Bodor Tibor Hangoskönyvtár

A 2018. augusztusában benyújtott, az MVGYOSZ és jogi szakértői, valamint az Informatika a Látássérültekért Alapítvány által kidolgozott módosító javaslatok sajnálatos módon szinte egyáltalán nem kerültek be a november elején a parlament elé terjesztett törvénytervezetbe, ráadásul az ígért szakmai egyeztetések sem valósultak meg, így a véleményezést végző szakértők ismét munkához láttak.

Az újabb módosító indítványok értelemszerűen szinte teljes mértékben megegyeztek a korábbiakkal, hangsúlyozva, hogy az érdekvédők sérelmezik az előző körben megfogalmazott észrevételeik teljes figyelmen kívül hagyását. A meglehetősen terjedelmes módosító indítvány csomagot dr. Nagy Sándor elnök számos döntéshozó részére eljuttatta, így megkapta azt többek között Nyitrai Zsolt kiemelt társadalmi ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, dr. Palkovics László innovációs és technológiai miniszter, a Belügyminisztérium illetékes államtitkársága, a Közigazgatásfejlesztési Operatív Program Monitoring Bizottságának tagjai, Tapolczai Gergely országgyűlési képviselő és az Emberi Erőforrások Minisztériumának Fogyatékosügyi Főosztálya is.

Vélhetően az EU-s irányelv késedelmes hazai implementációja miatt a parlament rendkívüli gyorsasággal tárgyalta és november 13-án egyhangúlag elfogadta a törvénytervezetet, melybe az ismételten megküldött javaslatokat megint csak nem építették be. Ezért az MVGYOSZ elnöke végső megoldásként levélben Áder János köztársasági elnökhöz fordult kérve, hogy jelenlegi formájában a törvénytervezetet ne írja alá.

A törvényhez tartozó, a konkrét szabályokat kialakító végrehajtási rendeletek még nem születtek meg, így van még lehetőség azokban is erősíteni a látássérült személyek számára az egyenlő esélyű hozzáférést garantáló szempontok érvényesítését, azonban maga a törvény is olyan súlyos hiányosságokkal bír, melyek jelentősen korlátozzák ennek lehetőségét. Így például a tervezetben még mindig igen szűkre szabott azon honlapok és elektronikus űrlapok köre, melyek tekintetében a kormányzat kötelezett az akadálymentes kialakítás biztosítására, miközben a korábban a látássérültek által használható rendszerek mostanra részben vagy egészben hozzáférhetetlenné váltak. Ilyen többek között az általános és középiskolás diákok elektronikus osztálynapló rendszere, az E-kréta, melyhez jelenleg nem tudnak hozzáférni a képernyőolvasót használó látássérült diákok és szülők. A törvény tervezete továbbá semmilyen komoly szankciót nem határoz meg azon kötelezettek részére, akik a jogszabályban foglalt követelményeknek nem tesznek eleget, illetve az akadálymentesség igazolását is gyakorlatilag az érintettek önbevallásához kötik, azt szakértői véleménnyel a közszférabeli szervezetek nem kötelesek alátámasztani.

Az MVGYOSZ és az Informatika a Látássérültekért Alapítvány az eddiginél is szorosabb összefogásban továbbra is folytatja az érdekképviseleti munkát ezen a rendkívül fontos területen.

—

Az MVGYOSZ-t rendszeresen megkeresik olyan felsőoktatási intézmények, melyek oktatói fontosnak tartják a fogyatékos személyek egyenlő esélyű hozzáférésének biztosítását és társadalmi részvételének erősítését, és ezeket a tudástartalmakat a képzési programokba is be kívánják építeni. Szerencsére egyre inkább jellemző, hogy az oktatásba minden területen bevonják az adott témakör szakértőit, így fogyatékos személyek és a velük foglalkozó szakemberek is egyre gyakrabban jelennek meg vendégelőadóként vagy akár oktatóként az egyetemeken. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán mostanra már egész rendszere alakult ki az ún. participatív, azaz részvételen alapuló oktatásnak, de más felsőoktatási intézmények is egyre többször élnek ezzel a lehetőséggel.

Az MVGYOSZ képviseletében jelen sorok írója az elmúlt hetekben két felsőoktatási intézmény mesterszakos hallgatóinak is tartott szemináriumi órát a látássérült emberekkel kapcsolatban.

