Bodor Tibor Hangoskönyvtár

Ha látássérülteknek szánt szolgáltatások fejlesztéséről van szó, mindig a legjobb út megkérdezni magukat a látássérülteket, hogy mire volna szükségük. Ezért is örülnek a szövetség munkatársai, amikor megkeresik őket igényfelméréssel, szolgáltatások továbbfejlesztéséről szóló kutatásokkal kapcsolatban.

Most épp Willen van Liendentől kapott egy telefont és levelet az MVGYOSZ a látássérült emberek postai szolgáltatásokkal kapcsolatos igényeinek és tapasztalatainak felmérése céljából. A kutatást az Európai Bizottság megbízásából a német WIK-Consult cég végzi, az eredményeket a postai szolgáltatásokra vonatkozó EP Direktíva végrehajtását vizsgáló tanulmány értékelésénél, illetve az ennek hatására végzett esetleges módosításoknál fogják igénybe venni. A felmérés konkrét tárgya a “postai szolgáltatásokat igénybe vevők igényei” volt.

A munkatársak készséggel adtak tájékoztatást az itthoni helyzetről, a postai szolgáltatások hiányosságairól, megemlítve az e-kormányzás akadálymentes hozzáférhetőségének hiányát, illetve a postákon belüli akadálymentesen hozzáférhető kiszolgálópult, valamint a csomagkiadó automaták akadálymentesítésének szükségességét. A cégtől utólag levelet is kapott az MVGYOSZ, melyben megköszönik a szövetség segítségét.

Ádám Judit

Már több mint két éve hatályban van a Magyar Nemzeti Bank fogyatékos ügyfelekkel kapcsolatos bánásmódról szóló 4/2017. (III.13.) számú ajánlása. Ez a dokumentum számos olyan elvet, követelményt fogalmaz meg a pénzügyi szolgáltatást végző szervezetekkel szemben, amelyek – ha betartanák őket – jelentősen megkönnyíthetnék a fogyatékos ügyfelek szolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű, akadálymentes hozzáférését. A bankok látássérült ügyfelei azonban az ajánlás megjelenése óta is folyamatosan jelzik az ügyintézések során szerzett, gyakran negatív tapasztalataikat, ezért ezeket összegyűjtöttük és a szövetség a Magyar Nemzeti Bankhoz, illetve a Bankszövetséghez fordul egyeztetés lefolytatását kezdeményezve. Azt gondoljuk ugyanis, hogy kizárólag személyes egyeztetések során van lehetőség az egyes területen jelentkező problémák teljeskörű feltárására, illetve a konkrét javaslataink közös megvitatásával a legmegfelelőbb megoldások megtalálására.

A Magyar Nemzeti Bank megkeresése egyébként azért is fontos e témában, mert feladatkörébe tartozik az általa felügyelt pénzügyi szervezetek körében az ajánlásban foglaltaknak való megfelelés figyelemmel kísérése, értékelése is. Ez alkalommal nem egyes pénzügyi szolgáltatókra koncentráltunk (a jó, illetve rossz tapasztalatok ugyanis sokszor fiók, illetve ügyintéző függőek), inkább általánosságban igyekeztünk bemutatni a nem megfelelő gyakorlatokat, a látássérült ügyfeleket érintő legsúlyosabb problémákat.

A személyes eljárást akadályozó tényezők közül az ügyfélhívó és besoroló rendszerek kihangosításának hiányára; az aláírással, valamint önálló ügyintézéssel kapcsolatos problémákra; az ügyintézők gyakran nem megfelelő hozzáállására; valamint arra hívtuk fel a figyelmet, hogy még mindig nem érvényesül következetesen az az ajánlás által is követendőnek tartott gyakorlat, miszerint a fogyatékos ügyfél kérésére a pénzügyi szervezet az ATM-ből történő kifizetéssel azonos díjfizetés mellett teljesít pénztári kifizetést. Az elektronikus ügyintézés kapcsán azt emeltük ki, hogy a pénzügyi szervezetek weboldalai, illetve mobilalkalmazásai bizonyos esetekben még mindig nem, vagy nem teljeskörűen hozzáférhetőek a látássérült ügyfelek számára, illetve előfordul, hogy azok valamilyen fejlesztést követően válnak alkalmatlanná az akadálymentes használatra. Végül jeleztük azt is, hogy egyetlen pénzügyi szervezet sem kereste fel a szövetséget annak érdekében, hogy a látássérültek speciális problémáit is figyelembe véve véleményezze belső képzéseiket, szabályzataikat, vagy akár fejlesztéseiket, holott ez a szabályzat alapján tőlük elvárható lenne.

