai Bizottságnak azért, hogy be tudják ezeket építeni az uniós oktatási szakpolitikába, az EU gyermekjogi stratégiájába és a gyermekjogi garancia egyéb anyagaiba.

A tagállamoknak több lehetőségük is van az oktatási inklúzió elősegítésére. Az Erasmus + program, az Európai Szolidaritási Testület, illetve a kohéziós politika és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz több lehetőséget is nyújt az egyes költségek fedezésére és a jó gyakorlatok cseréjére, a korszerűsítési programban pedig az iskolák épületeinek akadálymentesítésére is mód nyílik.

Az Európai Bizottság:

• 2021-ben kiadja a kora gyermekkori nevelés és gondozás terén fennálló befogadás eszköztárát, amely külön fejezetet tartalmaz a fogyatékossággal élő gyermekekről,
• támogatja a tagállamokat tanárképzési rendszereik továbbfejlesztésében, hogy le lehessen küzdeni a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában jelentkező pedagógushiányt és fejleszteni valamennyi oktatási szakember kompetenciáit az osztálytermi sokszínűség kezelése és az inkluzív oktatás kialakítása érdekében,
• az Európai Iskolák Igazgatótanácsának tagjaként támogatni fogja az oktatási támogatásról és az inkluzív oktatásról szóló cselekvési terv végrehajtására irányuló fokozott erőfeszítéseket, amelyek az akadálymentességre és az észszerű alkalmazkodásra, a tanterveknek a fogyatékossággal élő tanulók igényeihez való igazítására (pl. az oktatás folytatását nemzeti szinten lehetővé tevő alternatív érettségi bizonyítványok), valamint a tanárok számára az inkluzív oktatás területén nyújtott képzésekre összpontosítanak.
• felkéri továbbá a tagállamokat az inkluzív iskolák fejlesztésére és az inklúzió CRPD szerinti biztosítására a támogatott tanulás előmozdítása érdekében.

Egyenlő esélyű hozzáférés az egészségügyben – Mit tehetünk, hogy jobb legyen?

Annak ellenére, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés, a megelőzéshez és a rehabilitációhoz való jog mindenkit megillet, négyszer több fogyatékossággal élő személy panaszkodik a szolgáltatások hozzáférhetőségének hiányáról, mint a nem fogyatékossággal élők. A hozzáférést a távolság, a hosszú várólisták és a magas költségek, továbbá a szakemberek hiánya egyaránt gátolja. Ez a kockázat az időseket, a láthatatlan fogyatékossággal élőket, a fogyatékossághoz vezető tartós betegeket, a nőket és a menekülteket, illetve azokat, akik speciális intézményekben élnek, nagyobb mértékben veszélyezteti. Ők rendszerint nem kapják meg azt a személyre szabott támogatást, amire szükségük volna, vagy a sok hasonló beteg között elvesznek, igényeik pedig nem találnak kielégítésre.

A COVID-19 rávilágított az egészségügyi rendszerek gyenge pontjaira. Az Európai Bizottság 2020 novemberében útjára indította az Európai Egészségügyi Unió című kezdeményezést, ami külön figyelmet fordít a fogyatékossággal élő személyek ellátásának minőségbeli javítására. A Bizottság továbbra is csak a kereteket határozza meg, az országspecifikus konkrét kihívásokra azonban a tagállamoknak kell reagálniuk. A Bizottság a betegjogok megerősítése érdekében fokozza a határon átnyúló betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv végrehajtását, és azt is vizsgálja, hogy a korábbiakban mennyiben tartották azt be a tagállamok.

Továbbá:

• az egészségfejlesztéssel, a betegségmegelőzéssel és a nem fertőző betegségek kezelésével foglalkozó irányítócsoporton keresztül foglalkozik az egészséggel és a fogyatékossággal kapcsolatos kérdésekkel, és megosztja az egészségüggyel kapcsolatos bevált gyakorlatokat az egészségügyi reformok egységes bevezetése érdekében,
• támogatja az érdekelt feleket a Covid19-világjárvány miatt az európai polgárok mentális egészségére nehezedő terhek enyhítésében,
• az európai rákellenes terv egyenlőtlenségi regiszterében meghatározott konkrét intézkedések révén kezeli a rákmegelőzéshez, a korai felismeréshez és kezeléshez való hozzáférés terén a fogyatékossággal élőket érintő konkrét egyenlőtlenségeket.

Az Európai Bizottság az alábbiakra kéri fel a tagállamokat:

• a fogyatékossággal élő személyeknek a teljes egészségügyi portfólióhoz való hozzáférésének javítására, beleértve a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátást és megelőzési szolgáltatásokat is, többek között a fogyatékossággal élő személyeknek az inkluzív, akadálymentes, személyközpontú egészségügyi ellátáshoz, valamint a szabad és tájékoztatásra épülő beleegyezésen alapuló egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréséről szóló bizottsági iránymutatás révén,
• a ritka betegségekkel kapcsolatos fogyatékosságra történő figyelemfelhívásra és támogatási stratégiák kidolgozására az ilyen fogyatékossággal élő betegek számára, valamint a legkorszerűbb kezelésekhez való hozzáférést megkönnyítő módszerek azonosítására és vizsgálatára, beleértve a digitális innovációk alkalmazását a tagállamokban.