November 9-én a Budapesti Gazdasági Egyetem Kereskedelmi és Vendéglátóipari Karának turizmusmenedzsment szakos hallgatói kaptak ilyen módon információt és konkrét javaslatokat az általuk kidolgozandó projektekhez, melyek keretében a fogyatékos személyek turisztikai attrakciókkal és azok hozzáférhetőségével kapcsolatos információszerzését tervezik segíteni. A hallgatók információkat kaptak az egyenlő esélyű hozzáférés alapelveiről, a webes tartalmak és szoftverek hozzáférhető kialakítását lehetővé tevő szabványokról és ajánlásokról, továbbá a látássérült emberek turizmussal, turisztikai szolgáltatásokkal és információszerzéssel kapcsolatos vélt és valós igényeiről.

November 20-án az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának humán erőforrás menedzsment szakon tanuló hallgatói szerezhettek elméleti és gyakorlati ismereteket a vak és gyengénlátó személyek nyílt munkaerő-piaci integrációjának lehetőségeiről és korlátairól. A szemináriumi óra során a hallgatók összesen 15 szakma / munkakör kapcsán beszélgethettek a vendégelőadóval arról, hogy az adott tevékenységek elvégezhetőek-e látássérült munkavállalók által, illetve ehhez milyen eszközökre, támogatásokra van szükség. Valamennyi munkakörhöz egy-egy valós személy és élettörténet kapcsolódott, amiket a résztvevők – természetesen a konkrét személy és szervezet beazonosításának lehetősége nélkül – megismerhettek. Az órán a számítógép-használatot támogató szoftverek és a munkavégzést segítő speciális eszközök mellett szóba kerültek a látássérült személyek foglalkoztatását megnehezítő képzési, foglalkozásegészségügyi, társadalmi és szervezeti korlátok, a közgondolkodásban meggyökeresedett előítéletek és sztereotípiák is.

Bízunk benne, hogy egyre rendszeresebbé válnak a hasonló felkérések és hogy ezek által a friss diplomás szakemberek már a jelenleginél lényegesen több és korszerűbb, a fogyatékos munkavállalókra, ügyfelekre, ellátottakra és állampolgárokra vonatkozó gyakorlati tudással lépnek ki a munkaerő-piacra.

Németh Orsolya

Ezen a napon világszerte, így Magyarországon is, szemléletformáló akciókkal, műsorokkal, gálaestekkel, díjátadókkal és egyéb eseményekkel igyekeznek kommunikálni a világnap üzenetét az érintettek szervezetei és a kormányzati intézmények egyaránt.

Ezen a napon nyitotta meg hivatalosan Szem(l)életmód Elemi Rehabilitációs Központjának új, zuglói telephelyét a Budakörnyéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete (BULÁKE). Az Ilka utca 35. sz. alatt található önkormányzati ingatlanban kialakított szolgáltató hely megnyitóján Karácsony Gergely, a XIV. kerület polgármestere és dr. Nagy Sándor, az MVGYOSZ elnöke mondott köszöntő beszédet.

Ugyancsak december 3-án rendezték meg immár ötödik alkalommal a Nemzeti Színházban a “Jobb velünk a világ” díjátadó gálát, melyen az MVGYOSZ elnöke, három látássérült munkatársa és két kísérőjük vett részt. Az esemény kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet a fogyatékos emberek rendkívüli értékeire, a társadalmi integráció fontosságára és arra, hogy közös feladatunk számukra ehhez minél több lehetőséget teremteni. Ezen az eseményen került sor a Fogyatékosság-barát munkahely díjak arany fokozatainak, valamint az idén először kiosztott Példakép és Munka-Társ díjak átadására. Ugyancsak itt adták át a Kézenfogva nevelőszülői díjat három olyan nevelőszülőnek, akik súlyosan vagy halmozottan fogyatékos gyermekeket nevelnek. A gálaműsorban fellépett többek között Agárdi Szilvia látássérült énekesnő és a Never Give Up Gospel Kórus, melynek szintén több látássérült tagja van.

Az MVGYOSZ képviseletében dr. Nagy Sándor és jelen sorok írója vett részt december 4-én az Összhang Alapítvány által a Vakok Általános Iskolájának Nádor termében megrendezett beszélgetésen. A programon az Amerikai Nagykövetség ösztöndíj programja keretében három hetet az USA-ban töltő, látás- és mozgássérült személyekből, valamint az akadálymentesítéssel foglalkozó szakemberekből és személyi segítőkből álló csapat négy tagja számolt be a program keretében megismert jó gyakorlatokról és az Amerikai Egyesült Államokban a fogyatékos emberekkel kapcsolatosan fennálló korszerű szemléletről és joggyakorlatról. A nyolcfős csoport tagja volt két látássérült személy is: dr. Bölkény Ágota jogász és Nemes- Nagy Tünde, a Vakok és Gyengénlátók Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egyesületének elnöke. A beszélgetés keretében a szövetség képviselői elsősorban az USA-beli fogyatékosügyi szabályozással és a foglalkoztatással kapcsolatosan tettek fel kérdéseket. Emellett a résztvevők beszámoltak a fogyatékos emberek oktatásának, lakhatásának, szabadidős és kulturális lehetőségeinek akadálymentességéről és személyes benyomásaikról. Többen közülük olyan ötleteket, tapasztalatokat is hoztak haza, amiket itthon is megvalósíthatónak látnak.