E helyütt is szeretnénk megköszönni azok segítségét, akik megosztották akár pozitív, akár negatív tapasztalataikat a banki ügyintézéssel kapcsolatban.

Bízva abban, hogy e témában megkeresésünk nyomán konstruktív párbeszéd, valódi egyeztetés indul majd el, észrevételeikre a jövőben is számítunk.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota

Ennek indoka, hogy számos jelzés érkezett a minisztériumba azzal kapcsolatban, hogy az utazás során gyakorlatilag nem érvényesülnek azok a jogok, amelyeket  a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről rendelkező 1371/2007/ek rendelet a fogyatékos utasok számára rögzít. A munkacsoport első ülésére 2019. április 17-én került sor az Innovációs és Technológiai Minisztériumban, melyen a fogyatékosok nagyobb érdekképviseleti szervezetei mellett a Közlekedéstudományi Intézet, valamint a MÁV-Start, illetve a GYSEV képviselői vettek részt.

Jelen egyeztetés célja a fogyatékkal élő utasok utazás során tapasztalt problémáinak feltérképezése volt. Ennek jegyében az MVGYOSZ jelen lévő képviselői ezúttal a pályaudvarokon, állomásokon történő segítségnyújtást érintő, illetve a tájékoztatással, gyakran annak elmaradásával kapcsolatos  problémákra irányították a figyelmet.

Annak ellenére, hogy az uniós rendelet alapján valamennyi fogyatékos utas – köztük a látássérültek – számára biztosítani kell a segítségnyújtást az utazás során, a gyakorlat mégis az, hogy leginkább csak súlyosan mozgáskorlátozott utasok kapnak segítséget, ők is többnyire kizárólag a vonatról történő le- és felszállásban. Emiatt a jogsértő gyakorlat miatt korábban már a vasúti igazgatási szerv is elmarasztalta a MÁV-Start Vasúti Személyszállító Zrt.-t egy konkrét ügyben hozott határozatában.

Az egyeztetésen az MVGYOSZ – egyebek mellett – javasolta a MÁV  utasjogi üzletszabályzatának kiegészítését a látássérült utasok részére történő segítségnyújtás feltételeire, módjára vonatkozóan. A segítségnyújtás ebben az esetben főként kísérést, a tájékozódásban történő segítséget jelent, amit az azt igénylő részére mindaddig biztosítani kell, amíg a pályaudvar, állomás területén tartózkodik. Ez áll összhangban az üzletszabályzat azon rendelkezésével is, mely szerint a  Személyszállítási szerződés akkortól hatályos, amikor az utas utazási céllal belép a pályaudvar, állomás területére, és akkor szűnik meg, amikor az utazás végén azt elhagyja. Véleményünk szerint a segítségnyújtás ezen formája esetében nem indokolt a 48 órával előbbi bejelentés követelménye. Fontos viszont, hogy a pályaudvaron, állomásokon elérhetők legyenek olyan dolgozók, akiknek ez a tevékenység is a feladatkörükbe tartozik, és akik megkapják a segítségnyújtáshoz szükséges felkészítést. Továbbá szabályzatban kellene rögzíteni, a látássérültek részére pedig kommunikálni, hogy hol és milyen formában kérhetnek segítséget. Javaslatként fogalmazódott meg a menetközbeni utastájékoztatás további fejlesztésének igénye is, amelynek – egyebek mellett – részletesebbnek kell lennie, kitérve például arra is, ha a vonat adott esetben nem menetrend szerint, hanem csak forgalmi okokból kényszerül megállni, megelőzve ezzel az esetleges téves leszállást.

Ígéretet kaptunk arra, hogy ez a munka a munkacsoportban folytatódik, hiszen a mai alkalom is jól mutatta, hogy temérdek kérdés van, amit szükséges egyeztetni, megvitatni. Az érdekképviseleti szervezetek jelezték, hogy együtt kívánnak működni a MÁV közelmúltban alakult akadálymentesítési munkacsoportjával, és mindenképp szeretnék megismerni az akadálymentesítéssel kapcsolatos rövidtávú feladatokat tartalmazó végrehajtási tervet, melynek létezéséről a mostani egyeztetésen szereztek tudomást.

Gulyásné dr. Bölkény Ágota