A következő rész tartalmából

Mi a különbség a fogyatékossággal élők és a nem fogyatékossággal élők szabadidőhöz való joga között? Megvalósul-e az inklúzió a sport területén? Biztosított-e a fogyatékossággal élő személyek biztonsága, és mennyiben lehet kivédeni az ellenük irányuló erőszakot? A jövő héten ez is kiderül. Maradjanak velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs

Az inklúzió még ma is csak elméletben valósul meg az álláskeresés, a munkába állás, a foglalkoztatás, a munkaerő megtartása, az épített környezet akadálymentesítése vagy éppen a kommunikációs akadályok felszámolásának területén. Aktuális cikkünkben az Európai Bizottság háza táján megvalósuló követendő példákat mutatjuk be.

„A fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a jó munkahelyi körülményekhez, az önálló élethez, az esélyegyenlőséghez, valamint ahhoz, hogy teljes mértékben részt vehessenek közösségük életében. Mindenkinek joga van a korlátok nélküli élethez. Közösségként pedig kötelességünk, hogy másokéval azonos alapon biztosítsuk a társadalomban való teljes körű részvételüket.” (Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke)

Az inklúzió és az akadálymentesítés vezethet a fogyatékossággal élő személyek életminőségének javításához, jogaik gyakorlásához és sikeres társadalmi részvételükhöz. A stratégia azonban egyértelműen rávilágít arra, hogy ezeket a fogalmakat még tagállami szinten sem lehet egységesen értelmezni. Ezért az Európai Bizottság a stratégia 8. pontjában juttatja kifejezésre azt a törekvését, mely szerint jó példával kíván elöl járni azokon a területeken, ahol – az eddigi vizsgálatok alapján – a fogyatékossággal élő személyek a legtöbb hátrányt szenvedik el.

Inklúzió az álláskeresés és a munkahely megtartása során

A sokszínűség és a befogadás szellemében az Európai Bizottság olyan az akadálymentességet és az észszerű alkalmazkodás esélyét növelő intézkedéseket foglal bele megújított humánerőforrás-stratégiájába, amelyek elősegítik a fogyatékossággal élő személyek hatékony foglalkoztatását, karrierlehetőségeik szélesítését és munkakörnyezetük inkluzívvá válását.

A közelmúltban létrehozott Sokféleség és Társadalmi Befogadás Hivatala felügyeli a vonatkozó intézkedések kidolgozását és végrehajtását, és hozzájárul a sokszínűség, az egyenlőség és a befogadás előmozdításához az Európai Bizottság valamennyi szervezeti egységében.

A leendő megfelelő munkavállaló kiválasztása kizárólag az álláskereső érdemein és az esélyegyenlőségi politikán alapulhat, ugyanakkor proaktív megközelítést kell alkalmazni, és lépéseket kell tenni a sokféleség előmozdítása érdekében.

A felvételi folyamatok, eljárások és eszközök esélyegyenlőségi és sokszínűségi szempontú átvilágítására kerül sor az elfogultság vagy a megkülönböztetés potenciális kockázatának azonosítása és a szükséges korrekciók, illetve a problémák megfelelő orvoslása érdekében. Az Európai Bizottság belső kommunikációs kampánya, illetve az egyes munkavállalói számára kötelezővé tett belső képzésen megerősíti munkavállalóiban a tiszteletteljes munkakörnyezet fontosságát és további ismereteket ad át ezzel kapcsolatban, melyekkel felszámolható a fogyatékossággal élő munkavállalókkal szembeni elfogultság és diszkrimináció.

Ami a személyzet kiválasztását illeti, az intézményközi Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) továbbra is az egyenlőség, a sokszínűség és a befogadás politikáját alkalmazza a versenyvizsgák és a kiválasztások során azáltal, hogy a pályázati szakaszban adatokat gyűjt a fogyatékosságról. Ily módon az EPSO garantálni tudja az észszerű alkalmazkodást, jobban fel tudja mérni az egyenlő hozzáférés hiányosságait, és növelni tudja a fogyatékossággal élő pályázók vizsgákon való részvételi lehetőségeit.

Az Európai Bizottság, a fentieken túl, aktualizálja célzott kommunikációs és tájékoztatási stratégiáját, továbbfejleszti a fogyatékossággal foglalkozó partnerszervezetek hálózatát és az észszerű alkalmazkodással kapcsolatos szakértelmét, valamint képzési és szolgáltatási katalógusát. Mindemellett valamennyi felvételi csatornáján és a programok megvalósításakor esélyegyenlőségi politikát alkalmaz. Annak érdekében, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósulhasson, kifejezetten ösztönözni fogja a fogyatékossággal élő személyek jelentkezését, továbbá célzott támogatást és segítséget nyújt a jelölteknek a folyamat során.