November 29-én szintén jelen sorok írója vett részt a LÁRESZ Egyesület könyvbemutatóján és közgyűlésén a Premier Kult Caféban. Az egyesület 2018-ban magyar nyelvre fordítva elektronikus könyvként adta ki Joseph Cutter A vak gyermekek önálló mozgása és közlekedése – A támogató modell c. munkáját a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit KFT. (FSZK) pályázati támogatásával. A könyv egy a gyógypedagógiai és az érdekképviseleti szakma számára egyaránt rendkívül érdekes és újszerű szemléletben mutatja be a szerző által kidolgozott, a vak csecsemők és kisgyermekek tájékozódási és közlekedési képességeit fejlesztő saját módszertanát. A kötet egyik fordítója dr. Gombás Judit vak nyelvtanár, fordító és egyetemi oktató volt. A könyvbemutatót követő közgyűlésen az egyesület tevékenységeiről és aktuális projektjeiről szóló beszámolókon túl számos olyan ötlet és gyakorlati kérdés merült fel, melynek keretében szorosabbra fűzhető az együttműködés a LÁRESZ és a szövetség között. Ilyen témakörök voltak többek között az akadálymentesítés, ezen belül a hangjelzést adó jelzőlámpák telepítésével kapcsolatos lobbimunka, valamint az okostelefonok és egyéb modern informatikai eszközök “vakos” használatának oktatásával kapcsolatos kérdések. A LÁRESZ és az MVGYOSZ képviselői hamarosan személyes egyeztetés keretében tárgyalnak az együttműködés konkrét lehetőségeiről.

Németh Orsolya

A szövetség ezen tevékenysége során szorosan együttműködik a Rehabilitációs Környezettervező Szakmérnökök és Rehabilitációs Környezettervező Szakemberek Országos Egyesületével (REKORE). A 2011-ben megállapodásba foglalt együttműködés jegyében a két szervezet folyamatosan egyeztet a vak és gyengénlátó embereket segítő megoldásokról a gyalogos és közösségi közlekedés, valamint a közhasználatú épületek és a közszolgáltatások igénybevétele során.

Az akadálymentes fizikai és infókommunikációs környezet kialakítása meglehetősen fiatal, alig húsz évre visszatekintő szakma Magyarországon, aminek számos eszköze csak a gyakorlatban, élesben próbálható ki. Így lehetséges, hogy a területtel foglalkozó szakemberek a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokból, gyakran szó szerint saját vagy mások hibáiból tanulva fejlesztik az alkalmazható megoldásokat és eszközrendszereket. Ennek megfelelően a témában már elkészült MVGYOSZ állásfoglalás megújítása, a jelenleg már működő gyakorlathoz igazítása is szükségessé vált, ahogy számos egyéb szakmai segédlet is elavult mostanra.

A taktilis burkolati jelzések témakörében 2018. november 23-ára szervezett kerekasztal-beszélgetést az MVGYOSZ és a REKORE a szövetség tagegyesületeinek bevonásával. A kerekasztal-beszélgetésen az MVGYOSZ 7 tagegyesületének képviselői mellett számos rehabilitációs szakmérnök is részt vett. A megbeszélés résztvevői a REKORE tagjai által felvetett kérdések és az MVGYOSZ képviselői által megfogalmazott javaslatok mentén járták körül a taktilis vezetősávok és veszélyre figyelmeztető taktilis jelzések kialakításának és elhelyezésének kérdéskörét kül- és beltérben egyaránt. A kérdések érintették a vezetősávok középületeken belüli elhelyezésének szabályrendszerét, a figyelmeztető jelzések elhelyezésének minimum követelményeit, a látássérült emberek tájékozódásának alapjait, beleértve a fehérbotos és vakvezetőkutyás közlekedést is.

A résztvevők a megbeszélésen többek között rögzítették, hogy a rámpák kezdetét és végét semmilyen körülmények között nem szükséges figyelmeztető jelzéssel jelölni, hiszen az a lépcsőkkel ellentétben nem veszélyforrás. Ezzel szemben minden esetben kötelező figyelmeztető jelzés elhelyezése lépcsősorok tetején a lépcsőkar teljes szélességében, gyalogátkelőknél, valamint megállókban a jármű első ajtaját jelezve. A félrevezetés elkerülése és a mozgássérültek számára történő akadályképzés elkerülése érdekében a vezetősávok irányváltásait vagy elágazásait sima felülettel kell jelölni, ott a figyelmeztető jelzés nem alkalmazható. A vezetősávok esetében nem várják el a látássérültek képviselői a kontrasztos kialakítást, viszont fontosnak tartják, hogy a vizuális környezet jól átlátható, megfelelően megvilágított legyen és ne jelentsen balesetveszélyt a gyengénlátó emberek számára. Ezért különösen fontos a lépcsősorok első és utolsó lépcsőfokának jól látható megjelölése, a taktilis figyelmeztető jelzések kontrasztos kialakítása, valamint az üvegfalak és ajtók szemmagasságban látható jelzése. A résztvevők fontosnak tartják, hogy a taktilis burkolatok helyszíntől és környező burkolattól függetlenül közel azonos formában kerüljenek kialakításra, így a jövőben nem lesznek elfogadottak vezetősávként a szőnyegek vagy a padlóburkolatétól eltérő felületű gresslapok. A vezetősávokat egymás mellett futó, szabványos kialakítású, kidomborodó pálca-szerű elemekből, a figyelmeztető jelzéseket pedig diagonális hálóban elrendezett, szintén kidomborodó csonka kúpokból kell kialakítani. A taktilis burkolatok magassága kültérben legfeljebb 5 mm, beltérben elfogadott a 3 mm-es magasság. Közhasználatú épületek esetében a résztvevők nyilatkozata szerint a mindent behálózó vezetősávok helyett célszerűbb a jól szervezett személyi segítség biztosítása, valamint hangostérképek készíttetése.

Az egyéb témák között felmerült a kérdés, hogy az MVGYOSZ milyen konkrét termékek beépítését javasolja taktilis burkolati jelzésként. A bemutatott fémből és műanyagból készült, Németországban gyártott mintadarabok megfelelnek a vonatkozó szabványokban előírtaknak és a szövetség állásfoglalásának. Emellett bemutatásra került az Óbudai Egyetemen kifejlesztett és jelenleg az MVGYOSZ székházában kipróbálható Ariadné rendszer, mely egy passzív elektronikus jeladóból és egy, a fehérbotba épített vevőből állva láthatatlan vezetősávként segíti a vakok tájékozódását. Az Ariadné rendszer előnye a “láthatatlanságán” túl, hogy tömeggyártás esetén a jelenlegieknél sokkal olcsóbb alternatívát kínálhat a taktilis burkolatok piacán. Ehhez azonban további teszt-helyszínekre és a forgalmazást elindító vállalkozásra van szükség.

A kerekasztal-megbeszélésen elhangzottakból emlékeztető készült, melyet megkapnak a résztvevő szervezetek és szakemberek, valamint az MVGYOSZ tagegyesületei. A megbeszélésen megállapított keretek és szabályok részletes és szakmailag pontos megfogalmazásával várhatóan 2019. elejére létrejön a taktilis burkolati jelzésekkel kapcsolatos új MVGYOSZ állásfoglalás, melynek alapján országosan egységes taktilis jelzésrendszer jöhet létre.

—

A Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit KFT. (FSZK) számos olyan tevékenységet valósít meg, mely közvetlenül vagy közvetve jelentős hatást gyakorol a látássérült személyek életminőségére, a nekik nyújtott szolgáltatásokra. Éppen ezért az MVGYOSZ elnöke különösen fontosnak tartja a szervezettel mostanra meglazult együttműködés megerősítését és szakmai tevékenységük támogatását az érdekképviselet által feltárt igényekkel, tapasztalatokkal. Az FSZK élén néhány hónapja új ügyvezető áll, akivel dr. Nagy Sándor személyes találkozót kezdeményezett bemutatkozás céljából.

Tóth Tibor, az FSZK új ügyvezetője november 28-án fogadta az MVGYOSZ elnökét és munkatársait, akik röviden vázolták az együttműködés szorosabbra fűzésével kapcsolatos lehetőségeket és felajánlották szakmai segítségüket a vak és gyengénlátó emberekkel kapcsolatos kérdésekben. A beszélgetés során kitértek a szakemberek képzésével, az akadálymentesítéssel, a pályázatokkal és az érzékenyítő programokkal kapcsolatos kérdésekre is. Tóth Tibor rendkívül pozitívan fogadta a megkeresést és javasolta, hogy más országos fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezetekhez hasonlóan az MVGYOSZ és az FSZK között is együttműködési megállapodás jöjjön létre. Elmondta továbbá, hogy a szervezet a közeljövőben átalakul, aminek eredményeként hamarosan új néven és a jelenleginél lényegesen nagyobb apparátussal tevékenykedik majd a fogyatékos emberek érdekében.