Az Európai Bizottság ezenkívül:

• biztosítja, hogy valamennyi intézménye elhárítsa és megelőzze a fogyatékossággal élő személyek és a nyilvánosság előtt álló akadályokat (például akadálymentes IKT-felszerelések és online megbeszélésekhez szükséges eszközök biztosításával),
• megerősíti az Európai Bizottság intézményeinek vezetése által a sokszínűségről – többek között a fogyatékossággal élő alkalmazottak igényeihez való észszerű alkalmazkodásról – készített jelentéstételt.

Emellett az alábbi intézkedéseket hozza az épített környezet és a kommunikáció akadálymentessége érdekében:

• Folyamatosan javítja épületeinek, digitális környezetének és kommunikációjának akadálymentességét, és fokozni fogja erőfeszítéseit az akadálymentesség biztosítása érdekében, ideértve az innovatív projekteket is,
• Javítja a kiadványok, különösen az uniós jog és szakpolitikák hozzáférhetőségét, képzést nyújt a munkavállalók számára és támogatja a nemzetközi jelnyelvi tolmácsolás elsajátítását.
• 2021-ben a web-akadálymentesítésről szóló cselekvési tervet fogad el, amelyet valamennyi uniós intézményben, szervezetben és ügynökségben meg kell osztani és elő kell mozdítani, továbbá biztosítja, hogy az uniós honlapok, valamint az ezeken a webhelyeken és online platformokon közzétett dokumentumok megfeleljenek az európai akadálymentesítési szabványoknak,
• 2023-ig javítja audiovizuális kommunikációs és grafikai tervezési szolgáltatásainak, valamint kiadványainak és rendezvényeinek akadálymentességét, ideértve adott esetben a jelnyelvi tolmácsolást és a mindenki számára olvasható formátumban és érthető megfogalmazásban készült dokumentumokat is.
• Biztosítja az akadálymentességet az Európai Bizottság valamennyi újonnan elfoglalt épületében, a befogadó országok esetleges várostervezési követelményeitől függően,
• továbbá biztosítja azon helyszínek akadálymentességét is, ahol az Európai Bizottság rendezvényeit szervezik.
• Az Európai Bizottság célként tűzte ki, hogy 2030-ra valamennyi épülete megfeleljen az európai akadálymentesítési szabványoknak, a befogadó országok várostervezési követelményeinek megfelelően.

Figyelemfelkeltés, irányítás és haladás

Az Európai Bizottság továbbra is együttműködik a tagállamokkal a nemzeti kampányok kiegészítése és támogatása, a tudatosság növelése és a fogyatékossággal kapcsolatos sztereotípiák leküzdése érdekében.  A tudatosság elősegítése érdekében a jövőben is szervez külön erre a célra rendezvényeket, nevezetesen a fogyatékossággal élők európai napját, amely a fogyatékossággal élő személyek ENSZ-világnapja előtt tiszteleg december 3-án.

Az Európai Bizottság megerősíti a fogyatékossággal élő személyekkel és az őket képviselő szervezetekkel folytatott strukturált párbeszédet, biztosítja a vonatkozó politikai folyamatokban való képviseletüket és a kapcsolódó bizottsági javaslatokról szóló konzultációt. Továbbra is finanszírozza a fogyatékossággal élő személyek szervezetei által végzett munkát, valamint a „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” programon keresztül hozzájárul a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) végrehajtásához.

A CRPD fakultatív jegyzőkönyve lehetővé teszi, hogy a fogyatékossággal élő személyek felvegyék a kapcsolatot az illetékes bizottsággal, amennyiben úgy érzik, hogy a CRPD-ben foglalt rendelkezések megsértésének áldozataivá váltak az adott tagállamban. Sajnálatos módon nem minden tagállam csatlakozott a jegyzőkönyvhöz, ráadásul a csatlakozás kihirdetéséről szóló Európa Tanácsi határozatra irányuló javaslat 2008 óta függőben van.

Az Európai Bizottság külön figyelmet fordít a fakultatív jegyzőkönyvhöz csatlakozó tagállamok eredményeire, és ennek fényében újra napirendre tűzi a jegyzőkönyv uniós szintű ratifikálását.

Figyelemmel a CRPD-bizottság vonatkozó ajánlására, az Európai Bizottság és az Európa Tanács együttműködik az Európai Unió hatásköréről szóló nyilatkozat fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó pontjainak felülvizsgálatában.

A következő rész tartalmából

Az Európai Unió fogyatékosságügyi stratégiáját bemutató sorozatunk a végéhez közeledik. Az összegzés előtt azonban a következő részben áttekintjük, hogy a stratégiában kitűzött célrendszer végrehajtása milyen intézkedések foganatosításával biztosítható, valamint körbejárjuk azt is, hogy milyen eszközökkel mérhető a kitűzött célok eredményessége. Ha kíváncsi a fejleményekre, tartson velünk!

Velegi Dorottya
jogi munkatárs