A gyakorlati együttműködés várhatóan rövid időn belül kezdetét veszi, mivel az FSZK-n belül folyamatban van az egyik kiemelt EFOP projekt, a Montázs szakmai átdolgozása, amibe az új ügyvezető be kívánja vonni a fogyatékos emberek országos érdekképviseleti szervezeteit. Emellett az MVGYOSZ és a többi érdekvédelmi szervezet a jövőben rendszeresen lehetőséget kap az FSZK által kiírandó pályázatok véleményezésére, a beérkező pályázatok bírálatában való részvételre, valamint folyamatosan személyes kapcsolatot tarthatnak az FSZK vezetésével annak érdekében, hogy becsatornázzák a fogyatékos emberek igényeit, szükségleteit.

Németh Orsolya

Magyarország 2012. után idén május 1-jéig kapott határidőt az újabb országjelentés elkészítésére, a bizottság által megfogalmazott kérdések megválaszolására. A jelentést a kormány számos országos fogyatékosságügyi érdekvédelmi szervezet – köztük természetesen az MVGYOSZ – bevonásával, az Igazságügyi és az Emberi Erőforrások Minisztériuma közös koordinációjában készíti el.

A javaslatcsomag előkészítésében Szövetségünket dr. Nagy Sándor elnök képviselte, aki az Emberi Jogi Kerekasztalnak, ezen belül a Fogyatékossággal élők jogaiért felelős tematikus munkacsoportnak is tagja. A vak és gyengénlátó emberek képviseletében az elnök elsősorban az egyenlő hozzáférés és az önrendelkezés jogának fontosságát emelte ki az egyeztetések és a javaslatok megfogalmazása során. Ezek az elvek a bizottság által vizsgált valamennyi terület (egészségügyi ellátás, szociális és támogató szolgáltatások, oktatás, munkavállalás, polgári és politikai jogok érvényesülése) szempontjából jelentőséggel bírnak, vagyis a látássérült emberek alapvető joga, hogy az általuk igénybevett szolgáltatásokat a lehető legnagyobb önállósággal használhassák, egyes szolgáltatások igénybevételéről maguk hozhassanak döntést, illetve hogy megkapják a lehetőséget az egyenlő esélyekkel történő társadalmi részvételre. Ebből a szempontból kiemelt jelentőségű a közszolgálati honlapokhoz és az elektronikus adatlapokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása, továbbá a gyógyászati segédeszközök finanszírozási körének bővítése az önálló életvitelt és munkavégzést megkönnyítő segítő technológiákkal. Az önrendelkező életvitel alapja az önálló jognyilatkozat tétel, melynek biztosítása érdekében az MVGYOSZ az írásképtelen személyek jognyilatkozat-tételének szabályozását javasolja felülvizsgálni és alternatív megoldási módokat bevezetni, pl. ügyvédi ellenjegyzés, számozott aláírás-bélyegző vagy elektronikus aláírás használata. Továbbá az aláírásra képes vak személyek dönthessék el, hogy miként jegyzik az okiratokat. Ilyen módon megszűntethető lenne a vak személyek hátrányos megkülönböztetése az ingatlan ügyletek lebonyolítása vagy a postai küldemények átvétele során. A Szövetség elnöke javasolta szélesíteni a fogyatékossági támogatásra jogosultak körét oly módon, hogy a látássérültségük miatt a munkaerő-piacról kiszoruló gyengénlátó emberek is részesüljenek a speciális igényeikből adódó többletköltségeiket fedező szociális ellátásban. A munkavállalással kapcsolatos javaslatok között szerepel az MVGYOSZ és több társszervezet azon felvetése is, hogy a komplex minősítés során D vagy E kategóriába sorolt, továbbá a fogyatékossági támogatásban, rokkantsági ellátásban részesülők is igényelhessék a munkáltatót járulék-kedvezményre jogosító rehabilitációs kártyát. Ugyanígy szükséges a nyílt munkaerő- piaci munkáltatók konkrét ösztönzése fogyatékos munkavállalók alkalmazására az alkalmazásukkal járó többletköltségek, pl. egy képernyőolvasó szoftver beszerzésének finanszírozásával.

A jelentés elkészítésének munkálatai 2017. szeptemberében kezdődtek, az egyes témaköröket egy-egy munkacsoporti ülésen tárgyalták meg a résztvevők. A civil szervezetek március 8-ai ülésükön elfogadták az elkészült jelentést, egyúttal kérték az Emberi Jogi Munkacsoportot, hogy terjessze a javaslatot érdemi megvitatásra az Országos Fogyatékosságügyi Tanács és a Fogyatékosságügyi Tárcaközi Bizottság elé.

—

A látássérült személyek elemi rehabilitációja évtizedek óta eredményesen működik hazánkban, de még mindig nem áll mögötte stabil, kiszámítható állami finanszírozás és erős szakmódszertani háttér. Ennek kialakítása érdekében az elemi rehabilitációs tevékenységet végző civil szervezetek, valamint a Vakok Állami Intézete és a Minisztérium évek óta dolgozik egy, a siketek számára a jelnyelvi tolmácsolást és annak finanszírozását biztosítóhoz hasonló jogszabályi háttér kidolgozásán. Az elmúlt egy évben ismét beindult az ezzel kapcsolatos előkészítő munka, melyben az MVGYOSZ-t képviselve az elnök is részt vesz. A jogszabályt előkészítő munkacsoport legutóbb március 9-én pénteken ülésezett.

Az MVGYOSZ rendkívül fontosnak tartja az elemi rehabilitációs szolgáltatások kiszámítható biztosítását, hiszen ez a lehetőség jelent kiutat a felnőttként látásukat vesztő személyek számára a bezárkózásból és teremti meg egy társadalmilag is hasznos élet esélyét, ide értve a munkavállalást, az aktív közösségi részvételt és akár a társadalmi szerepvállalást is. Éppen ezért nélkülözhetetlennek tartjuk a szolgáltatás fenntartható, gazdaságos működtetésének kialakítását, valamint egy erős módszertani háttér biztosítását, melyre legalkalmasabbnak a Vakok Állami Intézetének tapasztalati és szakmai hátterét látjuk. Fontosnak tartja a Szövetség, hogy a szolgáltatás minél több látássérült személy számára hozzáférhető legyen függetlenül az elvesztett vagy megmaradt látás mértékétől, a veleszületett vagy szerzett látássérültségtől és az életkortól is. Problémaként merül fel, hogy a civil és az állami fenntartók gyakran konkurenciaként tekintenek egymásra, miközben az együttműködés vinné leginkább előre a vak és gyengénlátó emberek rehabilitációjának ügyét. Az MVGYOSZ álláspontja szerint törekedni kell az országos lefedettség biztosítására, de ezzel párhuzamosan szükséges gazdaságossági szempontokat is figyelembe venni.

A jogszabályalkotás folyamatában igen fontos kérdéskör a látássérült személy definiálása, mivel ennek megfogalmazása jogszabályonként és szakterületenként változó, egyes esetekben orvosi szempontokon, máskor bizonyos ellátásokra való jogosultságon alapul. A pontos definiálás célja nem csak a szolgáltatáshoz való hozzáférés minél szélesebb, de még valóban a jogosultakat lefedő körének meghatározása, hanem általában véve a látássérültség jogi kategóriájának definiálása, amire a későbbiekben várhatóan számos más jogszabály hivatkozhat majd.

Németh Orsolya

A konzultáció témája az Európai Parlament és a Tanács Vasúti személyszállítást igénybevevő utasok jogairól és kötelezettségeiről szóló rendeletében előírt segítségnyújtási kötelezettség teljesítésének gyakorlati megvalósulása, azaz az egyenlő esélyű hozzáférés biztosítása és a GYSEV-nél ezzel kapcsolatosan felmerült nehézségek és megoldási javaslatok voltak.

A vasúttársaság képviselője elmondta, hogy az elmúlt évben mindössze néhány esetben tettek utasaik panaszt az egyenlő esélyű hozzáférés hiányosságaival kapcsolatban, ugyanakkor- bár ez nem gazdasági érdekük, szeretnék és kötelezettségük is segíteni a mozgásukban korlátozott személyek utazását. Erre a célra szállító szolgálat bevezetését határozták el, mely a vasútállomásra vagy a céltelepülésre szállítja az elsősorban mozgáskorlátozott igénylőket. A konzultáción részt vevő fogyatékosságügyi szervezetek képviselői azonban kifogásolták az önálló használat biztosításának hiányát, illetve azt, hogy a szállító szolgálatot a fogyatékossággal élő utasok nem az ép utasokkal azonos feltételekkel vehetik igénybe, mivel azt például meghatározott idővel az utazást megelőzően kell igényelni. Ugyanakkor a GYSEV képviselője elmondta, hogy az állomások többségén a vasúti szabványok miatt kivitelezhetetlen a fizikai akadálymentesítés, személyzet pedig nincs is az állomások nagy részén. Ez a helyzet nem csupán a kerekesszékkel közlekedők, hanem a látássérültek számára is problémákat vet fel, például sok helyen nehézséget jelent a megfelelő vágány megtalálása vagy a síneken történő biztonságos átkelés. A mozgássérült utasok segítésére a MÁV már évekkel korábban bevezetett egy rendszert, amely egyre inkább működik, ugyanakkor a látássérült utasokat még senki sem segíti például a pályaudvarokon történő tájékozódásban vagy az intercity vonatokon a lefoglalt helyük megtalálásában.

A résztvevők igyekeztek arra a szempontra is felhívni a döntéshozók figyelmét, hogy az egyenlő esélyű hozzáférés, ha nem is elsősorban gazdasági érdek, de mindenképpen humánus szempont, emberi jogi kérdés.

A résztvevők megállapodása értelmében az utasjogi konzultáció az egyszeri alkalomból állandó fórummá alakul, melynek jövőbeni üléseire a MÁV képviselői is meghívást kapnak, mivel ezen az ülésen is sok tapasztalat és fejlesztési javaslat merült fel az ő szolgáltatásaikkal kapcsolatban is.

—

A GDPR, vagyis az EU új adatvédelmi jogszabálya hónapok óta foglalkoztatja mindazon szervezeteket, amelyek személyes adatokat kezelnek és tárolnak, ide értve a kormányzati szerveket, egészségügyi intézményeket, forprofit szolgáltatókat és civil szervezeteket egyaránt. Bár a személyes adatok kezelése és tárolása terén eddig is szigorú elvárásoknak kellett megfelelniük mindezen szervezeteknek, a jelenlegi magyar szabályozást az új EU-s normatíva sok tekintetben felülírja és szükségessé teszi mind a jogharmonizációt, mind az adatkezelők felkészülését az új szabályozásnak való megfelelésre. Az új törvény nem csupán a személyes adatok védelmét hivatott garantálni, hanem azt is, hogy az állampolgárok informáltak legyenek azzal kapcsolatban, hogy személyes adataikat mely szervezetek milyen céllal és mennyi ideig tartják nyilván.

Az MVGYOSZ és tagegyesületei jelenleg több mint 14.000 látássérült személy adatait kezelik, köztük olyan különleges adatokat is, mint az egészségi állapotra és fogyatékosságra vonatkozó információk. Szükséges tehát nekünk is felkészülnünk a GDPR hatályba lépésével érkező változásokra, melyekről azonban még a szakértők is csak részleges információkkal rendelkeznek. A hatékony felkészülés érdekében a SINOSZ és az MVGYOSZ munkatársai egy közös tájékoztatón és megbeszélésen ismerkedtek április 4-én az új adatkezelési és tárolási szabályokkal, illetve az ezek bevezetésére való felkészülés lépéseivel. A változások fényében szükséges lesz megvizsgálnunk a már működő adatkezelési folyamatainkat és rendszereinket, illetve ezt a tudást szeretnénk majd átadni a tagság személyes adatainak jelentős részét kezelő tagegyesületeknek is. Az eredményes felkészülés adatvédelemmel foglalkozó jogász és szakértők bevonását teszi szükségessé, mellyel kapcsolatban a Szövetség munkatársai keresik a leggazdaságosabb lehetőséget.

Németh Orsolya

A panaszok egy része a sajtóhoz is eljutott, aminek hatására az alapvető jogok biztosa hivatalból vizsgálódott, melynek keretében az érintett minisztériumok és a Magyar Posta Zrt. mellett az MVGYOSZ és a De Jure Alapítvány állásfoglalását is kérte.

A Szövetség képviseletében Dr. Nagy Sándor elnök adott választ az ombudsman kérdéseire. Elmondta, hogy bár ez a rendelkezés valóban szerepel a “posta-törvényben”, a Magyar Posta Zrt. indokolatlanul túlterjeszkedik a jogszabályban foglalt szigorú kereteken. Álláspontja szerint a Posta ezzel súlyosan hátrányos helyzetbe hozza az ügyeik vitelére és nevük aláírására képes látássérült személyeket. A küldemények helyes kézbesítéséért a posta munkatársai a felelősek, és ezt a felelősségüket akkor sem háríthatják át az ügyfélre, ha az látássérült személy. Az elnök javaslata, hogy a látássérült címzett dönthessen arról, kívánja-e az átvétel során független tanú jelenlétét és segítségét igénybe venni. Szerinte a látássérült személy által ismert vagy ismeretlen tanú bevonása lassítja az ügyintézést, kiszolgáltatottá teszi, önrendelkezési jogában korlátozza, így ez az intézkedés az érintettek személyiségi és magánélethez való jogait súlyosan sérti. Egyes esetekben kifejezetten kívánatos lehet, hogy a látássérült személynek érkező például pénzküldeményről mások, pl. a szomszédok ne szerezzenek tudomást. A tanú jelenléte, mint garancia tehát indokolatlan többletkövetelmény.

A De Jure Alapítvány képviselője megerősítette, hogy hivatalokban és pénzintézetekben korántsem egységes a látássérült emberek aláírásának elfogadási gyakorlata. A jogszabályok a látássérült személyeket következetesen az írni-olvasni nem tudók kategóriájába sorolják, ennek alapját a Polgári Törvénykönyv adja, a többi jogszabály ebből indul ki. A 2013-ban hatályba lépett új PTK megalkotásakor történtek próbálkozások ennek a szabályozásnak a megváltoztatására, rugalmasabbá tételére, de érdemi változás nem született. Az alapítvány álláspontja szerint a látássérült emberek is jogképes személyek, tehát a felelősségek és a lehetséges következmények megfelelő mérlegelését követően önálló jognyilatkozatot tehetnek.

A látássérült személyeket képviselő szervezetek álláspontjával szemben a Magyar Posta és a Miniszterelnökség is a jogszabályoknak megfelelő szabályozásra, valamint a látássérült emberek jogi és gazdasági érdekeinek szem előtt tartására hivatkozott. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint a szabályozás összhangban van a Fogyatékos személyek jogairól szóló ENSZ egyezménynek a visszaélések megelőzésére vonatkozó kívánalmaival. Ugyanakkor, tekintettel az ENSZ egyezmény arányosságra és az érintett személy körülményeinek figyelembe vételére vonatkozó passzusaira, javasolja a döntést a látássérült személyek kezébe adó lehetőség vizsgálatát. A Magyar Posta ZRT. szerint a szabályozás betartásával számos utólagos reklamáció válik okafogyottá, ugyanakkor az MVGYOSZ-nél ilyen jellegű, látássérült ügyfél részéről érkezett panaszos esettel még nem találkoztunk. Minden érintett fél nyitottságát és együttműködési szándékát fejezte ki a szabályzás módosítása, fejlesztése iránt.

A véleménykülönbség lényege, hogy a vak ember írásra és olvasásra képtelen személynek tekintendő-e. A látássérültügyi szervezetek általános álláspontja szerint a súlyosan látássérült személy nem analfabéta, hiszen saját írásrendszere, pl. a képernyőolvasóval rendelkező számítógép és karakterfelismerő program, illetve a pontírás segítségével képes egy szöveget elolvasni, értelmezni, illetve írni is. Ugyanakkor hivatalos ügyek esetén, pl. egy hitelszerződés vagy egy postai küldemény átvétele során nem biztosítottak azok a lehetőségek, hogy az aláírandó dokumentum tartalmáról ezen módok bármelyikével meggyőződjön. Az okostelefonok már jelenleg is lehetőséget adnak az ilyen helyzetek önálló megoldására, ezáltal pedig az önrendelkezés biztosítására. Feltűnő továbbá, hogy a Magyar Posta ezzel az intézkedésével mintha épp saját alkalmazottaival szemben lenne bizalmatlan, amit a látássérült emberekre kíván áthárítani.

Az ombudsman álláspontja szerint a postai küldemények kézbesítésekor nagykorú tanú jelenlétének általános jelleggel történő kötelezővé tétele a látássérült címzettek esetében olyan indokolatlan többletkövetelmény, mely nincs összhangban az ENSZ egyezmény szellemiségével és célkitűzéseivel, fogyatékosságon alapuló diszkriminációt valósít meg, nem ad teret az önrendelkezésre és döntési szabadságuk érvényesülésére. A látássérültség nem érinti a személy cselekvőképességét, azonban a látássérült emberek igényei és érdekei sem egységesek, így a megoldást szerinte is a döntési lehetőség megadása jelentheti, hogy az érintett személyek önállóan vagy tanú közreműködésével kívánják-e intézni ügyeiket. Fontosnak tartja az egyenlő hozzáférés biztosítását az egyetemes tervezés eszközeinek használatával, így az ügyintézés a látássérült személyek számára is akadálymentes lehet. Az alapvető jogok biztosa a Miniszterelnökség vezetőjét és az emberi erőforrások miniszterét ezen lehetőségek megvizsgálására kérte fel.

Az MVGYOSZ vezetősége bízik a legideálisabb megoldás közös megtalálásában, amiben mind a modern technika, mind a jogszabályi keretek modernizálása és rugalmasabbá tétele jelenthet megoldást.

Németh Orsolya